Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek

Az őszi időszakban gyakoribbá válnak a meghűléses betegségek, különösen az újonnan jött gyerekek kapják el gyakrabban első közösségükben. Miután immunrendszerük megerősödik, már kevésbé jellemző, de szinte minden új óvodás átesik ezen. Sajnos Peti is megbetegedett. Egyik délután szóltam édesanyjának, hogy a szokásosnál kevesebbet evett, mozgott és gyanúsan kezd csillogni a szeme- a közelgő lázat jelezve. Másnap már nem is jöttek. Egy hét múlva beszólt Szilvia, hogy még otthon kell tartania pár napot, így édesapa vett ki szabit, vele lesz Peti.

Jó két hét után jöttek ismét és kis gyógyultunk legalább olyan hatalmas sírással, vált el anyjától, mint az első napokban. Elvettem édesanyjától, karmolt, ütött ”nem akarok itt maradni!”- üvöltötte és még percek múlva is reszketett, nagy könnyes szemekkel ülve mellettem. Bizony ez tipikus és természetes reakció az új gyerekek körében. Amikor már egész szépen alakul a beilleszkedésük, egy hirtelen jött betegség miatti kényszerszünet után szinte újból kell kezdeni velük mindent. Az ovi ”kipróbálása” után ismét a családi fészek jelentette számára a megnyugvást. Újra el kell fogadtatnunk vele az óvodát. Peti betegsége alatt egy másik kisfiút is fogadtunk csoportunkba, Danit.

Kicsit hasonló volt az ő esete is, mostanra kezdte elfogadni ő is új élethelyzetét. Amikor Petit meglátta sírni, szótlanul mellé ült és ő is pityeregni kezdett. Aztán kis idő múlva megsimogatta Petit, aki most nem rántotta el előle magát. Félszemmel figyeltem őket, és rácsodálkoztam Peti reakciójára. Elfogadja a szintén új kis Dani közeledését! Ez a sikeres beilleszkedés első jele! Ha a két kisfiú szimpatikussá válik egymásnak, közösen könnyebbé válhat a társaikhoz való társas viszonyt kialakítaniuk. Reménykedem, hogy így lesz! Megint meggyőződhettem arról, hogy milyen csodálatosak a gyerekek!

Folyt. köv. 

Telt-múlt az idő, már jócskán benne jártunk az őszben. Sokat sétáltunk, kirándultunk, közben gyűjtögettük az őszi terméseket; makkot, gesztenyét, szép alakú ágakat, érdekes kavicsokat és minden környezetünkben fellelhető dolgot. Bárhová is mentünk Peti igyekezett mellém furakodni, és fogni a kezem. Hiába szerette volna párjául választani egy-egy gyerek, nem volt hajlandó társai kezét fogva sétálni. A csoportszobai játék alatt is közelemben maradt mindig.

Ha valami miatt kimentem, azonnal felugrott és jött utánam. Ez jellemző az új gyerekekre, ha valamelyikőnket elsőként elfogadnak, akkor követik minden lépését, benne bízni kezdenek. Petinek ebben az új környezetben én jelentettem a biztonságot, lassan kezdett a nevemen is szólítani. Ám még mindig keveset beszélt. Hozzám is, társaihoz meg szinte semmit! Látszott arcán, szemein hogy figyel, érdeklődik, de játékhoz alig nyúlt, nem ült le játszani sem; gyurmázni, rajzolni, festeni a többiekkel. Nem kapcsolódott be, a közös játékokba, sőt a reggeli közös beszélgetéseink és a mesém során is- ez mindennapi programunk; mindenki elmondja, én magam is, mi történt tegnap óta velünk- fogott egy kisszéket és mellém telepedett, szemben a többiekkel.

Egy idő után a cserfes szájú kis Réka lányunk meg is kérdezte- "óvó néni, miért lóg rajtad mindig Peti? És miért nem felel, ha kérdezzük? Nem tud beszélni és játszani sem?" Feltűnt tehát a társainak is, hogy csak én jelentem számára még az óvodát. Szoros ragaszkodása első lépcsőfok a beilleszkedésben. A lassan megnyugvó, magára találó kicsi gyerek erős személyes kötődése az óvónőhöz tipikusan jellemző. De egyre inkább arra kell törekednem, hogy segítsem új kisfiunkat abban, hogy integrálódni tudjon a többiek közé. No, ezt most hogyan magyarázzam el Rékának?!

”Tudjátok,- szóltam az egyre többen odafigyelő gyerkőcökhöz- "számára még új, ismeretlen itt minden. Nem járt bölcsibe, nem sokat találkozott idegen gyerekekkel. Nekünk kell segíteni őt, hogy megszeressen itt. Ha türelmesek leszünk vele akkor ő is megtanul játszani és beszélni veletek."

A gyerekek ebbe belenyugodva folytatták tevékenységeiket, de Peti fiunk tényleg elfogadja majd társait?

Folyt. köv.

 ”Fújdogál az ősz szele”

Mindszent hava - október

Versek, mondókák, rigmusok óvodásoknak és szüleiknek

Az ”őszi tarisznyába” olyan verseket, mondókákat válogattam, amelyek segítségével a gyerekek még érzékletesebben átélhetik őszi élményeiket, tapasztalataikat - szüleik tolmácsolásában.

Petőfi Sándor. Ereszkedik le a felhő

Ereszkedik le a felhő,

hull a fára őszi eső,

hull a fának a levele,

mégis szól a fülemüle.

Záporeső csak úgy szakad,

fülemüle csak dalolgat.

Aki bús dalát hallgatja,

megesik a szíve rajta.

             -

Zsadányi Lajos: Itt az ősz

Biceg a tücsök,

nem hegedül,

kalapos gomba,

földön csücsül.

Nem villog már a szitakötő

rozsdaszín ősz van

őszi idő.

Dér hull a fákra

ezüstös dér,

ördögszekeret görget a szél.

           -

Tordon Ákos: Ősszel

Merre már a fecske,

merre már a gólya,

fátyolos ég néz le a tóra, folyóra.

Ökörnyálon

nyári álom

suhan át

az őszi tájon.

      -

Kiss Dénes: Itt az ősz

Itt az ősz,

itt az ősz,

sárgul a

fák alatt,

levélre

kalapál bronzot meg

aranyat.

Kipi- kopp,

Kopi- kipp,

fű zöldje

elkopik,

október

zörgeti

úton a

lépteit.

   -

Kányádi Sándor: Kék kikerics a határ

Kék kikerics a határ

s a mogyoró- barka

akkorára nőtt, akár

a mókuska farka.

Fényes, magas lett az ég,

sugarakkal pántos.

Színes szappanbuborék

s a fakó levél szálldos.

Hűs csillagok fényeit

őrzi már a harmat:

itt van az ősz, érkezik

s mindent betakargat.

            -

Kányádi Sándor : Elment a nyár

Elment a nyár,

itt az ősz,

reggelente párát lehel

a kis őz.

Elment a nyár, megjött az ősz,

fosztogat,

gyéríti a sápadozó

lombokat.

Reszket a lomb, remeg az őz:

fél, de fél.

pedig nem jár vad erre más

csak az őszi szél.

        -

Reinhold Ehrhardt: A kedves kis napsugár

Szelet kavargat a téren,

bágyadtan süt fent az égen

az őszi nap, alig látszik,

faágakkal citerázik.

Ám a réten kacagás száll,

fent repül a papírsárkány!

Október néz: merre jár

a kedves kis napsugár?

           -

Kányádi Sándor: Eljött a szüret

Eljött a szüret.

Itt van.

Jó pohár mustot

ittam.

Lepényt is ettem,

édest,

igazi túrós

bélest.

Kongatják, kong a

donga.

Indulok ki a

dombra.

Hátamon öblös

puttony

S még a napból is

must foly.

     -

Berencsy Sándor. Október

Megérett a kukorica

elkopott a nap bocskora

vadnyúl lapul bokor tövén

szállni tanul száraz levél

fészkét elhagyja a fecske

lakatot tesz az ereszre

bújik az ősz nagykabátba

éjjel fagy szökik a tájra.

             -

Fésűs Éva: Őszi bújócska

A nap az égen hunyni ment.

Árnyékba bújt a tarka kert,

magára húzott hűs avart,

bogarat, lepkét eltakart.

Ugrott a huncut gesztenye!

A kosaramba ült bele,

aztán a dión volt a sor;

sötét pincébe bújt a bor.

A vakond elásta magát,

kaptárba tért a méhcsalád,

a jó kis pók meg színezüst

fonálon gyorsan elrepült.

Tücsök sem szól a fű között

kemencelyukba költözött,

s mire a nap kikandikál,

egy szál virágot sem talál..

Fésűs Éva: Sündisznócska

Tegnap korán esteledett,

sündisznócska ágyat vetett,

ágyat vetett az avarba

kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,

melenget a mohapaplan,

jó puha e földi fészek.

Aludjatok kis tüskések!

             -

Elek István: Bodri és a falevél

Utca hosszat fúj a szél,

csörög, pörög a levél,

Bodri kutya elered,

kergeti a levelet.

Kicsi mancsa tapogat,

pofozhatja az utat.

De a levél, a cudar

tovaröppen, elinal.

Bodri dühös szerfelett,

ugatja a levelet.

Aztán gondol egy nagyot,

hátat fordít, s elkocog.

           -

Tamkó Sirató Károly: Szembeszél

Hogyha

fúj a

szembeszél,

okos

ember

nem beszél!

Lélegzik az orrán át.

nagy hidegben,

ősz- esőben,

így játssza ki

a náthát!

      -

Bíró András: Medve meg a falevél

Medve brummog

barlangjában,

szél kotorász

a zsákjában.

Mit brummog a medve?

Azt, hogy rossz a kedve.

Mit talál a szél zsákjában?

Falevelet hamarjában.

Medvének mondd:

Nevess medve!

A szélnek meg:

Fújj szelecske!

Medve jön a barlangjából,

falevél röppen zsákjából.

Medve vidám: kacag, nevet,

kergeti a falevelet.

S hogyha kedve

volna hozzá,

bizony, meg is

lovagolná!

No lám! Ily csodát

ki látott?

Medvét, amint falevélen

utazza be

a világot.

         -

Bella István: Mondóka

Csitt, csatt, csutka, csütörtök,

kisült- e már a sülttök,

Ha már kisült a sülttök,

én akkorát süvöltök,

hogy rögtön lecsücsültök.

Balázska, a kisördög,

idefut meg odafut,

jól bevágja a kaput,

elviszi a sülttököt:

fújhatjuk a früstököt.

             -

Csanádi Imre: Vadgesztenye

Vadgesztenye fának de vastag

az ága.

Szomszédék Gyurija két kezével

rázza..

Potyog a gesztenye kipp- kopp

Kipp- kopp Gyurka,

Tüskés az én bundám

Vigyázz az orrodra!

             -

Weöres Sándor: Jön a kocsi

Jön a kocsi, most érkeztünk,

jaj, de nagyon eltévedtünk,

derekasan áztunk, fáztunk,

no de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó- bingó,

rajta ül egy ázott holló,

teregeti csapzott tollát,

keserüli holló voltát.

            -

Mondókák

Itt a zápor eleredt,

ázunk mint a verebek.

Szaladjatok, gyerekek,

futok én is veletek!

          -

Szeptember jó ember,

Október nagy ember,

November ősz ember.

          -

Kár, kár, kár,

Hogy elmúlik a nyár.

         -

Hopp, mókuska, mókuska,

vékony, karcsú Mariska,

a verebek tánca, szoknyátoknak ránca.

Most jövünk az erdőből,

a zöld erdő, mezőről,

addig szökdécseltünk,

míg idáig értünk.

           -

Badacsonyi rózsafán két szál vessző,

Szőtték- fonták, összeroppantották.

Ropp, ropp, ropp!

           -

Bíbici Panna, rákezdi Vince,

akit ér, akit ér, majd elviszi a nagy szél.

           -

Erre gyere, ne menj arra,

erre van a piros alma!

           -

Esik eső, csepereg,

táncolnak az egerek.

           -

Vadludak úsznak sorjában,

tolluk  reszket a tócsában.

Hullik, roppan a fák lombja,

mókus búvik az odvakba..

              -

Száraz dió, ropogtató,

hegedűszó, muzsikaszó.

Tedd le babám a szűrödet,

Hadd ugorjak egyet véled!

                -

Ica- rica, kukorica,

Fogj meg engem, lusta cica!

                -

Itt csörög, itt pattog,

három véka mogyoró,

itt csörög, itt pattog

három szekér friss dió.

              -

Vékony cérna, köménymag,

jaj, de kicsi legény vagy,

juhaha, hahaha.

Aki mondta utoljára,

az a szamár unokája.

Aki mondta az, az, az,

Te mondtad, hát te vagy az!

           -

Aki engem nem szeret,

egye meg az egeret.

Eljött a nap! Petinek ma már itt kell aludnia! Édesanyja igyekezett erre felkészteni, a reggeli búcsú mégis kínkeservesre sikerült, sírva üvöltötte "anya, ne hagyj itt, nem akarok itt aludni!", és mikor elvettem mart, ütött ahol ért.

Ismét magamhoz öleltem, simogattam, mondókáztam neki, de hiába. A gyerekek körbeálltak minket, megsimogatni, vígasztalni, de Petink ellenállt. Tisztában voltam vele, hogy most nagyon türelmesnek kell lenni, és azzal is, hogy az alvástól fél.

Gyakran tapasztalom, az első alkalommal itt pihenő kicsik azt hiszik, éjszaka is itt kell maradniuk. Összekapaszkodva leültünk, sírt tovább, de kicsit megcsendesedett.

Igyekeztem ezt kiaknázni és beszélni kezdtem hozzá. "Örülök, hogy hoztad a teknősbékás törülkédet", majd ezzel pihenhetsz ebéd után egy kicsit és együtt várjátok anyát délután, sietni fog érted, hisz megígérte. Tudod mi az a délután?"

Rámnézett, szeme tele lett könnyel, "és nem kell itt maradnom, ha sötét lesz?"- kérdezte. Végre már beszél velem - örültem - kezd elfogadni, bízni bennem! Csudajó érzés töltött el és nevetve válaszoltam- "nem bizony, ha sötét lesz, csak a játékok maradnak itt és ők vigyáznak az ovira, mi mindannyian hazamegyünk, te is Petikém!" Az első menetet megnyertem!

Egész délelőtt velem volt, bármivel foglalkoztunk, fogta a kezem vagy csak hozzám dőlt. Ebéd után, mikor a pihenéshez készülődött csoportunk, kisfiam elém állt, megfogta a köpenyem szélét és pityeregve kérdezte- "néni, nem csapsz be?!"- a gyerekek egyrésze kuncogva hallgatta. "Nem, Petikém! Most fogat mosol, felsegítem a pizsamádat és melléd ülök. Mikor jön anya, szólok, ha mégis elaludnál."

Elkészültünk, minden gyerek lefeküdt, de Peti csak ült az ágyán riadtan. Duruzsolva simogatni kezdtem a hátát, de nem feküdt le, az ölembe mászott. Folytattam a ,"simizést". És egyszer csak éreztem, egyenletesen szuszog, a karjaimban elaludt. Lefektettem, betakartam. Éppen telefonhoz hívtak ki, Szilvia, az édesanyja hívott, nagyon ideges volt, megnyugtattam,  Peti alszik! Hiszem, hogy a bimbózó bizalom édesanyjában is erősödni fog, mert a kisfiában már kezd.

A legfontosabb ilyenkor az érzelmi biztonság megteremtése gyermekben, szülőben egyaránt. Sikerülni fog?

Folytatom...

Peti a következő napon jött óvodába. Nagyon örültem és kicsit beszélgetni is volt időnk. Közölte, hogy szabadsága letelik, már a héten dolgoznia kell, így ha nem gond, Petinek két nap múlva itt kell aludnia - szomorúság bujkált a hangjában, éreztem fél, félti kisfiát és még bizalmatlan. Megbeszéltük a részleteket, kértem, hozzanak majd valami kedvenc játékot, vagy ha alvásnál szokott játékot, netán cumit ágyba vinni, nyugodtan hozzák el.

Meglepődött a törékeny, halk szavú Szilvia, majd elmondta, Peti egy teknősbékás kis törülközővel alszik egyéves kora óta. Természetesen a teknősbékát is szívesen fogadjuk – mosolyogtam. Még annyit kért szerényen, hogyha alvásnál lenne lehetőség ,,simizni” Peti hátát, úgy szeret otthon is elaludni. Megígértem.

Aztán jött a nehezebb rész, a búcsúzás! A kisfiú édesanyjába kapaszkodott, sírva fakadt, nehezen tudtuk elválasztani közösen.

Felvettem, átöleltem, rúgkapált, dühösen csikart és sírt, sírt … Leültem vele szőnyegre, simogatni kezdtem és mondókáztam neki, ,,Ciróka, maróka, mit főztél Petike", meg ,,Háj, báj, kutyamáj, majd meggyógyul, és nem fáj”!... sokszor monoton ütemben… aztán észrevettem már nem feszíti úgy magát, elcsitul a sírása és félve, de elhelyezkedik az ölemben.

A
z első győzelem, örültem magamban és folytattam a mondókázást kb. tízpercig. Peti egyre nyugodtabban ült, éreztem, figyeli a mondókák szövegét.

,,Csiga- biga, gyere ki!

  Szebb világ van ideki!

  Bújj ki kapud aljába!

  Ló búsuljon magába!”

Amikor ezt hallotta, hogy:

,,Csiteri- csütöri csütörtök

  tököt lopott az ördög.

  Bugyogójába rakta,

  Nem fért le a pokolba.

  Öreg ördög meglátta,

  Jól elagyabugyálta!

Egyszer csak megszólalt - ,,megint”- én megkönnyebbülten elmondtam még néhányszor. Úgy éreztem a mesékkel, versekkel meg tudom szerettetni Petivel az ovis életet. Ám még hátra van a neheze, hogyan lesz képes elfogadni új környezetét, társait?

Folytatom.

--------

Megkezdődött hivatalosan is az új nevelési év az óvodákban! Új apróságokkal bővül az ”óvodások világa”, és gyakran a kezdet nem megy zökkenőmentesen. Különböző szociális háttérből; családból érkeznek a kicsi gyerekek. Sokszor szüleikkel együtt tele izgalommal, aggodalommal lépik át az ovi küszöbét. Új környezet, sok gyerek, idegen felnőttek! Érzelmi megpróbáltatás ez a kis lurkók és szüleik számára, hisz a várakozás izgalma mellett ott bujkál a félelem, a féltés gyomorszorító érzései is. Megszokja? Jó lesz ott nélkülem neki? Vigyázni fogják lépteit, mint én?!

Az óvó nénik, dajka nénik szintén izgalommal várják ezt az időszakot. A lelkiismeretes, igazi gyermekszerető felnőttek számára is jeles napok következnek. Tervek, új ötletek, új feladatok hosszú sora vár rájuk a kicsik között.

Csodálatos, nehéz, felelősségteljes feladat hárul a kisgyerekeket nevelőkre!

Ezúton üzenem minden első óvodás szülőnek, hogy igyekezzen bizalmat megelőlegezve ”odaadni” kicsijét élete első közösségébe, arra gondolva, hogy gyermeke személyiségfejlődését gazdagíthatja társai között, az óvó nénikkel tanulni kezdi az életet! Üzenem kolléganőimnek, hogy a sok-sok nehézség ellenére se veszítsék el kedvüket, energiájukat, tenni vágyásukat, hitüket a nevelésben, hisz az embernevelésnél nincs nemesebb, gyönyörűbb feladat a világon! Őrizzék meg és adják át bőven a kicsiknek a simogatást, a meleg szót, mosolyukat, és a tudást.

Végül üzenem minden felnőttnek, hogy a gyakran oly zűrzavaros világban se feledkezzünk meg a feltételnélküli szeretettel való nevelésről, ne vesszenek el gyermekeink a gondok között! Hisz ők lesznek a jövő felnőttei.

Ehhez a nehéz feladathoz kívánok sok erőt, energiát, kitartást mindenkinek…, magamnak is!

 Leültem új kisfiam, Peti mellé és megsimogattam a fejét, ő elrántotta és dühösen nézett ki az ablakon. A báb még mindig a kezemen volt, felé fordulva  megszólítottam.

"Szia Peti! Nyuszi Gyuszi vagyok! Miért vagy szomorú?" Rá sem nézett a bábra, még jobban elfordult ültében. Mivel csoportunk vegyes életkorú csoport, így mindig akad egy-két nagyobb lány, aki szárnyai alá veszi az új, a kisebb gyerekeket. Ancsi most is odajött és Petihez fordult, "Gyere, megmutatom az autós polcot!" - erre sem reagált, de a szeme megtelt könnyel.

A délelőtti tevékenységeink folytatódtak, tízóraizás, közben kötetlen játék, majd mese. Észrevettem a Három kismalac című mese elmondása közben, hogy Peti figyel, néha ránézve mondtam a történetet. Olyankor mindig gyorsan más irányba nézett, nem akarta tudomásomra hozni, hogy érdekli. Örültem, ezek szerint szereti a meséket, ez jó, ez segíthet a beszoktatásban!

Az ebéd előtti előkészületekben szó nélkül résztvett, de nem evett egy falatot sem és meg se szólalt egész délelőtt. Mikor édesanyja megjött felugrott, hozzárohant és hangosan zokogva kiabálta "Miért hagytál itt? Nem szeretlek?"- közben rángatta, tépte anyja ruháját. Nem is igazán tudtunk szót váltani anyukájával, gyorsan elbúcsúzott, elmentek.

Vajon mi lesz holnap? Milyen erős lesz az édesanya? Rábírja-e venni Petit, hogy visszajöjjön közénk? Most minden a szülőn múlik.

Folytatom...

----------

Pályám során, sok emberrel, családdal és főleg kisgyermekkel találkoztam össze. Kialakult köztünk egy kapcsolat és ennek fejlesztése már rajtam is múlik, úgy érzem, felelősség terhel, e perctől kezdve.

Minden nevelési év kezdetén izgalommal várom az új gyerekeket, hisz számomra nemcsak új feladatok, hanem új lehetőségek nyílnak. Lehetőségek arra, hogy megismerjük egymást, változtassuk, hassunk egymásra, azaz neveljük egymást.

Egyéniséggazdagító lehetőségek ezek úgy a gyermek, mint leendő nevelőjük számára. Ezt szeretném megosztani másokkal is, ezért fogok bele a Peti-sorozatba.

 ****

Peti és édesanyja egy áprilisi délelőtt jött be először az oviba, beiratkozni, s kicsit körülnézni, ismerkedni. Vaskos, hatalmas kékszemű, szép kisfiú volt, édesanyja ölébe húzódott, de érdeklődve figyelt. Bemutatkoztam, kezet nyújtottam neki, ő félénken, de megfogta a kezem és rám nézett. Nem szólt egy szót sem, ám a szemei nyomban rabul ejtettek. Remélem, Peti hamarosan elfogad engem is, mint leendő óvó nénijét.

Telt-múlt az idő és nyár végén ismét találkoztunk. Az anyás beszoktatása elkezdődött. Mivel a kisfiú egyedüli gyermek a családban, kevés rokonuk, ismerősük él közelükben, így az első napokban a gyerektársaktól is megszeppent. Vonakodva hagyta ott anyját rövid időre egy-egy új játék kedvéért, amit a polcon fedezett fel, de futott is vissza a biztonságot jelentő anyaölbe. Hagytam. Még korai lett volna erőltetni őt bármire is. Néhány nap elteltével anyukájának azonban dolga akadt, el kellett mennie.

Így Peti egyedül maradt – velünk! Gyönyörű kék szemecskéi könnybe lábadtak, csak ült a kis széken, két kezével körbeölelte magát és éreztem, befelé sír.

Vajon mire gondol most, mit érez, mennyire hat rá, hogy talán először maradt egyedül, idegen gyerekek között? – gondoltam. Aztán a bábos polchoz mentem felvettem egy nyuszi bábot és énekelni kezdtem a gyerekeknek, félszemmel Petire figyelve. A Miért pereg a könnyed, mondd, pici nyúl - sornál észrevettem új kisfiam gyorsan elfordította a fejét és nézett ki az ablakon. Édesanyját várja – gondoltam és lassan leültem mellé.

-Megszokik, vagy megszökik?
-Be-, megtörni akaratát, vagy feltörni és megtalálni a hozzá vezető utat?

Majd folytatom…

------------

A kistücsök ciripel,

hátán semmit nem cipel,

balra dűl, meg jobbra dűl,

talán bizony hegedül.

*

Volt egyszer egy dinnyeföld,

dinnyeföldön dinnye nőtt.

Egy sem piros, egy sem zöld,

csupa sárga volt a föld!

*

Tücsök koma, gyere ki,

szalmaszálon húzlak ki!

Házad előtt megsüllyedtem

hat ökörrel vontass ki!

*

Biri, biri bárány,

alig áll a lábán,

kiviszik a zöld mezőre,

édes fűre, legelőre.

Rigmusok

Szólalj, szólalj kakukkmadár,

s virulni fog minden határ

*

Ha Lőrinckor sár dagad,

eheted a dinnyét magad!

Névcsúfolók

Sej-haj Lacika,

szaladj el a lagziba!

Ottó- olyan mint a kotló!

Anna- lyukas a kanna!

Ilonka- mért vagy olyan goromba?

Erika- dróton jár a dereka!

Találóskérdések

Mi az?

- Hosszú botja, kiskalapja, ezren is ülnek alatta.   /mákgubó/

- Míg az anyja növekedik

  a lányának hasznát veszik.   /petrezselyem zöldje, gyökere/

- Nekem olyan tyúkom van,

   hogy a föld alá jár tojni.   /krumpli/

- Éget, de nem gyújt lángot,

   tüzes, vörös, de nem lángol.  /erőspaprika/

Nyári versek, mondókák óvodásoknak

”A nyár rózsát hoz a világra”

Ebben az évszakban vannak a gyerekek a legtöbbet levegőn, a természetben. Ezernyi dolgot figyelhetnek meg, amit a nyár ”ad”; a természeti jelenségek, mint az égdörgés, kánikula vagy a szivárvány- a növények, bogarak, madarak mind közelebb kerülnek, megismerhetővé válnak, ha felhívjuk rájuk figyelmüket, felkeltjük érdeklődésüket. Egy-egy nyári vers, mondóka még maradandóbbá. varázsolja a látottakat ,a közvetlen élményeket.

Osváth Erzsébet: Szállnak erre, szállnak arra

Sárkány száll

magasba,

lepke száll

virágra,

a madarak csivitelve

szállnak ágról ágra.

Csillog- villog

kéklik

szitakötők

szárnya,

a tó fölött repdesnek,

szúnyogokat kergetnek.

Szilágyi Domokos: Lepke- dal

Apró lepke,

öttyöm- pöttyöm,

letelepedett egy

harmatcsöppön,

arcát mossa,

s hogyha szárad

derekára teker egy

sugár- szálat.

Mándy Stefánia: Nyári fény

Talpig aranyban

a házak, jegenyék-

piros szerencse

édes cseresznye

gurul eléd.

Meggy, eper, málna,

sok bűvös zamat-

a nyár szíve rőten

lobog a fényzöld

lombok alatt.

Izzóbb, magasabb

az ég kupolája-

fürj, fecske árnya,

búzakék ünnep

hull a világra.

Kányádi Sándor: Nyári zápor

Virágon lepke,

tarka pillangó,

körüle zümmög,

dong a dongó.

Fű, virág, minden

áll mozdulatlan.

Izzad a lepke,

olyan meleg van.

”Borul, beborul,

vigyázz  pillangó!

Bújjunk, bújjunk el”-

dongja dongó.

Felhő az égen,

borul a napra.

Megáll a lepke

egy pillanatra.

Libbenne szárnya

jaj, de már késő.

Dördül az ég, és

zuhog az eső.

Zuhog a zápor,

ázik a lepke.

Szorítja szárnyát

nagy dideregve.

Aztán a felhő,

ahogyan támadt,

fordít a tájnak

hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és

a kis pillangó

szárítja szárnyát,

s dong a dongó.

 Lőrincze Pál: Nyár

Gündörszőrű bárányfelhők

futkosnak az égen

szagos fejű virágocskák

hajlongnak a réten.

Tarka szárnyú kis pillangók

napsugárban szállnak

fürge szellő a postása

zöld levelű fának.

Bajuszos szép búzaszálak

kasza alá dőlnek

Bokor alá dolgos hangyák

pihenni leülnek.

Kányádi Sándor: Sütött a nap

Sütött a nap,

a víz dalolt

a víz fölé

virág hajolt.

A virágon

döngicséltek

halk hangú és

kedves méhek.

Nagymessze, fönn

repülő szállott.

De lentről- az is

méhnek látszott.

Osváth Erzsébet. Kánikula

Rekkenő hőség,

kánikula.

Lógó nyelvvel

lohol egy kutya.

Virágok szirmát

belepte a por,

esőre szomjas

fű, fa és bokor.

Levél nem rezzen,

szellő nem matat.

A kert kapuján

néma csendlakat.

Nagy László: Balatonparton- részlet

Balatonparton

a nádi világban

megbújtam egyszer,

s csodaszépet láttam.

bóbitás nádon

nádi- veréb fészket,

sásbokor alján

kis vízicsibéket.

Senki sem látta,

csak magam csodáltam,

ott a vízpartján

még sokáig álltam.

Játszott a nádas

széllel és derűvel,

s hazaindultam

nádihegedűvel.

Osváth Erzsébet: Szivárvány

Napsugár, ha süt,

esőcsepp pereg,

nézz fel a magasba,

nyisd ki jól szemed:

csodát látsz, gyönyörűt,

hétszín szalagot

hétszínű szivárvány

tündököl, ragyog.

De néhány pillanat

s eltűnik az égen-

mintha csak álmodtad

volna egy mesében.

Sarkady Sándor: Nyár

Dünnyög a dongó,

forró nyár-

álmos a lepke,

lustán száll.

Szitakötő zümmög,

öreg béka hümmög-

záport vár.

Szól a pacsirta,

zengő nyár-

búzamezőben

fürj sétál.

Bókol a búza,

pipacs koszorúzza-

sarlót vár.

Vihar Béla: Aranylepke

Nyáron, nyáron,

egy fiúcska kergetőzik

hetedhét országon,

feje fölött aranylepke,

éppen tizenhárom.

Ha a tizenhárom lepkét

sipkájába fogta,

boldogságát odaírja,

fel a csillagokra.

Szalai borbála: Nyári zápor

Kopott az ég,

perzsel a nap,

szellő piheg

bokor alatt.

De nézd, onnan

nagy fellegek

szürkén, lomhán

közelednek.

Szélük rongyos,

szakadozott-

elnyelik

a tűző napot.

Sűrű, sötét

homály támad,

a fák dermedt

csendben állnak…

Most rájuk ront

vadul a szél,

alélt lombbal

birokra kél…

Dühöng, tombol

a zivatar,

bokrot kínoz,

fákat csavar…

Majd az égi

nagy kupából

kiloccsan

a nyári zápor.

Ferences István: Tündérerdő

Ragyog a nap,

kék az égbolt,

itt a nyár,

a Hargitán

van egy erdő,

engem vár.

Átok alatt

ott él párom:

hógyopár,

kistestvérem,

az őzike

is ott jár.

Hívogathat

messzi tenger,

láthatár,

nem hagylak el

tündérerdőm

soha már.

Markó Béla: Tulipiros tulipán

Tulipiros tulipán,

rózsaszínű rózsa,

kandikáló kankalin,

borongós boróka.

Sündörög a sündisznó,

sósabb lesz a sóska,

varjú varrja dolmányát,

megcsípi a csóka.

Cserélik a cserefát,

megnyírják a nyírfát.

Csuka száját becsukják,

soha ki nem nyitják.

Balla Zsófia: Szúnyogrepülő

Repülőgép:

züm- zümm,

vágtázik az égen,

átzümmög,

mint szúnyog

de nem csíp meg engem.

Szúnyog uram,

züm- zümm,

rajtam lakomázna!

Köröz éjjel.

züm- zümm,

megérint a szárnya.

Szúnyog uram,

zümzüm!

Jól betakarózom,

meg ne csípjen,

/kérem/
amíg ringatózom. 

Nyaralni voltunk egy aránylag csendes, de csodaszép tengerparton, ahol sok kisgyerekes család is pihent. Így alkalmam nyílt itt is megfigyelni a gyerekeket, szülőket - élvezettel tettem. Szívem szerint néha beavatkoztam volna egy némelyik kis ”családi konfliktusba”, ahol a gyerkőcök voltak főszereplők; a túlfegyelmezettek, a veszélyesen magára hagyottak, a figyelmen, szülői látókörön kívül maradtak, az agyondédelgetettek.

Néhány tanulságos kis eset emlékezetessé vált számomra. Mint a 3,5 év körüli  kicsi Renátóé is. A szülei; szimpatikus fiatal pár nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne szóljanak bájos, értelmes szemű, kíváncsi kicsijükre. Rászóltak, ha leguggolt, ha futott, ha köveket dobált a vízbe, élvezte csobbanását, ha nem törölte meg a száját, ha szipogott. Egyik alkalommal, sokadik utasítás, figyelmeztető szó után, Renátó kis vödrével napozó édesanyjához ment - otthagyva az éppen rá vigyázó, modell külsejű, szép barnára sült, a parton ”pózoló” édesapját - és rázúdította a homokos tengervizet anyjára. Ekkor tört ki a baj! A szülők felváltva kiabáltak a megszeppent csöpp fiúcskára percekig - pedig csak tudomásukra akarta hozni, hogy nem érzi jól magát így velük!

Másik eset a kis Andréé, aki 2 éves lehetett és népes család vett körbe; nagymama, nagynéni, néha a szülők, rokon gyerekek. Mindennap a közelünkben telepedtek le és szinte reggeltől estig a parton voltak ők is. André izgő-mozgó, egészségtől kicsattanó kismanó volt. Fürdött, nassolt, kártyázott, a parton lévő kisgyerekekkel ismerkedett, a zuhanyzó gombjára kapaszkodva tussolt önállóan. Csodásan érezte magát, a felnőttek szeme rajta volt, de engedték egyedül és a kisember bátran jött- ment, ismerkedett a környezetével. A vízbe való egyedüli merészkedését egyetlen szóval megállította nagymamája- hallgatott rá. Jó volt látni milyen csodásan érzi magát.

Nem így történt a nevét nem tudom, kb. 4 éves kislány esetében, akit reggelente  kihoztak szülei a partra, sétáltak egyet vele, enni-inni kapott a napernyő alatt. Majd babakocsiba ültették /!/ szülei, árnyas helyre tolták, úgy hogy láthassa a fürdőzőket, a vizet és ők napoztak, úsztak. Néha ránéztek a kicsi lányra, aki elunva magát, vagy  elaludt vagy addig sírt, míg valamelyikük megsajnálta, de a víz  közelébe sem mehetett!

 Akadt olyan buzgó apuka, anyuka is, aki 1-2 éves apróságát furcsán szoktatta a hideg vízhez. Pl.: egy anyukára - nem tudtam megállni rá is szóltam, bár nem értett magyarul, de érezte miért háborodtam fel, amikor a közel 35 fokos hőségben kipirult kicsijét a kb.16 fokos zuhany alatt próbálta ”felfrissíteni”. Vagy arra az apukára is gyilkos szemeket meresztettem, aki bevitte a tengerbe alig egyéves picijüket és fröcskölte ”szoktatta a vízhez”, miközben az torkaszakadtából sírt, remegett. Vajon meddig marad meg ebben a kicsi fiúban ennek a szoktatásnak az élménye?

Persze mégis zömében boldogan, önfeledten, felszabadultan pancsoló kis lurkók képe maradt meg bennem, akik élvezték a hely minden szépségét szüleikkel és velem együtt - a napfényt, a tengert, a nyarat!

Kívánom, hogy aki teheti a nyár hátralevő részét töltse el gyermekeivel együtt élvezettel, jót pihenve!

Számos esetben kérnek tanácsot anyukák az étkezéssel kapcsolatosan. A leggyakoribb szülői panaszok hogy; nem eszik eleget, étvágytalan, egy-egy ételt meg sem kóstol, turkál a finomságokban, sovány, kapkodva eszik, mindenre az a válasza ”ezt nem szeretem, nem kérem!”- még a végén legyengül, bele betegszik. Mit tegyenek gyermekükkel?

Természetes a szülői aggódás és érthető is. Mégis ezek a panaszok nagyrészt túlzottak és az aggodalom alaptalan! Lehet, hogy többeknek nem ez a véleménye. De tévhit az, hogy mi felnőttek jobban tudjuk mikor éhes apróságunk, és az is, hogy mi tudjuk, mennyit kell neki ennie és nem ő maga!

Az éhség egy biológiai érzés, ezért eleve ”rosszul evő” kicsi gyerek nincs, ám van köztük, aki több, és van, aki kevesebb táplálékot igényel. Azt tudnunk kell, hogy minden egészséges kisgyerek /a betegségek általában étvágytalansággal járnak/ éppen annyit eszik, amennyit szervezete kíván, biológiai egyensúlyához szükséges és elősegíti fizikai egészsége fenntartását! Ez a szükséglet nem egyforma; van köztük, aki reggel eszik többet és ebből fakadóan napközben kevesebbet igényel, vagy fordítva. Van, aki pl. nem szereti a húst - óvodában gyakran tapasztaljuk, hogy kicsi szájában forgatja-, de kedveli a tejes , tojásos ételeket. Gyakran előfordul az is, hogy egy-egy kisgyerek utálja a gyümölcsöket, de a különféle főzelékeket, párolt zöldségeket kedveli.

Ez is azt jelzi, hogy ”kiegészítik” táplálékukat olyan ennivalókkal, amelyek szükségesek szervezetük számára, testi fejlődésükhöz. Volt pl.: olyan óvodás kicsim, aki heteken keresztül nem kóstolta meg a főtt ételeket, de a közösen meghámozott gyümölcsöket, zöldségféléket jóízűen megette - a nagyobb gyerekek már sárgarépát hámozhattak, diót törhettek, zöldség-, gyümölcssalátát készítettünk gyakran együtt-, így lehetősége nyílt a ”pótlásra”.                                                 

A legelső gondot, sajnos gyakran mi szülők okozzuk, amikor kényszerűen kialakítjuk a család étkezési szokásait és apróságunk, ennek időpontjait pl.: nem tudja /még nem éhes/, vagy nem akarja /játszani szeretne még/ betartani. Az is probléma lehet, amikor kevésbé jól szoktatjuk az első időkben és az átszoktatás nehezen megy-, pl. megszokta a kicsi, hogy bármikor nassolhat, futkározva ”ebédel”, egy-egy falatot bekap közben,  stb. Baj ”forrása” lehet a túlaggódás az étkezés miatt, ha túlzott hangsúlyt fektetünk gyermekünk evésére, vagy nem evésére; ha folyton az ő ”etetésével” foglalkozunk és állandóan unszoljuk, fegyelmezzük emiatt.

Mégis hogyan érhetjük el, hogy gyermekünk egészségesen, jót és jóízűen egyen?

- Elsősorban a táplálkozással kapcsolatos leglényegesebb szabályt betartjuk: soha nem erőltetjük gyermekünket az evésre!

-  Engedjük és lehetővé tesszük számára, hogy annyit egyen, amennyi jólesik neki- vagyis akkor adjunk neki enni, ha éhes. Az ún. biológiai óra kb. 3. életévtől fokozatosan ”beáll” a háromszori étkezésre naponta, ha ehhez szoktatjuk őt.

- Teremtsünk időt, kellemes hangulatot az étkezésekre - egyen együtt a család, amikor csak teheti, hisz az evés alapvető ”szabályait” is tőlünk lesi el, tanulja meg. A közös étkezések fontosak, a kiegyensúlyozott, nyugodt családi légkör lényeges a gyermeki fejlődés szempontjából.

- Nem jelent elkényeztetést, ha engedünk gyermekünknek, tudva mit szeret és mit nem. Minden ételből kapjon néhány falatot, de ne legyen probléma, ha ott hagyja olykor. Ha később egyre több alkalommal bele- belekóstol /unszolás nélkül/, akkor rászokhat egyre többféle ételre, és erőltetés nélkül.

- Ha később kér enni, mint ahogyan mi eszünk - vehessen magának, esetleg már előre kikészíthetjük neki. De nem tálalunk és melegítünk ételt újra számára /rögzülő rossz szokássá válhat/.

- A főétkezések között ne nassoljon mindig, és azt egyen, amit akar, legfeljebb gyümölcsöt, néhány kekszet kapjon. Anélkül is ”kibírja” pl. reggelitől tízóraizásig, vagy ebédig- ez mindig szülői szoktatástól függ.

- Ne etessük állandóan gyermekünket - pl. ha megüti magát kicsink, a testi fájdalmát, vagy izgatott, valami miatt feszült- ne ellensúlyozzuk etetéssel- ”gyere, ne sírj, adok egy csokit!”. Így kialakulhat benne, hogy minden feszültséget, izgalmi állapotot lecsillapíthat és enni kíván. Felnőttkorban sem ritka ez a jelenség, és így válhat egy gyermek is elhízottá később, ami újabb szorongásokat, lelki traumákat válthat ki.

- Olykor a gyermek nem evése mélyén érzelmi feszültségek lehetnek, érzelmi zavarok nyomán is étvágytalanná válhat. Ilyenkor ki kell deríteni az eredendő okokat; lehet felnőtt számára jelentéktelennek látszó ok is- ekkor jó szakemberhez /gyermekpszichológushoz/ fordulni. Gyakran a szoktatás milyensége válthat ki valamilyen ételféle iránti bizalmatlanságot vagy véletlenszerű esemény pl.: egyik anyuka mesélte el, hogy piros almát hámozott 2 éves kislányának uzsonnára és véletlenül elvágta saját ujját, vérezni kezdett és a kicsiből ez olyan hatást váltott ki, hogy azóta nem fogyaszt semmilyen piros színű gyümölcsöt. Arra is akad több példám, hogy a szülő mindig modell: ha édesanya utálja a kelkáposzta főzeléket, a kicsije sem fogja megszeretni és ő maga csodálkozik a legjobban, ha az oviban- jellemző, hogy egymás kedvéért is megkóstol utált, vagy nem ismert étket!- gyermeke eszik belőle jóízűen.

A táplálkozás szokásait is, mint sok-sok minden mást, először tőlünk felnőttektől sajátítják el a kicsi gyerekek. Ezért fontos, hogy figyeljünk erre, de természetesen, erőltetés nélkül ”járjunk el” annak érdekében, hogy olyan jóétvágyú, egészséges gyermekünk legyen, aki ”a vasat is megeszi”!

Ehhez sok türelmet, odafigyelést kívánok az aggódó szülőknek.

Hirdetés 

”Ragyogja be a Földet

napsugarak aranyfénye,

felhőtlenül boruljon rá

a magas ég

azúrkékje!

Madárdaltól legyen hangos

minden liget,

minden erdő,

rétek fölött mézillatot

terítgessen

szét a szellő!

Vidámabban csobogjanak

a játékos

kis patakok…

Ünnepeljen minden- minden

ünnepeljen

gyermeknapot!”    /Szalai Borbála: Gyermeknapra- részlet/

Talán nem is véletlen, hogy az édesanyákat és a gyerekeket az év legszebb tavaszi hónapjában ünnepeljük! A megújulás, a virágnyílás idejével egybeesik e két csodás tavaszi ünnepnap. Május utolsó vasárnapja már több mint 50 éve a család közös ünnepe, ekkor köszöntjük a gyerekeket; a holnap felnőttjeit, a szülők reménységeit, büszkeségeit. A legnagyobb ajándék lehet gyermekeink számára, ha közösen töltjük el velük ezt a napot, egy jó programot szervezünk, és csak rájuk ”koncentrálunk”,játszunk együtt önfeledten. Arra gondolunk, hogy milyen jó, hogy vannak nekünk!

Meleg szeretettel köszöntök minden kicsi gyermeket ezen a napon és meghívok mindenkit egy ”mesebeli kirándulásra”- versekkel!

Lászlóffy Aladár: Mese legyen

Megy a szekér, megy a vonat,

szállítja az utasokat,

szállítja a gyerekeket

messze, hol a mese ered.

Hol ered a mese végül?

Ahol az ég szépen kékül,

onnan folyik éppen szembe,

rá a malomkerekekre,

malomkerék habverője

finom habot ver belőle,

belekever mazsolának

beszélgető halat, hármat.

Fut a szekér, fut a vonat,

felviszi az utasokat

kéklő hegyek tetejébe,

zúgó fenyvesek tövébe.

Ott ered a mese kedve,

dióhéjba keveredve

onnan hajókázunk éppen

lefelé a szép mesében.

           -

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,

aranysárga a világ.

Kakukkfű, kakukkszó,

kirándulni volna jó:

fűzfasípot faragni,

fűzfalóval lovazni,

árkon- bokron átal,

háton hátizsákkal,

menni, mendegélni,

este hazatérni:

fűzfalovon kocogva,

fűzfasípon tutogva,

somvirággal, kakukkfűvel

kakukkszóval, tele szívvel.

             -

Kányádi Sándor: Erdőn jártam

Erdőn jártam,

málnát szedtem,

amit szedtem,

mind megettem,

üres a kaska

mit csináljak,

mit mondjak anyámnak,

ha megkérdi,

hol a málna,

miért üres

a kosárka?

Azt mondjam-e

jött egy medve,

amit szedtem,

mind megette?

Dehogy mondom,

megijedne.

Jujj!

     -

Horváth Imre: Fenyvesek

Félelmetes a fenyőerdő,

ha messziről nézed őt,

de nyájasabb nincs közelről,

hívogatnak a fenyők.

Nem láthatod soha sárgán,

zölden hajlik lombja rád,

a beteg is felül ágyán,

ha beszívja illatát.

Fuss a fénylő fenyvesekbe,

hallod, águk hogy suhog?

Úgy ugrálhatsz ott kedvedre,

mint a kedves mókusok.

               -

Kemény János: Pityi Palkó

Pityi Palkó

a héten

sáskát fogott

a réten.

Szekerébe

befogta,

Vásárhelyre

hajtotta.

Megbámulták

a népek:

- Hová mentek,

legények?

Nyárittyenbe,

pajtások,

ott várnak

a kislányok!

Virág van a

hajukba,

most készülnek

a táncba!

Táncba mi is

ott leszünk,

rámás csizmát

viselünk.

        -

Horváth Imre: Törpék tánca

Tinci- tánci,

minden törpe

ugrabugrál

hőbörögve.

A fenekét

mind úgy rázza,

majd leesik

a nadrágja.

Lábuk a port

meddig rúgja?

Ki mást sem tud,

az is tudja.

Törpék addig

járnak táncot,

míg ülnek az

óriások.

      -

Weöres Sándor: Túl, túl

Túl, túl, messze túl,

mi van a hegyen messze túl?

Hej, a hegyen messze túl

lófej- széles ibolya virul.

Túl, túl, messze túl,

mi van az ibolyán messze túl?

Hej, az ibolyán messze túl

Jancsi mosogat, Kati az úr.

             -

Weöres Sándor: Barangolók

Gyöngy az idő, vándoroljunk,

nincs szekerünk, bandukoljunk,

lassú folyó ága mellett

járjuk a halk fűzfa- berket.

Este a láb gyönge, fáradt,

lombok alatt nézünk ágyat.

Szöcske- bokán jő az álom,

száll a világ lepke- szárnyon.

               -

Weöres Sándor: Furulya

Három egész napon át

bújtam erdő vadonát,

gomba- mezőt, szikla- tetőt bejártam.

Három egész napon át

faragtam egy furulyát,

vadrózsából tündérsípot csináltam.

               -

Cseh Katalin: Esti kérdések

Mit eszik az égi táltos?

 Felhőabrakot.

Mit fényesít éjanyó?

 Csillagablakot.

Mit iszik a kobold?

 Gyöngyharmatteát.

Mit fésül a hableány?

 Hullámok haját.

Mit hallgat a gyerkőc,

 Nagyanyómesét.

Álomillatú szobában

 Tündér énekét.

         -

Altató /népköltés/

Aludjál, babácskám,

esti csillag ragyog,

aludjál, aranyos,

én is álmos vagyok.

Álmodjál szépeket,

aranyos meséket,

tündér öltöztessen,

angyal simogasson

aranyos pillangó

kocsija ringasson.

          -

Minden kisgyermeknek boldog gyermeknapot kívánok!

Szeretettel: Jusztina

Hirdetés 

Ismét részt vehettem Budapesten, a Millenárison a már 3. alkalommal megrendezett Gyermekeink Jövője kiállításon a Rendezvényparádé Kft jóvoltából, amelyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek. A május 15-16-án sorra kerülő rendezvényen a gyerekek és szüleik számos színvonalas programból /interaktív játékok, drámajáték, zenei bemutatók, kerekasztal beszélgetések, előadások, kézműves foglalkozások, tanácsadások, ingyenes szűrések, kiállítások/ válogathattak, szünidei programokkal ismerkedhettek meg. A viharos időjárás ellenére is sok család választotta hétvégi programjául a kiállítást.

Örömömre szolgált, hogy több ”ismerős” anyuka felkeresett és beszámolt a gyermeknevelési tanácsaim, tippjeim gyakorlati kipróbálásáról. Különösen örültem többek között annak a fiatal anyukának, aki nemrég született kisbabáját is elhozta, megmutatta és megköszönte, hogy nagyobbik gyermekénél sikert ért el javaslataim segítségével! A nevelési tanácsokat igénylő és ezekről érdeklődő szülők között szívmelengető érzéssel fedeztem fel egy igen kedves, régi tanítványomat is, aki szakmabeli, családi napközit működtet, kicserélhettük tapasztalatainkat a gyermeknevelési kérdésekben és beszámoltunk egymásnak életünkről, családunkról.

A két nap alatt több kiállítóval sikerült kapcsolatot felvenni, akik számára fontos valóban apró gyermekeink jövője, egészsége, nevelése és mindannyian fontosnak tartjuk hogy együtt, többen, többet tehetünk értük!

Színvonalas, tartalmas és gyermekközpontú volt az idei program is. Remélhetőleg folytatódni fog és még több szülővel találkozhatom jövőre személyesen is!

Az Ovisvilág stand 

 -------------------------------

Hirdetés 

”Szálljon erre a házra az Isten áldása,

mint pünkösdi harmat a piros rózsára.”

A tavaszi ünnepkör egyik legszebbike pünkösd vasárnapja és hétfője. Vallási eredetű - a keresztény egyház születésnapja - és a kiteljesedő kivirágzó tavasz ünnepe is; a bazsarózsát nyitogató, orgona és akácfavirág illatú kikelet!

Néphagyományaink szerint e két napon a falusi közösségek népi versenyjátékokat, /gerendahordás, hordóemelés, lovaglás/ tréfás viadalokat rendeztek saját örömükre és így versengtek a pünkösdi király címért a legények. Megválasztották párját, a pünkösdi királynét is, és tréfásan ”összeházasították” őket egy  esztendőre.

Az Alföldön általában lányok voltak a főszereplők, az ő pünkösdölőjüket mivanma vagy mavagyon járásnak nevezték el. Lakodalmas menet mintájára felvonultak a lányok zöldágakkal és a vőlegény is lány volt. Megálltak egy-egy háznál és tréfásan ”adományt” kértek jókívánságaikért.

Más vidékeken pl. Székelyföldön  ”hesspávázók,” 10-12 éves gyerekek jártak körbe lakhelyükön Pünkösd első napján, az élen egy nagyobb fiúval és lánnyal- ők voltak a király és királyné. Utánuk következtek a ”nyoszolyólányok” és a ludak Az utat végig énekelték, köztük a hesspávázó énekükkel.

Hess páva, hess páva,

királyné pávája.

Ha én páva volnék,

jó reggel felkelnék.

Boldog ünnepeket kívántak és édességet, aprópénzt fogadtak el az emberektől.

Ezekre a szép hagyományokra alapozva óvodánkban az iskolába készülő legnagyobb gyerekekkelminden évben, hagyományosan eljátszunk egy pünkösdi játékot. Ez egyben évzáró és ballagó ünnepség is. Így búcsúznak el az óvodától ”kirepülő kis fecskéink”, a nagycsoportosok. Az évek során - a szülők segítségével a kislányoknak piros mellényt varrattunk, szalagos kalapokat készítettünk és mindig virágos pártát kreálunk király és a királyné számára, valamint négy botra tűzött fehér terítőből a baldachint is biztosítjuk a ”koronázó” kislányoknak. Ünnepségünket mindig az óvoda zöld udvarán tartjuk és meghívjuk a szülőket.

Pünkösdi játék

Két fiú zöldágból font ”kaput” tart a többiek kézfogással párosan átbújnak alatta és közösen éneklik a Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske c. gyermekdalt. Köralakítás után

- 1. gyerek kiáll középre:

   ”Szép jó napot kívánok Pünkösd jeles napján!

    Szabad- e bejönni? Szabad- e pünkösdölni?”

- Lányok ”egy csokorba” futnak és kérdezik:

   ”Mi van ma, mi van ma?”

- Fiúk szintén egy helyre szaladnak szemben a lányokkal és felelnek:

  ”Piros pünkösd napja, holnap lesz, holnap lesz a második napja.”

- Lányok szólnak:

  ”Legények, a pünkösdi rózsát jól meggondozzátok, kalapotok mellett el ne hervasszátok!”

- Mindenki keres magának párt mondókázva:

   ”1, 2, 3, nincsen nekem párom,

     fogadjunk egy icce borba

     hogy ez tizenhárom”

- Párválasztás után :

  ”A pünkösdi rózsa kihajlott az útra.

      Én édesem, én kedvesem szakíts egyet róla.

      Egyet szakasztottam, el is hervasztottam,

      tejbe- vajba fürösztöttem, hóba szalasztottam.”

  népdalra táncos mozgás /forgás, dobbantás párosan/

- Lányok kifordulnak a körtáncból és ujjukkal figyelmeztetik a  fiúkat.

  ”András pajtás, bokrétás! Jól megfogd lovadnak száját, zabláját,

    ne tipossa- tapossa a pünkösdi rózsát!”

- Fiúk beállnak a lányok mellé.

  ”Zöld a kökény, majd megkékül

    most vagyok szerető nélkül!”

- 2. gyerek:

    ”Legények,  válasszunk magunk közül királyt!”

- 3. gyerek:

   ”Az legyen a király, aki a legügyesebb, legerősebb!”

- Lányok kérdezik a fiúkat:

  ”Mit ettél ma?- sós kenyeret!”

  ”Mit ittál ma- hideg vizet.”

  ”Min állsz?- cserépen.”

  ”Min lebegsz?- levélen.”

  ”Nézz az égre!- Nem nézek!”

  ”Lépj a földre!- Nem lépek!”

  ”Akkor húzzad magadat!”

- A kisfiúk megfogják egymás kezét párosával és húzzák egymást:

  ” Húzd, húzd magadat,

     én is húzom magamat.

     Amelyikünk elesik,

     Az lesz a legkisebbik!”

- 3. gyerek: XY volt a legügyesebb, ő legyen a király!”

- Mindenki kiált: ”Éljen a király!”

- Koronázó lányok fejére teszik a koronát:

  ”Szedjük szép rózsáját, kössük bokrétáját,

     a fejére tesszük király koronáját.”

- Közös tánc a Széles a Tisza, magas a partja c. népdalra.

- Fiúk együtt mondják:

  ”Kisasszony rózsája kihajlott az útra,

    szedje fel a királyné, kösse koszorúba!”

- Lányok együtt szólnak:

   ”Válasszunk pünkösdi királynét is!”

- Király a kör közepén áll:

  ”Válasszunk piros pünkösdi rózsát,

    a legszebbik királykisasszonykát!

    Az a leány legyen, aki kiállja a próbát,

    és nem neveti el magát!”

- Magához hívja egyenként a lányokat és megbizseréli a tenyerüket /”nevettél… nem vagy        

   királyné!”/

   Választ egy lányt:

   ”Nem nevettél, te vagy a királyné!”

- 3 fiú bemegy a körbe és megemelik a királynét kiáltva:

   ”Ekkorára nőjjön a kendtek kendere!!”

- ”Koronázó” lányok megkoronázzák őt is énekelve a Kis kece lányom  kezdetű gyermekdalt.

   ”Kis kece lányom fehérbe vagyon,

    fehér a rózsa kezébe vagyon. 

    Mondom, mondom fordulj ide mátkámasszony,

    mondom, mondom fordulj ide mátkámasszony.”

- A király megsimítja a királyné arcát:

  ”Szép ő maga, szép ruhája, szép a két orcája.”

- A királyné szól:

  ”Én gyönge morzsácska vagyok,

    ím látjátok, szavaim halljátok.

    Friss éjszaka járok.

    Nemes szüleimnek érdemes kertjében

    hajnalban születtem,

    nem anyától lettem,

    rózsafán termettem.”

- A királyné énekel:

   ”Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok,

     szüleim kertjében most nyílni akarok.

     Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,

     ha ki nem nyílhatok, csakúgy hervadozok.

- Király:

  ”El ne hervadj szépséges királyném, inkább mulassunk egyet!”- kézen fogja őt.

- Fiúk párt választanak a lányok közül:

  ”Széles az én kedvem ma,

    nem fér ebbe a házba!   

    Kicsi nekem ez a ház,

    kirúgom az oldalát.”

- Lányok:

  ”Rúgd ki, ne hagyd magadat, forgasd meg a párodat!”

- Együtt mondja mindenki:

  ”Meghozta az isten piros pünkösd napját,

   mi is meghordozzuk királykisasszonykát. 

   A szép leányoknak rózsakoszorúját,

   a szép legényeknek szegfű bokrétáját.

   Öregembereknek csutora borocskát,

   öregasszonyoknak töltött galambocskát,

   kisebb gyerekeknek tepertős pogácsát.

   nagyobb gyerekeknek iskolábajárást.”

- Közös tánc- ”Két szál pünkösdi rózsa, kihajlott az útra, el akart hervadni, nincs ki   

                        leszakítsa…”

Ezzel a kis játékos összeállítással kívánok mindenkinek kellemes pünkösdöt, szép tavaszt és még szebb nyarat.

 -------------------------------

Hirdetés 

Nádas Orsolya: Megkésett köszöntő

      /részlet/

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

melegebb, színesebb, mint sok édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból,

ha ki nem mondhatom, elepeszt a vágytól.

Tisztán cseng mint puszták esteli harangja,

örömében is sír, aki e szót hallja.

Van egy szó, van egy név, valóság vagy álom,

nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

amikor kimondom: Anyám,

Édesanyám!

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék-

minden este

morzsára, búzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék-

nyári éjen,

fehér holdsütésben

elcsitulnék

jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,

kerek égen,

csorogna a földre

sárga fényem-

Jaj, de onnan

vissza sose járnék,

anyám nélkül

mindig sírdogálnék.

Móra Ferenc: Anyámnak

Álmomban az éjszaka

aranykertben jártam.

Aranykertben aranyfán

aranyrigót láttam.

Aranyrigó énekét

a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez

szélringatta ágon,

ahány harmatcsepp ragyog

fűszálon, virágon,

Édesanyám, fejedre annyi

áldás szálljon!

Gazdag Erzsi: Hajnali köszöntő

Hajnalban, hajnalban

kiskertemben járok

köszöntenek jókedvvel

tarka tulipánok.

Jóreggelt, jóreggelt!

Bólingat a rózsa,

bimbó-arca elpirul,

mintha kislány volna.

Köszöntsétek egymást

mosolygó virágok,

nyíljék szóra helyettem

mézes szirom szátok!

Mondjátok el tolmácsként,

amit súgva mondok:

- nekem van a legjobb anyám

azért vagyok boldog!

Nagy Emília: Anyák napja reggele

Anyák napja reggelén

virágot hoz egy kislegény.

Könnyet csal anyja szemébe;

”Mily pici volt még két éve!”

- Drága, drága édesanyám!

Tiéd ez a sok szép virág.

Sárga nárcisz, fehér rózsa,

neked kötöttem csokorba.

- Szeretném én megköszönni,

amit szoktál nekem adni.:

mérhetetlen boldogságot,

szeretetet, vidámságot!

Cser Gábor: Mit adhatok?

     /részlet/

Anyukámat meglepem!

De kicsi a tenyerem,

nem fér bele annyi virág,

amennyire szeretem.

Kis kezemmel

mit adhatok?

Csak az egész világot!

Vagy, tán ami ennél s több:

e néhány szál virágot.

Donászy Magda: Nagymamának

Anyák napján, mikor a nap felkel,

Nagymamám elé állok sok- sok szeretettel.

Édes jó anyámat felnevelte nékem.

Most értem fárad, mint anyámért régen.

Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva várom.

Nála jobb nagyi nincs is a világon.

Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta,

mintha mindnyájunknak édesanyja volna.

Anyák napján reggel, mikor a nap felkel,

Őt is felköszöntöm hálás szeretettel.

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék hangján.

Ami csak szép s jó volna,

édesanyámnak adnám.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó,

este mégis jó.

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék

víznótát fütyül,

bogárkarika forog

a lámpa körül.

A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár,

mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.

De az ágy meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak

a fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok.

Szállok én is, mint a füst,

mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel,

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet…

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül, és ott ülök

az ölében én!

Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is

Még a nap is szebben süt,

mert anyák napja van ma,

sok madár is fenn az ágon

folyton ezt csipogja.

Kezemben egy virágcsokor,

mit is mondjak néked?

Elmondom hát újból, újból,

hogy szeretlek téged!

Mesélj, hogy örültél,

mikor megszülettem?

Mesélj, hogy aggódtál,

mikor beteg lettem?

Azóta megnőttem,

ugye édesanya:

Mégis beleférek

ölelő karodba!

Ezekkel a versekkel kívánok minden édesanyának, nagymamának, dédnagymamának nagyon boldog anyák napját, erőt energiát sok türelmet és kitartást meleg szeretettel. 
Jusztina

Május első vasárnapján köszöntjük minden évben az édesanyákat, nagymamákat, dédmamákat. Megköszönjük a sok szeretetet, gondoskodást, mellyel születésünk óta körbevesznek, elhalmoznak minket. A legapróbb kisgyermekkortól a felnőttkorig ez a nap különlegessé válik, hisz minden ember szívében első helyen az édesanya áll. Az anyák jelenléte, munkája mindannyiunk életének része. Ma is, amikor a hétköznapok feladatai, nehézségei kemény próba elé állítják az embereket. Rohanva éljük napjainkat, de egy biztos pontot jelenthet, ha édesanyánkat meglátogatva néhány percre mellé ülünk. Sohasem feledkezhetünk meg róluk, erről szól ez a tavaszi vasárnap!

Már régóta ünnepli a világ az édesanyákat. Az ókori Görögországban is kineveztek a megújulás, a tavasz ünnepén az anyák tiszteletére egy napot. A történelem során később is voltak anyákat köszöntő ünnepek. A philadelphiai Anna Sarvis nevéhez fűződik az anyák napjának hivatalos ünneppé tétele, amely 1914 óta az Egyesült Államokban is nemzeti ünneppé vált. Nem sokkal később Európában is elterjedt, így nálunk is, 1925 óta évről évre megünnepeljük. A legdrágább ajándék sem pótolhatja azt a szeretetet, megbecsülést, amellyel  tartozunk az édesanyánknak! A gyerekek dallal, versekkel, maguk készítette kis ajándékokkal, mi felnőttek törődéssel, virággal köszöntsük a számunkra legfontosabb embert e napon!

Anyák napi versek

Kányádi Sándor: Kelj föl nap

Ébredj, sugaras nap,

kelj föl, aranyos nap,

hóvirág, ibolya

mutatkoznak.

Zsendülő határra,

rügyező ágra,

süss fel, aranyos nap,

a világra.

Kelj föl, aranyos nap,

ragyogj, sugaras nap,

édesanyám arcát

simogassad.

Köszöntő /népköltés/

Serkenj fel kegyes nép, mosolyog az hajnal,

Arany szál tollakkal repdes, mint egy angyal.

Ingó- bingó zöld fűszál szépen felöltözik,

Liliom rózsával meg is törülközik.

Amennyi fűszál van a tarka mezőbe,

Amennyi csepp víz van a tenger medrébe,

Amennyi áldás szálljon jó anyánk fejére!

Sarkady Sándor: Édesanyám tulipánfa

Édesanyám tulipánfa

áldott legyen minden ága!

Ezt kívánja kis virága,

ágán nevelt tulipánja!

Iványi Márta: Anyák napjára Nagyanyónak

Halkan, puhán szirom pereg

Simogatja öreg kezed

Piros szekfű, halvány rózsa

Téged köszönt Nagyanyóka!

Szőnyi Zoltán: Orgona ága

Orgona ága, barackfa virága.

Öltözzetek új ruhába, anyák napja

hajnalára.

Zúgja az erdő, susogja a szellő,

üzenik az ágak, lombok,

légy Te mindig nagyon

boldog,

Édesanyám!

              -

Federicó Garcia Lorca: Buba nóta

Anyukám,

ezüst leszek én, igazán

Csimotám,

megfázol ám!

Patak leszek én, igazán

Csimotám,

megfázol ám!

Anyukám,

Párnádba hímezz engem, igazán.

Csak ez kell?

Hát szaporán!

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot,

hogy ma szebben keljen

Édesanyám felett

arany fénye lengjen!

Ébresztem a kertet,

minden fának ágát

bontsa ki érette

legszebbik virágát!

Ébresztem a rigót,

s a vidám cinegét,

dalolja mindegyik

legszebbik énekét!

Ébresztem a szívem,

forróbban dobogjon

az én édesanyám,

mindig mosolyogjon!

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján, reggel,

édesanyám, néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra

aranyos tollakat.

Elkészült a madár

nem mozdul a szárnya,

pedig hogyha tudna

a válladra szállna.

Eldalolná csöndben

Tenéked egy dalban,

amit anyák napján

mondani akartam.

Kiss Jenő: Meghajtom magam

Meghajtom magam most,

friss csokor kezemben,

sose vert a szívem

ennél hevesebben..

Nyújtom kicsi csokrom

édes jó anyámnak,

s töröm fejem: néki

mit is kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába?

Sok zsírt a bödönbe?

Mosogatógépet,

hogy magát ne törje?

Azt is, de leginkább,

Hogy sokáig éljen,

S boldog legyen, boldog,
Egész életében! 
 

Ezekkel a versekkel kívánok minden édesanyának, nagymamának, dédnagymamának nagyon boldog anyák napját, erőt energiát sok türelmet és kitartást meleg szeretettel.

Jusztina

Gyakorta kérdeznek meg szülők, fontossága miatt sokakat foglalkoztat a kisgyermekek szobatisztaságra való szoktatása, nevelése.

- ”Kezdődik hamarosan az ovi, de még nem teljesen szobatiszta a kicsim. Mit tegyünk?”

- ”Nappal már szól, de éjjel még kell a pelus. Hogyan szoktassam le róla?”

Általában a szülők, aggódva figyelik, hogy a saját kicsijük mikor válik önállóvá etéren, a szomszéd család, az ismerősök aprósága már szobatiszta, az övéké miért nem az még.

Tudomásul kell vennünk, hogy a szobatisztaság teljesen magától történik; a testi fejlődés nyomán és hatására alakul ki fokozatosan a kicsi gyerekeknél. Először a nappali, később az éjszakai is! Ez is képesség, melynek birtokában a kisgyermek már tud ”visszatartani”, tudja irányítani, ellenőrizni testi szükségleteit.

Valódi szobatisztaságról, akkor beszélünk, ha a kicsi önállóan, maga kéredzkedik, hosszabb- rövidebb ideig tud várni, ha nem lehetséges azonnal ”kimennie” /pl.: buszon, boltban, stb./. Mindehhez viszont az szükséges, hogy testi-biológiai fejlődése során, eljusson arra a szintre,  amikor képessé válik a végbélműködést és vizelet szabályozó izmai akaratlagos beidegződését működtetni. Amíg ez nem fejlődik ki teljesen, még ha akarná sem tudná szándékosan, visszatartani vizeletét, székletét. Vagyis képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására. Amíg ez nem történik meg, addig csak ún. feltételes reflex alakítható ki nála, de ez még nem jelenti, hogy testi szükségleteit tudatosan tudja szabályozni, vagyis még nem teljesen szobatiszta.

Mikortól következik be ez a fejlettség általában?

Ez kb. 18-22 hónapos kortól fokozatosan 2-3. életév között alakul ki, de az egyéni eltérések természetszerűleg nagyok. A kicsi gyermekek fejlődése minden tekintetben; eltérő ütemű, saját tempójú, egyéni jellegű. A velük született és a tőlünk, szülőktől szerzett, tanult, szoktatott tevékenységek, tulajdonságok jellemzik őket. Önálló egyének akkor is, ha sok öröklött tulajdonsággal rendelkeznek. Fontos lépés, hogy megtanítsuk, rászoktassuk sok olyan dologra, amelyektől fejlődnek, formálódnak. Így alakulnak ki készségeik, képességeik, amelyek lehetővé teszik egyéni tulajdonságaik kibontakoztatását. De a szobatisztaság esetében mindenképpen türelemre van szükség!

”Mindennek megvan a maga ideje”. Nagyon igaz ez a mondás ebben az esetben is. Ha a testi, értelmi fejlődés eléri a megfelelő fokot, akkor kezdhetjük a szobatisztaságra szoktatást, nevelést.

Melyek azok a feltételek tehát, melyek birtokában megkezdhetjük ezt?

- El kell érni a kisgyermeknek az értelmi fejlődés olyan fokára, amiikor világosan megérti, az egyszerű, közvetlen magyarázatunkat; mit kívánunk tőle. Amíg nem éri el ezt a fokot, addig csak dresszúráról beszélhetünk.

- Amikor képessé válik a záróizmok szabályozására.

Ezen feltételek mellett érdemes elkezdeni a szoktatást, de ezt jó kivárni!

A túl korai szoktatás és a büntetés több szempont miatt is ártalmas lehet. Ha erőszakosan,  dresszúrával kezdünk hozzá, kicsinkben félelmet, szorongást kelthetünk és ez gátolhatja a természetes folyamatot. Van aki szerint már 9-10 hónapos kicsije szobatiszta, Ez még az előzőkben leírtak szerint nem valódi, csupán a szülő megfigyeli, hogy általában mikor szokott aprósága vécézni, és akkortájt ülteti bilire. Ez nem tudatos, akaratlagos, mert arra még nem képesek ebben a korban a gyerekek.

Van, aki nem a ”kudarcot /pepisilést-, kakilást/ bünteti”, hanem jutalmazza a ”sikert” – ”eredmény” esetében kap jutalmat, megtapsolják, örülnek neki. A csöppség nem is érti ennek az okát- akaratától független dolog az, amiért jutalmazzák, dicsérik.

A 1,5-2 év táján természetes egyszerűséggel megkezdődő szoktatási folyamat biztos eredményhez vezet még akkor is, ha egyéni eltérések vannak. Ha közben  folyamatosan elmagyarázzuk a kicsinknek- meg fogja fokozatosan érteni- és amikor érzi, hogy wc-re kell mennie, el is fog menni!

Sokszor ismételjük el neki mit kívánunk tőle, ”siker” esetén legyünk vele elégedettek, ”baleset” esetén soha ne tegyünk szemrehányást!

Sok kisgyermek akár 2-3 hét alatt szokik rá a bilire, de van sok, akinek erre több hónap szükséges. A szoktatás időtartalma igen változó, de ez természetes. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a szobatisztaság kialakulását, gyorsaságát ne tekintsük a kisgyerekünk intelligenciája mutatójának! Egyéni eltérések érvényesülnek és ennek semmi köze ahhoz, hogy a kicsink mennyire értelmes! Másik lényeges dolog, hogy ne szégyellje a szülő, ha  olykor bevizel vagy bekakil kisgyermeke akár 3-4 vagy 5-6 éves korában is! Ne csináljunk ebből presztizs kérdést! Gyakran az óvodában is megtörténik, de ezt tudomásul vesszük. Egy kimerült vagy nyugtalan, esetleg betegség előtti állapotban lévő kisgyereknél sűrűn bekövetkezhet. Van rá példa, hogy elmélyült játék közben vagy kis ruhájától nem tud megszabadulni gyorsan, önállóan és időben- ilyenkor pisil be, van akit délutáni pihenő alatt  ér baleset.

 Vannak időnként ún. visszaesések is- pl.: kistesó születik, érzelmileg labilissá vált a kisgyermek, feszült valami miatt /beszoktatós időszak, otthoni vagy óvodai konfliktushelyzetek/. Otthon és az óvodában is feladatunk, hogy enyhítsük a gyermek bűntudatát, soha ne érje megaláztatás emiatt őt, ne váljon gúny tárgyává ”balesete”! Ám, ha túl gyakorivá válna, rendszeresen előfordulna, akkor érdemes szakemberhez fordulni ilyen esetben vele /gyermekorvos, pszichológus/, mert ha nem testi, akkor lelki okok is előidézhetnek hasonló jelenséget.

A szobatisztaság képességének fejlesztésében nagy a szülők, pedagógusok szerepe, felelőssége. Leglényegesebb, hogy türelemmel, tapintattal kezeljük gyermekeinket annak érdekében, hogy pozitív reakciókra építve váljanak ”egészséges mértékben” szobatisztává. Egy-egy elkezdett, kialakított szokáshoz következetesen ragaszkodva, de tapintattal és ismételt magyarázattal ”bírjuk rá” kicsinket a bilire- viharok nélkül!

Idén már harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Rendezvény Parádé Kft. jóvoltából. A két előző programsorozaton is több ezer látogató vett részt, szülők, pedagógusok egyaránt, akik szívükön viselik a 0-14 éves korú gyermekek nevelését, fejlődését. A kiállítások, szaktanácsadások, bemutató foglalkozások mellett ebben az évben a különféle képességfejlesztésektől a minőségi szünidei programokig kínálnak gazdag lehetőségeket, konkrét tanácsadásokat a szervezők.

Helye: Budapest- Millenáris Fogadó- Kis Rókus u 16-20. sz.

Ideje: 2010. május 15-16 /szombat: 11- 18- ig, vasárnap: 10- 18-  ig,/

A gazdag kínálatú programsorozatra idén is megtisztelő meghívást kaptam, amelyet örömmel elfogadtam. Nevelési tanácsokkal várok minden érdeklődő szülőt!

Most élőben is találkozni fogok blogolvasóimmal!

Egy rajzverseny is lesz óvodásoknak, téma a "Kedvenc állatom", két korcsoportban lehet indulni a kicsiknek, 3-4 és 5-6 év.

Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket, családjukkal sok tartalmas együttöltött órát, szép időt kívánok minden kedves blogolvasómnak és gyermekeiknek Szepesi Attila kis versével.

Húsvét ünnepére

Havak olvadoznak,

füvek hajladoznak,

piros húsvét ünnepére

bimbók fakadoznak.

Indák göndörödnek

szirmok elperegnek,

nyúlfiak a puha füvön

vígan hemperegnek.

A kisfiuknak a legszebb hímes tojást, a kislányoknak a legtavaszibb illatú öntözővizet kívánom szeretettel: Jusztina

Mi az?

- Tavasszal kap levelet,

   s ősszel küld csak választ,

  de nem egyet, nem is kettőt,

  hanem sok-sok százat.          

/fa/

               -

- Lába földben, ága égben,

   nyulacska van középen.
/bokor/

               -

- Mindig süt és mégsem eszik süteményt.

- Ki tud mindennap

   lába nélkül felkelni?                                   
/Nap/

                -

- Néha susog, néha zokog,

  a szemeddel nem láthatod.     
/szél/

              -

- Egy lyukban ezren is laknak.   
/hangyák/

- Olyan pöttöm, alig látni,

   mégis hogy tud szaladgálni,

   gyűjtögetni, szorgoskodni!

   - hogyha tudod, nevét mondd ki!    
/hangya/

                  -

Daltól hangos a határ,

 röpköd fenn a sok…  
/madár/.

                  -

Kutyám enni kap,

 mégsem süt a… /Nap/.

             -

Erdőszéle mosolya

ez a lila… /ibolya/.

             -

Örül ám a bogárvilág,

kinyílott mind a sok… /virág/.

            -

Kéményre rakott fészek lakója,

féllábon áll, ez a ... /gólya/.

           -

Medve koma hová néz?

előtte egy üveg … /méz/.

           -

Jaj, de rossz a kedve,

morog, mint egy … /medve/.

              -

Kukorékol, váltig nyakas,

Szemétdombján: ez a … /kakas/.

             -

Tejföltől fénylik a bajsza,

egeret fog: ez a … /macska/.

Az egészséges és nyugodt családi légkör alakítása során érdemes figyelembe vennünk!

- A szabályok betartása sok esetben hatékonyabban működik, ha bevonjuk gyermekeinket azok kialakításába. Amikor már 4-7 évesek, nagyon jól képesek- egy családi megbeszélés keretében- segítkezni saját és a család szabályainak megfogalmazásában - megéri kipróbálni velük.

- Az osztozkodás sok ellentét agresszív viselkedés forrása lehet testvérek között. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a kicsi gyerekeknek időre van szükségük az osztozkodáshoz! Általában nem bánják - különösen a nagyobbak /4-5-6 évesek/, ha valamitől, ami az övéké egy időre meg kell válniuk. Ám azért vonakodnak gyakran kölcsönadni, mert túl gyorsan történik a kölcsönkérés /pl.: testvére kikapja kezéből a játékot/, vagy szülői felszólításra- ”add oda most rögtön és ezen ne vitázzatok!”.

A sajátjuknak érzett dolgok kölcsönadása nem könnyű feladat számukra, és kényszeríteni sem szerencsés, mert bizonyos kor után ennek is szívből kell jönnie. Ehhez viszont nekünk kell megtanítani azt, hogy el lehet, és kell kérni, kölcsönadni, meg kell bízni a másikban. Sok pozitív élményt kell párosítani ezzel kapcsolatban gyermekeinkben ahhoz, hogy érvényesüljön és ne kelljen emiatt fegyelmezni őket. /pl.: addig játszik mással… velem… később, ha szépen kéred biztos oda fogja neked is adni…/.

- A testvérek közti féltékenység úgyszintén viselkedésbeli gondokat okozhat, mert az elsőszülött gyerekek félnek attól, hogy elveszíthetik szüleik szeretetét. Pl.: A 2-3 évesek féltékenyebbek kicsi testvérükre, mint az 5-6 évesek, vagyis minél kisebbek annál nehezebben dolgozzák fel, értik meg a szeretet megosztását. Döntő szerepünk van nekünk felnőtteknek abban, hogy mennyire tudjuk ”megértetni” a nagyobb testvérrel; meggyőzni türelemmel és törődéssel, szeretettel - őt is, továbbra is szeretjük!                                         

Mit tehetünk még a féltékenységük ellen? Nem ildomos kínosan ügyelni és hangsúlyozni, hogy ”Téged is ugyanúgy szeretlek”, mert ez mesterségesnek, erőltetettnek tünhet és összehasonlításra hívja fel a figyelmet. Az egyenlősdi, sem mindig szerencsés, jó megoldás; az egyenlő bánásmódra, egyenlő elosztásra törekvő szülő szinte ”rákényszerítheti” gyermekeit, hogy ezentúl ők is hasonló igényekkel lépjenek fel /”…. Miért mindig én… ő nagyobbat… többet kapott… az övé szebb, mint az enyém…”/. Fontos, hogy a testvérek mindegyike személyes igényének megfelelő”mennyiséget” kapjon szeretetünkből, törődésünkből, odafigyelésünkből! Az idősebb gyerekeket - furcsa módon - gyakrabban kell ”megvédeni” a kisebb testvérüktől /pl.: ha rendszeresen kihasználja a kicsi, hogy ő kapjon meg mindent, úgy legyen, ahogyan ő akarja/. Ilyenkor jó, ha engedékeny nagyobb gyermekünk érdekeit is előtérbe helyezzük- nem zsarolhatja őt a kisebb!

Az is fontos, hogy a gyerekeknek ”önálló jogkört” biztosítunk, próbáljuk minimálisra csökkenteni az egymástól való függőségüket /pl.: a nagyobb testvérnek már szabad önállóan tenni bizonyos dolgokat, ugyanazokat a kisebbnek még nem/. Lényeges megtanítani, elsajátítatni gyermekeinkkel, hogy tiszteljék egymás jogait, holmijait, ne zavarják egymást. A testvérektől koruknak megfelelően kell követelnünk!

Az érzelmeiktől vezérelt kisgyereknél azonban gyakran mégis ”elszakad a cérna” és ha valami vélt, vagy nekik nem tetsző ”atrocitás” éri őket. Akkor erős dühvel reagálnak testvérükkel szemben is veszekedni kezdenek- ütnek!

Ilyen esetekben a ”ne verekedj” nem vezet eredményre, a leszidás, a haragos szülői szó sem. Legjobb, ha a megvert testvért  oltalmunk alá vesszük, megvigasztaljuk és a haragos  verekedőnknek pedig igyekszünknyílt beszéddel üzenni- közölni vele, hogy mit kell és nem azt, hogy mit nem szabad tennie! Ha tudjuk - nyugodt hangon - közöljük vele, hogy ezt nem engedjük meg. A rendszeressé váló verekedések esetében alkalmazhatjuk az ún. megnyugvási időt, ami a fegyelmezés, a büntetés egyik formája. Amikor helyesen alkalmazzuk, azt a kis ”bűnös” verekedő számára kellemetlen lesz és egyben hatékony is.

A felnőtt durvaság, leszidás, megalázás alkalmazása veszélyes lehet a nemkívánatos magatartás után gyermekünk számára; agressziót szít benne ”olaj a tűzre” vagy, befelé fordul és belső feszültsége, szorongása nő!

A megnyugvási idő-módszerének előnyei:

- Rövid időre ”száműzzük” őt ebből a helyzetből - ha lehet ne tartson tovább életévenként 1-2 percnél /pl.: 5 éveseknél max. 10 perc/- üljön le /egy székre, párnára, lépcsőre/ egy általunk kijelölt helyre és a ”bünti időt” töltse itt, amíg meg nem nyugszik, de mindig tudja miért kapja!

- Ezalatt ne éljen át félelmet, ne zárjuk be, ne zavarjuk a szobájába, sötétbe és közben ne ”okítsuk”.

- Letelte után beszéljük meg vele minden esetben /!/, miért kapott büntetést /verekedés, csúnya beszéd…/ és buzdítsuk arra, kérjen elnézést viselkedéséért. A legfontosabbat soha ne felejtsük el, hogy tudassuk vele, nem rá haragszunk, hanem ahogyan viselkedett!

Hasonló módon fegyelmezhetjük bármilyen ”vétségéért” gyermekünket, amikor az egyszerű, nyílt beszéd; ismételt figyelmeztetés hatástalannak bizonyul.

A megnyugvási idő letelte után igyekezzünk nyugodt hangvétellel megdicsérni és őszintén örülni annak, hogy sikerült megnyugodnia önállóan és történjen meg a békülés.

Milyen gyakori legyen a megnyugvási idő alkalmazása?

Ha módszeresen, következetesen kezdjük alkalmazását- gyermektől, szülőtől függően- és legfeljebb ”vészes esetben” naponta három próbálkozást teszünk, akkor 1-2 hét után eredményessé válhat. Ennél több esetben érdemes átgondolnunk, hogy elegendő-e gyermekünk számára pozitív figyelmünk, vagy netán nem túl szigorúak- e elvárásaink vele szemben.

Legyünk kitartóak egy adott, fontos szabály érvényesítésében, de mellőzzük a szidalmazást, verést és ne alkalmazzunk hosszú büntetési időt sem! Ha felkaroljuk és támogatva segítjük gyermekeink nyíladozó teljesítőkészségeit, önállósági törekvéseit, megbízzuk korának megfelelő kis feladatokkal; ezzel fejlesztjük felelősségvállalását, önértékelését, önbizalmát. Az agresszivitás enyhülni fog és nyugodtabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb gyermekké válik, megállja helyét a későbbi élete során is.

Ehhez kívánok sok szülői türelmet, energiát, erőt!

Márciusi tarisznya - tavaszi versek óvodásoknak

Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?

- Hegytető, te hófehér,

   mondjad, meddig tart a tél?

- Megmondhatom én ezt néked:

  még a tavasz föl nem ébred…

- Szürke téli fellegek,

  hol alszik a kikelet?

- Túl az Óperenciákon,

  ibolyából vetett ágyon…

- Zúzmarás ág, mondd meg azt,

  ki kelti fel a tavaszt?

- Három szellő kergeti.

  másik három öltözteti,

  rózsafából a szekere,

  margaréta a kereke,

  ha elindul, olvad a hó

  szalad előtte Télapó!

Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő

Ébredj

új tavasz,

jégtörő,

sugaras,

gallyat gombosító,

rügyet rojtosító,

mindenféle

madarat

víg versre tanító!

Szalai Borbála: Búsul a tél…

No, öreg tél,

csomagolj és

indulj szépen!

Melengető

nap ragyog már

fönn az égen.

Március is

félúton jár:

nem maradhatsz!

Át kell adnod

helyed az

új tavasznak!...

Búsul a tél-

ereszekről

hull a könnye,

úgy pereg, mint

kalárisnak

fényes gyöngye…

El is tűnik

a gyöngyfüzér

észrevétlen-

s megmozdul egy

picinyke rügy

bölcsőjében!

Gyárfás Endre: Ébresztő

Ébresztőt fújnak

fürge rigók;

ledobja kertem

a hótakarót.

Ébred a hóvirág,

körültekint,

meglesi alvó testvéreit.

Parányi harangja

messzire cseng:

- Tőzike, ibolya,

ne szenderegj!

Salamon pecsétje,

téltemető,

sáfrány és kankalin,

bújj csak elő!

Bőrlevél, jácint,

ébredjetek!

Itt az év reggele:

a kikelet.

Tordai Jolán: Hóvirág

Csoszog a vén Télanyó

kötényéből hull a hó.

A hóvirág felébredt,

erdőt lát, szép fehéret.

Kis sapkája, új ruhája

miként a hó, fehér lett.

Csilingelő jégcsapok

így köszöntik: jó napot!

Üdvözlik a téli fák:

jó, hogy itt vagy, hóvirág!

Sarkadi Sándor: Tengelice

Hallod-e te

kencefice,

tarka tollú

tengelice!

Hegyek, völgyek

hólepettek,

mitől olyan

jó a kedved?

Jutott egy kis

gezemice,

attól szól a

recefice?

- Nem felel a tengelice,

fújja, amit súg a szíve.

Márciust fúj februárban,

csőrében is napsugár van.

Jégcsap csurran, víz csilingel,

kikeleti szél kilincsel.

Eshet még hó, fagyhat is még,

de a tavasz megjön ismét!

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

  Zsákban Benedek

  Hoz majd meleget,

Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik

Minden kislány férjhez adatik,

  Szőkék legelébb 

  Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

Donászy Magda: Hóvirág

- Hóvirágom virágom,

   mi újság a világon?

- Végetért a hosszú tél?

   simogat az enyhe szél,

   melegebben süt a nap,

   újra szalad a patak.

   Hallottam a cinegék

   kikeleti énekét.

   Tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez, virágom!

Molnár Lajos: Fűzfaágon barka billeg

Március,

te bolondocska,

térdig érő

tavaszocska!

Napfény ragyog…

esik,… havaz…

nem tél már,

de alig tavasz.

Fűzfaágon

barka billeg,

bokrok alján,

cirmos fényben

ibolya mosolyog

kéken.

s azt csipegi

a veréb is,

egész nap

dalolom én is.

… Márciuska,

bolondocska,

térdig érő

tavaszocska!

Vidor Miklós: Virághívogató

Ibolya, ibolya,

vén erdőknek fiatal

mosolya!

Hóvirág, hóvirág,

tárd ki nékünk a tavasz

kapuját!

Kikerics, kikerics,

kiderült az ég fölöttünk,

ha te nyílsz!

Osváth Erzsébet: Három cimbora

Sándor, József, Benedek

hozza már a meleget.

mindhármukon hátizsák,

jönnek hegyen-völgyön át.

Elöl Sándor billeg-ballag,

a nyomában József baktat.

Hátul szuszog Benedek,

cipeli a meleget.

Sándor viszi a mezőre,

József viszi az erdőbe.

A megmaradt meleget

tóba szórja Benedek.

Sallai Ferenc: Rügyet robbant

Nézd csak azt a

kicsi fát:

rügyet robbant

minden ág.

Én is ág,

te is ág.

kivirágzik

a világ.

Szilágyi Domokos: Tavasz

Zöldülni tanul a fű,

Nő, növekszik egyre, nézd!

S mit csinál a napsugár?

Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,

szél tanítja rá- na nézd!

Hát a szagos ibolya?

Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,

a szúnyognak hada, nézd!

Még csak zirrenni se mer,

tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejt

erdő alján a haraszt,

némán figyel: a világ

most tanulja a tavaszt.

Szilágyi Domokos: Olvadás

Csirr-csurr,

csöpög az eresz,

háztetőről a hó lassan

földre szekerez,

szelek dalolnak-mulatnak,

kurjongat a szélben az ablak,

Tavasz tündér lakomázik,

folyik a lé

Hencidától Boncidáig!

Kányádi Sándor: Tipegő kislibák

Tipegő kislibák

kiscsibék

csipdesik már a

fű hegyét.

Báránykák, kisgidák,

hipp- hopp- hopp,

tavaszi táncot

ropjatok!

Kányádi Sándor: Aranyeső /részlet/

Kinyílott a tavasz- leső

kertekben az aranyeső.

Megjöttek a „”kell-e dió”-t

kiabáló sárgarigók.

Csupa fitty- fütty, csupa ticcs-taccs,

”azért mit kérsz?” ”ezért mit adsz?”

Kert és erdő most egy zajos

zsibvásárhoz hasonlatos.

Jönnek újra új érkezők,

csivitelők, kerepelők,

s túlharsogják a berekedt,

ágrólszakadt verebeket.

Szalai Borbála azonos című versével kívánok a kisgyerekek nevében minden kicsi és nagy lánynak, fiatal és éltesebb nőtársamnak boldog, szép nőnapot!

”Mostanában hangosabban

zengenek a cinegék,

nefelejcsszín köntösében

tavaszt ígér már az ég.

S bár a nap még gyéren hinti

melengető sugarát,

fehér bársony ünneplőbe

öltözött a hóvirág.

Kökörcsin is bontja szirmát,

felébredt a tőzike …

Érzik, tudják: itt a tavasz

legkedvesebb ünnepe.

S márciusnak ezen a szép

napsugaras ünnepén

valamennyi pajtásomtól

üzenetet hoztam én.

Tinektek szól, édesanyák,

a nőnapi üzenet:

boldogságot,

békességet,

sok örömet,

hosszú éltet

kíván minden kisgyerek!"

Üdvözlettel: Jusztina

A testvérek közti súrlódások, viták természetesen mindig akadnak, sőt időnként a veszekedés, verekedéssé is fajulhat. Az egymás elleni erőszakot nem szabad eltűrnünk! A testvéri vitákba viszont nem érdemes mindig beavatkoznunk. Inkább, ha már olyan korúak, kérjük, hogy oldják meg maguk!

-Amíg véleményeiket ”békésen ”ütköztetik, kiállnak magukért, még ha hangosabban teszik is,  higgyünk, bízzunk bennük, hogy megtalálják a kivezető utat vitájukból!

-Amíg az ”erőviszonyaik” egyenlőek, ne borítsuk fel az egyensúlyt azzal, hogy beavatkozunk és valamelyikőjük pártjára állunk! /önbizalom erősítő hatás/

-Ha valóban szükség van veszekedő gyerekeink vitájának, civakodásának jó irányba terelésére, akkor próbáljunk mindnyájukra, külön is figyelmet szentelni.

-Hallgassuk meg őket - így kifejezik erős indulataikat- de, ne értékeljünk rögtön, próbáljunk pártatlanok maradni! A kicsi gyerek szövetségest keres bennünk, hogy neki adjunk igazat.

-A vitájuk lezárása után se hagyjuk magára a ”vesztest”, mert ezzel fokozzuk tehetetlenségét. Olyan kisgyerek képes lezárni a vitát, amelyiknek van önbizalma!

Tudomásul kell vennünk a problémájukat, pl.: a kisebb testvér elrontja, fellöki, elveszi a nagyobb testvére játékát, a nagy dühös lesz emiatt és leteremti, lökdösi a kicsit, aki szintén kiabálva, sírva keresi igazát anyánál és beárulja tesóját, hogy bántja őt. Lehet, hogy a kistestvér csak unatkozott és fel szerette volna hívni magára a figyelmünket? Ő is szeretett  volna játszani nagyobb testvérével, annak játékával?

Ilyen vagy hasonló esetekben ne mi döntsünk azonnal, hanem kérdezzük ki őket, mit javasolnak, mi lehet gondjukra a megoldás. Meg kell velük értetnünk, hogy a szabályokat be kell tartaniuk /ne romboljon, zavarjon a kistesó, a nagy pedig nem bánthatja/, hogy tiszteljék egymást. Ezt minden esetben érdemes megtenni, újra és újra tisztázni velük. Az apró gyerekek, de még a nagyobbak is /6-7-8 évesek/ érzelmeikkel és nem az értelmükkel tanulják meg, jönnek rá a szabályok, kéréseink betartásának fontosságára.

A veszekedések során mindkét ”felet” éri sérülés, igazságtalanság, de az ”ügyük” elmesélése már megkönnyebbülést okoz. Ezek után - miután meghallgatjuk őket - én üzenetünkkel /pl..: közöljük milyen szomorúak vagyunk, amiért bántják egymást/, és így segítsük bennük a megbánást  felszínre hozni. Szívből érezzék, nem jó, amit tettek.

A megbánás után gyakran követeljük, hogy a ”bűnös kérjen bocsánatot az áldozattól”.

A bocsánatkérés kikövetelése nem mindig hatékony, hiszen ha erőltetett és nem szívből jövő,  akkor üres és értelmetlen lehet. Nem könnyű, mert ehhez belátás, tapintat szükséges, kb. 7 éves korig még nehezen képzelik bele a gyerekek a másik helyébe magukat /”képzeld, milyen

rossz neki, hogy megütötted!”/. El kell jutniuk odáig, hogy már érzelmi, értelmi fejlettségüknél fogva tekintettel legyenek másokra. Ez is fokozatosan és egyénileg változó időben alakul ki a személyiségfejlődésük során és függ nevelésünktől.

A fegyelmezésről

A Dr. Thomas Gordon féle világhírű módszerek közül a már említett én-üzenetek hatékonysága bizonyított tény és jól bevált módszerek egyike. Ha mi szülők igyekszünk újabb kommunikációs készségeket elsajátítani, hogy gyermekeinket új mondatokkal és új módszerekkel késztessük, ”fegyelmezzük”, tanítsuk az általunk helyesnek tartott viselkedési, magatartási módokra, akkor érdemes próbát tenni. Ezekkel az ún. új mondatokkal mindig pontosan tudjuk közölni gyermekeinknek, hogy hogyan érezzük magunkat egy adott helyzetben. Milyen érzéseket kelt bennünk, ha ők számunkra elfogadhatatlanul viselkednek, vagy tetszik ahogyan tesznek.!! Az én- üzenek által a gyerekek megtapasztalhatják, hogy milyen viselkedésüktől szenvedünk és minek örülünk. Pl.: ”Elkeseredem, ha azt látom, nem tudtok együtt játszani”, ”Milyen boldog vagyok, mikor megértitek egymást!”, ”Kellemesen meglepődtem… olyan jó… vagy rossz látni így benneteket… stb.                                          

Vannak az ún. te-üzenetek is, melyek általában vádló színezetűek pl.: ”szörnyen viselkedtek megint”, ”miért vagytok ilyen rosszak!?”, ”ilyen szófogadatlan gyerekeket még nem láttam!” stb.- ezeket jobb kerülni,- bár hamarabb állnak a szánkra! Figyeljék csak meg!

Csak úgy, mint a tiltások esetén a NE, NEM szó! Számtalan esetben alkalmazzuk. ”ne menj oda… ne állj rá… nem tehetsz te ilyet… ne csapd be az ajtót, ne vitázz!”… stb.

Megpróbálhatjuk kiiktatni a sok tiltószót és helyette pl.: ”kerüld ki a sarat”, ”próbáljatok megegyezni”… ”ha oda felállsz, leeshetsz…”, ”ha befejeztem, meghallgatlak.”… stb. A túl sok tiltás, korlátozás gyakran ellenállást, lázadást vagy bizonytalanságot kelt a kisgyerekekben és ez már magatartászavarokat alakíthat ki, önbecsülése, önállósága, teljesítőképessége szenvedhetnek csorbát. Néha a kevesebb többet ér és a gyerekek számára érthető, betartható korlátok sikeresebbek!

Amikor a korlátozás szükséges - fontos esetekben elkerülhetetlen - akkor próbáljuk meg

- nyílt beszéddel

- az én-üzenet alkalmazásával

-a példamutató őszinteségükkel, beleérző képességükkel komolyan venni gyermekeink problémáitmeleg közelséggel és türelemmel kezelni őket!