Ismét itt az ősz, kezdődik az óvodai, iskolai nevelési-oktatási év! Nemcsak a szülők anyagi, érzelmi teherbírását próbára tevő időszak ez. A kisgyerekek számára sem könnyű az új élethelyzetben helytállni, különösen ha először lépik át az óvoda, vagy az iskola küszöbét. Sok feszültség érződik ilyentájt szülőkben, gyerekekben egyaránt. Minél kisebbek a gyerekek, annál inkább érzelmeik irányítják tevékenységeiket. Érzékenyen reagálnak a velük kapcsolatos szülői viselkedésekre is.

Ha anya remegő szájjal, sírással küszködve ”adja át” az oviban a mindkettőjük számára még ismeretlen óvó néninek aprósága kis kezét, az máris feszültséget kelt az amúgy is bizonytalan, izguló kicsiben is. A felnőttek idegessége, bizonytalansága átragad, és hatni kezd gyermekeikre is. De ki ne féltené először otthagyni  csöpp gyerkőcét idegen környezetben? Melyik szülőnek nem szorul össze a torka, amikor először sorakoztatja be a tanító néni az elsősök közé 6 éves kislányát, kisfiát? Még az érzelmileg legjobban felkészült szülők, gyermekeik számára sem könnyű ez a helyzet! Különösen nem napjainkban, amikor amúgy is sok gondot okozó, problémával teli életet élünk.

Bátorításul, biztatásul mégis azt kívánom, hogy nehézségek ellenére legyen minden óvodás, iskolás szülőnek, pedagógusnak ereje, energiája, türelme óvni, védeni, nevelni és tanítani szeretettel a jövő felnőttjeit, gyermekeinket!