Gyakorta kérdeznek meg szülők, fontossága miatt sokakat foglalkoztat a kisgyermekek szobatisztaságra való szoktatása, nevelése.
- ”Kezdődik hamarosan az ovi, de még nem teljesen szobatiszta a kicsim. Mit tegyünk?”
- ”Nappal már szól, de éjjel még kell a pelus. Hogyan szoktassam le róla?”
Általában a szülők, aggódva figyelik, hogy a saját kicsijük mikor válik önállóvá etéren, a szomszéd család, az ismerősök aprósága már szobatiszta, az övéké miért nem az még.
Tudomásul kell vennünk, hogy a szobatisztaság teljesen magától történik; a testi fejlődés nyomán és hatására alakul ki fokozatosan a kicsi gyerekeknél. Először a nappali, később az éjszakai is! Ez is képesség, melynek birtokában a kisgyermek már tud ”visszatartani”, tudja irányítani, ellenőrizni testi szükségleteit.
Valódi szobatisztaságról, akkor beszélünk, ha a kicsi önállóan, maga kéredzkedik, hosszabb- rövidebb ideig tud várni, ha nem lehetséges azonnal ”kimennie” /pl.: buszon, boltban, stb./. Mindehhez viszont az szükséges, hogy testi-biológiai fejlődése során, eljusson arra a szintre, amikor képessé válik a végbélműködést és vizelet szabályozó izmai akaratlagos beidegződését működtetni. Amíg ez nem fejlődik ki teljesen, még ha akarná sem tudná szándékosan, visszatartani vizeletét, székletét. Vagyis képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására. Amíg ez nem történik meg, addig csak ún. feltételes reflex alakítható ki nála, de ez még nem jelenti, hogy testi szükségleteit tudatosan tudja szabályozni, vagyis még nem teljesen szobatiszta.
Mikortól következik be ez a fejlettség általában?
Ez kb. 18-22 hónapos kortól fokozatosan 2-3. életév között alakul ki, de az egyéni eltérések természetszerűleg nagyok. A kicsi gyermekek fejlődése minden tekintetben; eltérő ütemű, saját tempójú, egyéni jellegű. A velük született és a tőlünk, szülőktől szerzett, tanult, szoktatott tevékenységek, tulajdonságok jellemzik őket. Önálló egyének akkor is, ha sok öröklött tulajdonsággal rendelkeznek. Fontos lépés, hogy megtanítsuk, rászoktassuk sok olyan dologra, amelyektől fejlődnek, formálódnak. Így alakulnak ki készségeik, képességeik, amelyek lehetővé teszik egyéni tulajdonságaik kibontakoztatását. De a szobatisztaság esetében mindenképpen türelemre van szükség!
”Mindennek megvan a maga ideje”. Nagyon igaz ez a mondás ebben az esetben is. Ha a testi, értelmi fejlődés eléri a megfelelő fokot, akkor kezdhetjük a szobatisztaságra szoktatást, nevelést.
Melyek azok a feltételek tehát, melyek birtokában megkezdhetjük ezt?
- El kell érni a kisgyermeknek az értelmi fejlődés olyan fokára, amiikor világosan megérti, az egyszerű, közvetlen magyarázatunkat; mit kívánunk tőle. Amíg nem éri el ezt a fokot, addig csak dresszúráról beszélhetünk.
- Amikor képessé válik a záróizmok szabályozására.
Ezen feltételek mellett érdemes elkezdeni a szoktatást, de ezt jó kivárni!
A túl korai szoktatás és a büntetés több szempont miatt is ártalmas lehet. Ha erőszakosan, dresszúrával kezdünk hozzá, kicsinkben félelmet, szorongást kelthetünk és ez gátolhatja a természetes folyamatot. Van aki szerint már 9-10 hónapos kicsije szobatiszta, Ez még az előzőkben leírtak szerint nem valódi, csupán a szülő megfigyeli, hogy általában mikor szokott aprósága vécézni, és akkortájt ülteti bilire. Ez nem tudatos, akaratlagos, mert arra még nem képesek ebben a korban a gyerekek.
Van, aki nem a ”kudarcot /pepisilést-, kakilást/ bünteti”, hanem jutalmazza a ”sikert” – ”eredmény” esetében kap jutalmat, megtapsolják, örülnek neki. A csöppség nem is érti ennek az okát- akaratától független dolog az, amiért jutalmazzák, dicsérik.
A 1,5-2 év táján természetes egyszerűséggel megkezdődő szoktatási folyamat biztos eredményhez vezet még akkor is, ha egyéni eltérések vannak. Ha közben folyamatosan elmagyarázzuk a kicsinknek- meg fogja fokozatosan érteni- és amikor érzi, hogy wc-re kell mennie, el is fog menni!
Sokszor ismételjük el neki mit kívánunk tőle, ”siker” esetén legyünk vele elégedettek, ”baleset” esetén soha ne tegyünk szemrehányást!
Sok kisgyermek akár 2-3 hét alatt szokik rá a bilire, de van sok, akinek erre több hónap szükséges. A szoktatás időtartalma igen változó, de ez természetes. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a szobatisztaság kialakulását, gyorsaságát ne tekintsük a kisgyerekünk intelligenciája mutatójának! Egyéni eltérések érvényesülnek és ennek semmi köze ahhoz, hogy a kicsink mennyire értelmes! Másik lényeges dolog, hogy ne szégyellje a szülő, ha olykor bevizel vagy bekakil kisgyermeke akár 3-4 vagy 5-6 éves korában is! Ne csináljunk ebből presztizs kérdést! Gyakran az óvodában is megtörténik, de ezt tudomásul vesszük. Egy kimerült vagy nyugtalan, esetleg betegség előtti állapotban lévő kisgyereknél sűrűn bekövetkezhet. Van rá példa, hogy elmélyült játék közben vagy kis ruhájától nem tud megszabadulni gyorsan, önállóan és időben- ilyenkor pisil be, van akit délutáni pihenő alatt ér baleset.
Vannak időnként ún. visszaesések is- pl.: kistesó születik, érzelmileg labilissá vált a kisgyermek, feszült valami miatt /beszoktatós időszak, otthoni vagy óvodai konfliktushelyzetek/. Otthon és az óvodában is feladatunk, hogy enyhítsük a gyermek bűntudatát, soha ne érje megaláztatás emiatt őt, ne váljon gúny tárgyává ”balesete”! Ám, ha túl gyakorivá válna, rendszeresen előfordulna, akkor érdemes szakemberhez fordulni ilyen esetben vele /gyermekorvos, pszichológus/, mert ha nem testi, akkor lelki okok is előidézhetnek hasonló jelenséget.
A szobatisztaság képességének fejlesztésében nagy a szülők, pedagógusok szerepe, felelőssége. Leglényegesebb, hogy türelemmel, tapintattal kezeljük gyermekeinket annak érdekében, hogy pozitív reakciókra építve váljanak ”egészséges mértékben” szobatisztává. Egy-egy elkezdett, kialakított szokáshoz következetesen ragaszkodva, de tapintattal és ismételt magyarázattal ”bírjuk rá” kicsinket a bilire- viharok nélkül!