Környezetismeret-, védelem az óvodában
Már apró gyermekkortól feladatunk, hogy felkeltsük a 3-7 évesek figyelmét környezetünkre, a benne élő növényekkel, állatokkal együtt. Nincs erre jobb időszak, mint a természet megújulásának idején, ilyenkor, tavasszal. A közös séták, kisebb, nagyobb kirándulások, de az oviudvar is kiválóan alkalmasak arra, hogy rácsodálkoztassuk a gyerekeket egy nyíló ibolya bokorra, tulipán kelyhében virágport gyűjtő méhikére, melegsárga szírmú tavaszi kankalinra, gólyahírre vagy a hófehér, rózsaszín ruhába öltözött virágzó fákra, a tavaszi szélre, a bárányfelhős kék égre.
A természeti jelenségek, változások okainak felfedezése minden évben közös feladatunk, felhívjuk a gyerekek figyelmét egy-egy jelenségre /pl.: a levegő melegszik/ és ennek okát közösen ”keressük” /a napsütés ereje, kevés felhő/ és folytatjuk a növények, állatok, emberek életében bekövetkező változások folyamatos figyelemmel kísérésével.
Milyen hatással van a tavasz a füvekre, virágokra, fákra? Honnan bújnak elő a pókok, katicabogarak, a mezei bodobács /huszár v. katonabogár/, a békák? Tavaszi kerti munkák alatt mit csinálnak az emberek?
Számtalan megfigyelnivaló akad környezetünkben és még segítségünkre ott vannak a tavaszhoz kapcsolódó mondókák, rangos költők versei, népmesék és különféle történetek állatokról, növényekről. A gyerekek irányított megfigyeléseik alatt sok-sok kérdést fogalmaznak meg, így természeti ismereteik mellett beszédképességük, gondolkodásuk is fejlődik. A közösen látott élményeket mindig megbeszéljük, minden gyerek elmondhatja véleményét, beszámolhat saját élményeiről. Szót ejtünk mindig a természet védelméről; miért ne tiporják el a bogarakat, békákat, miért ne tépjék a fák ágait, a virágokat.
Csoportunknak az ovi udvarán van egy ”fája”- télen erre helyezzük a madáretetőnket, tavasszal megmetszük az elhalt ágait, ha szükséges tavasszal megöntözzük közösen gyökerét, kigyomláljuk a tövét és csoportszobánk ablakából figyeljük ”tavaszi változásait” /rügyezését, levelezését, virágba borulását/. Gyakran a gyerekek szólnak- ”nézzétek kezd zöldülni a fánk!” Konkrét élményeik mellett szinte mindig akad egy-egy vers, dal, amit azon nyomban elmondhatunk, elénekelhetünk. A levelesedő fácska alatt máris lehetőségünk nyílik eljátszani a kis népi játékot ”Bújj, bújj zöld ág…” vagy ha katicabogarat lel egyikőjük a fűben, máris énekeljük a ”Katalinka, szállj el..” dalt és el is mutogatjuk, amit énekelünk. És mondogatjuk Weöres Sándor versét; Leánymondóka a katicabogárhoz:
Pettyes Kata, bontsd ki
a szárnyad, a szárnyad:
hol a malom, ahol őrlik
a tiszta búzámat?
Pettyes Kata, szállj- szállj
toronyra, tetőre:
hol a falu, hova visznek
engem esküvőre?
Tarka lepkét látva Beney Zsuzsa: Tavasz című verse rögtön ”kéznél” van:
Gyere kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra-
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.
Ha gólyát fedezünk fel keringeni a magasban, kezdjük a népi mondókákat:
Béka, béka, brekeke,
jól vigyázz a bőrödre,
mert a gólya erre jár,
megeszen a csőrivel.
-
Hosszú lábú gólya
fenn a kémény mellett
éhes fiainak
emígy kelepelget,
kelep, kelep, gyertek,
jó falatot nyertek,
ki jó volt, kap jót,
hoztam hosszú kígyót!
Folytatom…
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?