A dac néha önmagától oldódik fel azzal, hogy a kisgyermek számára kellemetlen helyzet csak rövid ideig tart, pl: a várvavárt séta előtti ruhacsere, az ebéd előtti kézmosás..stb, vagyis ami ellen ”dacolt” hisztizett gyorsan elmúlt.

Előfordulhat, hogy figyelmét mi felnőttek más cél felé tudjuk irányítani és nincs ütközés, a kicsi megbékél, hangulata helyreáll. Ám ha ez nem sikerül, mit tehetünk még?

A gyermek tetteire, viselkedésére azonnal reagálunk általában és ez jó, mert így közvetlen kapcsolat alakul ki tette és annak következménye között. Megtanulja, hogy életünkben vannak szabályok, amelyeket saját, és környezete érdekében neki is el kell fogadnia, be kell tartania.

Amikor mégis összeütközésbe kerül a szülővel, nagyszülővel és ”hisztizni” kezd a legcélravezetőbb, ha nem reagálunk rá, kivárjuk, míg elmúlik nála ez az állapot. Tartósan hatásosnak tűnik- ha mindig és tudatosan  alkalmazzuk! A hiszti teljes figyelmen kívül hagyása nem könnyű feladat a szülő számára, hisz nehéz úgy tenni, mintha észre sem venné visító, toporzékoló gyermekét. Ám nem az, az ideális megoldás, ami gyakran tapasztalható, hogy ”vitázni” kezd a szülő, ő is kiabál, beküldi szobájába, rázárja az ajtót, esetleg hidegvizes mosakodással próbálkozik és sorolhatnám a jól irányzott nyaklevesig kiterjedő módszereket.

Legjobb, ha úgy teszünk, mintha nem zavarna az ő pillanatnyi viselkedése és próbáljuk nagy türelemmel végiggondolni, átélni a lurkónk helyzetét, beleélni magunkat, mit érezhet ebben az esetben. Ha megpróbálkozunk ezzel, akkor érthetővé válhat az a várakozási idő, amely a hisztis, dacos jelenség értelmes elrendezéséig el kell, hogy teljen. A kisgyermek a hisztis tevékenysége után- nagyon elfárad, idegrendszere kimerül, ásítgat- idő kell míg elcsendesül,  megnyugszik és képessé válik normális beszélgetésre, kommunikációra.

Várjuk ki még ez az állapot bekövetkezik és vonjuk magunkhoz, bizalommal és csendesen kérdezzük  meg mi volt a  gondja. Álljunk mellé, éreztessük, hogy ránk számíthat, de ne tartsunk neki ”hegyibeszédet”! Nagyon nehéz tudatosan, tervszerűen viselkednie mindig a felnőttnek  is, de lehetőséget kell adnunk a kicsinek, hogy képes legyen befogadni, amit meg akarunk értetni vele- mindig van megoldás, a problémák hiszti nélkül is megoldhatóak.

Ha  megtanulja konfliktusait rendezni, kezelni, ügyeljünk arra hogy hozzászokjon ahhoz is, hogy vágyai, kívánságai sokszor csak később, késleltetve teljesülhetnek.

Ebben mi felnőttek tehetünk a legtöbbet! Tudom, könnyű dolog így leírni, megoldást találni, mint esetleg nap mint nap találkozni a hisztivel.

Fáradtan, rohanás közben, amúgy is sok-sok minden miatt idegesen, a családban is gyakori, hogy valaki előbb belefárad az üvöltő, toporzékoló kisgyerek viselkedésébe és enged, csak fejezze be. Ez bizonyos esetekben elkerülhetetlen, mint a kicsi leányka a boltban, de megéri szilárdan, türelemmel, szeretettel, kitartással kezelni hosszútávon gyermekünk problémáját, mert,

„az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsáidat. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért..”

/A. De Saint- Exupéry: A kis herceg/