”Van egy külső világ, amelyből annyi a sajátunk, amennyit látni kívánunk és látni tudunk belőle” /Tatiosz/

Nemrég egy anyuka és óvodáskorú kislánya párbeszédének voltam tanúja egy buszmegállóban. A 4 év körüli kislány kérdezgette anyukáját; ”anya, szerinted miért tud a rigó repülni?”- és érdeklődve figyelte a közeli fán ide- oda röpködő feketerigót. ”Mert madár”- jött a válasz. ”Akkor a repülőgép is madár, ő is repül?”- kérdezett tovább.

”Nem a repülő nem madár, csak tud repülni! Fejezd már be ezt a buta kérdezgetést!”- zárta le ingerülten a beszélgetést az anyuka.

Kisgyerekeknek nincs buta kérdése! Ez is egy nagyon okos kérdés volt. Ha ismeretes előttünk, hogy a gyermeki gondolkodás más, mint a felnőtteké. Nemcsak kevesebb tudásanyagot birtokolnak a gyerekek 3- 7 éves korban, hanem gondolkodásuk minősége is eltér attól. 1-2 éves kortól kezdve az értelmi fejlődés során nagy változás jelenik meg náluk, kialakul az ún. képi gondolkodásuk.

Ahogy nőnek folyamatosan nézelődnek a környezetükben, kérdeznek, tapasztalnak, utánoznak /minket/, azonosítanak- megtanulnak szavakat, kifejezéseket, viselkedési szokásokat /otthon és az óvodában/. A különböző szavak, tapasztalatok, élmények emlékképekké válnak bennük. A fejükben megalkotott kép, a külvilág belső utánzása, gondolkodásuk szemléletessé válik. Amikor az emlékező kép megszületik egy kisgyerek fejében, felidézi a számára ismerős dolgokat /mozdulatokat, emberek arcát, tevékenységeket.../, akkor már emlékezik. Ezeket az emlékeket fel tudja használni, mint múltbeli tapasztalatait a jelenben, mint ez a kislány, aki ismeri már a repülőt, látta repülni.
 

Jellemző a gyermeki gondolkodásra még, hogy úgy vélekednek a világ jelenségeiről, mintha mindent szándék vezetne, és mintha minden élő lenne körülöttük /pl. a rollert meg kell verni, mert ”ő” a hibás, amiért elesett vele és megütötte magát, vagy azért lehet vaníliáspudingot kapni a boltban, mert a gyerekek szeretik/.
 

Később, 6-7 évesen már megjelenik a gyerekeknél az egyre uralkodóbbá váló ún. fogalmi gondolkodás. Kezdik érteni egyre jobban az okok összefüggéseit /ha leejtek egy poharat, az össze fog törni…/, de az ok- okozat megértése még nem tisztázódik előttük mindig. Cselekedeteik még nem tudatosak, átgondolásuk; a következmények mérlegelése nem kialakult. Ez később jelenik meg az értelmi fejlődés, a nevelés során. Jellegzetesség még a mágikus világkép, is gondolkodásukban. Még úgy tudják, hogy a csodák, a vágyaik akaratuktól függnek. Világképük sok éves tapasztalatunk, ismereteink alapján alakul ki, pl. arról mi az élő, az élettelen körülöttünk, az álom- valóság közti különbségek megállapítást nyernek.

A kicsi gyerekek sajátos gondolkodásmóddal rendelkeznek, így a világról alkotott képük is más, mint a miénk. Náluk a lehetetlen is lehetséges, a csodák világában élnek- az élettelen dolgok megelevenedhetnek, élővé válhatnak. Elhiszik, pl. hogy a nyuszi kiskocsival hordja szét a bokrok alá a húsvéti tojást, vagy a Mikulás rénszarvasok húzta szánon hozza  ajándékaikat. Elképzelnek dolgokat és úgy gondolják, hogy tőlük függhet azok megvalósulása / /pl. ”jó lenne, ha kisütne a nap, kimehetnék játszani”- ha kisüt, természetesnek véli, mert úgy érzi akarata érvényesült/.
 

Jellemző gondolkodásukban az is, hogy a körülöttük megtörtént eseményeket, történeteket visszafordíthatóként értelmezik. A megtörtént dolgok, amelyek körülöttük történnek csak időlegesek, és egy idő után minden visszaáll az eredeti rendbe, nem véglegesek a változások  /pl. szülők válása esetén, hiszi, hogy apa vissza fog jönni hamarosan, mert ami történt csak egy ideig tart, minden olyan lesz, mint azelőtt/. Az óvodás gyerekek életkori sajátossága még, hogy gondolkodásuk szubjektív.

Fogalmaikban azt kötik össze, ami nekik fontos, amelyek pozitív vagy negatív érzelmeket váltanak ki belőlük. Pl. ”nem akarok nagyihoz menni, mert ott unatkozom”, vagy ”imádok apuval birkózni, ő a legerősebb a világon”. Ebben az időszakban az én- központúságuk erőteljes, én- vonatkozásban élik át a világot, ők állnak középpontban, nem képesek belebújni más bőrébe, átérezni gondjukat, megérteni másokat. Saját személyük fontossága erős, azt igyekeznek tenni és gondolni; ami nekik jó. Ezért pl. nem kell kétségbeesnünk, ha apróságunk ”önzősködik”, irigy- mindent saját magának akar vagy ”elcsen” valamit, hazavisz oviból egy apró játékszert, Az enyém, övé- fogalom, nem tisztázódott fogalom még számára. Ilyenkor meg kell beszélnünk vele miért hibás ez a viselkedés, és mit hogyan tegyen. Gyakran nem képesek a lényeges és lényegtelen dolgokat elkülöníteni még. Pl. ”milyen volt a bábszínház?  kérdésre elmeséli, hogy Gergő, a testvére leesett a székről, és szünetben kapott nyalókát is, ami nagyon finom volt.
 

Mindezek mellett a gyermeki gondolkodás legjellemzőbb sajátossága- a kérdezés. Ez az alapja ismereteinek, a világról, környezetéről alkotott képének. Nagyon fontos, hogy mindig életkorának, fejlettségének megfelelő szinten kapjon válaszokat tőlünk felnőttektől! Így bővülhet ismeret-, és tudásanyaga, így tanulhatja meg- élményei, tapasztalatai mellett- a gondolkodást.

Ezért lett volna jó, ha anyuka, ott a buszmegállóban felelt volna érdeklődő kicsi lányának!