Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek

A kisgyermekkori agresszivitással kapcsolatos témára több szülő reagált. Így sikerült véleményünket kicserélni és beszélni a problémáikról.

Az egyik leggyakrabban felvetődő kérdés az volt, hogy amikor mégis bekövetkezik pl.: testvérek közötti konfliktus; vita, veszekedés, esetleg verekedés- akkor mit és hogyan érdemes tenni a családi béke érdekében?

Ha minden odafigyelés és szülői igyekezet ellenére is kialakulnak ellentétek testvérek között, milyen módszerekkel lehet ”rendet tenni” köztük? Melyek azok a fegyelmezési praktikák, melyek hatékonyan működhetnek ilyenkor?

Mindannyian tudjuk, hogy minden kicsi gyerek más és más, még akkor is, ha testvérek. Önálló, egyéni vonások, tulajdonságok jellemzik fejlődésben lévő személyiségüket; azonos dolgokra is képesek másképpen reagálni, koruknak, fejlettségüknek, vérmérsékletüknek megfelelően. Az is ismeretes, hogy a gyerekekre mekkora hatást gyakorol a testvérek megjelenése, megszületése- még az is hányadik gyermekként születtek! A kibővülő családban ki kell alakítanunk számukra azokat az együttélési szabályokat, melyek változóak családonként, de vannak általános alapkövetelmények, amelyek mindenkire vonatkoznak. 

Nincs együttélés, szabályok nélkül és erre a legapróbb kortól nekünk szülőknek, vagy az oviban, iskolában a pedagógusoknak kell megtanítanunk a gyerekeket.

Ilyen szabályok:

1. Védelmük a veszélytől - egymás testi épségében vagy önmagukban kárt ne tegyenek, ne verekedjenek.

2. A dolgok tiszteletben tartása /a tárgyak, a környezet/ ne romboljanak értelmetlenül vagy szándékosan.

3. Mások jogainak tisztelete; testvérek, családtagok, társak személyes jogainak elismerése - pl.: személyes holmi elvétele, játékok szétrontása, egymás zavarása/.

4. A fizikai, érzelmi durvaság, a csúnya beszéd megtiltása.

Már a legkisebbek számára is érdemes körvonalazni, célszerű egyszerű, világos, számukra érthető és határozott szavakkal kísérni ezeket a nevelő szándékú és célzatú korlátozásokat. Hisz akkor tudjuk megtanítani őket az általunk jónak vélt szabályok, korlátok megértésére, elfogadására és betartására, ha azt ”gyereknyelven” tesszük és nem intézzük el azzal, hogy ”a veszekedést fejezzétek be!”, ”azonnal hagyjátok abba a vitatkozást!”.

A szabályok, határok betartása nem jelenti azt, hogy nem élhetnek szabadon a családban a kisgyerekek, de az értékrendünk szerinti élést meg kell tanulniuk tőlünk! 

Folyt. köv.

Képtelen vagyok elmenni egy február 22-i híradóban elhangzott ”hír” mellett, mivel gyerekeket érintett! Úgy gondolom ennek a ”hírértéke” tanulságos lehet minden felnőtt, szülő számára. Ha valaki nem hallotta - nem szívesen, de - felidézem a lényegét. Az olasz Facebook-on olyan profilt hoztak létre, ami a Down-szindrómás gyerekeket támadta. Arról írtak hogy a Down-kóros gyerekek nem valók közénk, korcsok és lövészeten céltáblának kellene őket használni!! Még leírni is rémes! Az emberi primitívség határtalan!

Több mint három évtizede foglalkozom gyerekekkel. Sajnos volt köztük több olyan apróság, aki a sorsa kapcsán valamilyen betegséggel, fejlődési rendellenességgel kezdte kis életét. Volt mozgáskorlátozott, gyönyörű, szőke kislányom, agyvérzéssel született, megkésett fejlődésű, de imádnivalóan ragaszkodó kisfiam, több magatartási zavarral küszködő, de szeretetre éhes  apróságom és sorolhatnám. Az eltérő fejlettségű; a másképpen viselkedő, a nehezen leköthető, a lelki traumákat korán megismerő, a betegen született és egészséges életre vágyó gyerekek és szüleik nevében kikérem ezt a hangot, véleményt! Akinek a fejéből ilyen gondolatok pattannak ki és ezt még a világ tudtára is hozza, az a valóban beteg!

Az óvodás gyerekek képesek elfogadni a másságot, természetesnek tartják, ha társaik közül valaki nem olyan, mint ők. Tolerálják, ha nem úgy viselkedik néhányuk, mint a többiek. Ha mi felnőttek egészséges szemlélettel, szerető törődéssel kialakítjuk bennük azt a tudatot, akkor segítik /nem szánakozva!/, támogatják a nehezen járó, beszélő, a fogyatékkal élő kis társaikat. Nagyobb korban- számomra érthetetlen okok miatt - tapasztalataim szerint ez sajnos már kevésbé érvényesül. Elszomorító tény, hogy felnőttként gyakran ”céltáblává” válhatnak a testileg vagy mentálisan sérült embertársaink! Ez a hír is ezt látszik igazolni.

Milyen nagy kár, hogy sokan elfelejtik igazi, őszinteségüket, és gyermeki ártatlanságukat úgy levedlik, mint kígyó a bőrét! A pörgő, sokszor vad világunkban ezernyi agresszív megnyilvánulással, az ilyen és hasonló információkkal keltenek feltűnést felnőtt /!/ emberek! Talán ők nem is voltak gyerekek!

Forrás: http://www.hirado.hu/Hirek/2010/02/22/11/Gyomorforgato_profil_egy_kozossegi_portalon_.aspx

Mi miatt történhet az óvodákban agresszív viselkedés?

”Add ide!- Nem adom!”

Az egyik agresszív reakciót kiváltó fő ok lehet: az osztozkodás. Ez otthon testvérek között sem ritka jelenség. A játékokon való összezördülések gyakran csapnak ”agresszív reakciókba”- kitépik egymás kezéből az áhított játékot, fizikailag is bántják emiatt egymást.

Ha tudjuk, hogy a 3-7 éves korban még életkori sajátosság az énközpontúság, az önzőség, az ”irigység” /a mindent magamnak akarok, ezzel én akarok játszani, ez az enyém/, akkor is nehéz mindig jól megoldani a helyzetet.

De határozottsággal, biztonságot, nyugalmat sugallva és empátiával kezelve megoldhatóak ezek a szituációk is.

Lényeges, hogy tanítsuk meg a kicsiket szóban is a kulturált elkérés-, visszautasítás módszerére /ajánlatot tenni arra, hogy ”játssz addig mással, később odaadja neked is azt a holdjáró autót vagy kedvenc babakocsit, ha már nem játszol vele, légy szives add ide nekem,  vagy majd ha már nem játszom vele, odaadom, de most még nem, kérlek várj/.

Minél kisebbek a gyerekek, annál ismeretlenebb előttük még a kérés, a kölcsönadás - a másik figyelembevétele. Ez természetes is, de fokozatosan meg fogják tanulni. Az ún. kikényszerített osztozkodás viszont nem éri el célját, ami nem szívből jön, az nem igazi /”add oda neki, Te vagy a nagyobb!/.  Ez haragot, elfojtott indulatot eredményezhet.

Gyakori másik ok az agresszióra a féltékenység a másikra, sokszor a testvérre, óvodatársra. Ha úgy érzi a kisgyerek, hogy érezhető előnyben részesítik a másikat, /”neki mindent szabad… vele többet törődtök”/ a kisebbet /”mindig vele foglalkozol… velem nem játszol… nem hallgatsz meg…”/.

Amikor ennek némi alapja is van, a felnőtteknek át kell vizsgálniuk módszereiket és változtatni azokon.

A gyermeki agressziót kiváltó további ok a saját tehetetlenség, gyengeség- különösen, ha ezt mi felnőttek ki is élezzük, pl.: ”nem igaz, hogy még azt sem érted meg… ezt sem bízhatom rád…”. Van eset rá, hogy a magát tehetetlennek érző kicsi gyerek ”erejét” akarja megmutatni, és ott viselkedik agresszíven, ahol erre módja van - az oviban.

Mert otthon pl.: tart szigorú apjától, fél anya kiabálásától, vagy mivel nem figyelnek eléggé rá, hatástalan maradhat ilyen viselkedése.

Az agresszív viselkedés nem fajul mindig nyílt verekedéssé, olykor csak megfélemlítik egymást a gyerekek /”megmondalak apukámnak, majd ő jól megver téged”/. Van, amikor egy ”erősebb” egyéniségű kicsi gyerek saját önérvényesítésére használja az agressziót /”az lesz, amit én akarok!”/, ráerőltet társára saját elképzeléseit, akaratát /”ha nem azt teszed, amit én akarok, kapsz tőlem!”/. Az ún. verbális agresszió, /a csúnya, trágár beszéd-, stílus, argó nyelv/ szintén komoly hatást gyakorol a kicsikre még akkor is ha nem is értik, amit mondanak. A felnőttek viselkedése mérvadó ebben az esetben is!

Agressziót szülhet még a környezet elvárása is valamilyen formában /”azt mondják az vagyok, akkor úgy is viselkedek!”/ főleg már nagyobb, 5-7 éves korban figyelhető meg. A kisgyerekek számára nagy kihívás életük első közösségébe bekerülve megtanulni és betartani a társas együttélés szokásait, szabályait, hisz mindannyian más környezeti háttérből érkeztek.

Az agresszív cselekedetek kézben tartása csal úgy lehetséges otthon és az óvodában is, ha mi felnőttek nyíltan, őszintén, egyszerű gyermeknyelven, tekintetünkkel, szavainkkal, érintésünkkel, tetteinkkel fokozatosan, de következetesen tudtára adjuk gyermekeinknek mennyire fontosak számunkra! Értékeljük, meghallgatjuk, komolyan vesszük őket, elfogadjuk érzéseiket, igyekszünk megérteni az okokat.

Így tudunk segíteni gyermekünknek megbirkózni az agresszióval!

Nem könnyű ez a feladat, ehhez kívánok magunknak, óvónőtársaimnak, szülőknek, feltétel nélküli szeretetet, odafigyelést és sok-sok türelmet.

Nevelés szempontjából - mint ismeretes - a kisgyermek- és óvodáskor nagyon fontos életszakasz Ebben az időszakban fejlődnek ki a kicsik személyiségvonásai, fejlődnek testileg, lelkileg, minden téren. Nem mindegy, hogy életük első közössége mit nyújt számukra! Lényeges és elsődleges nevelői teendőnk - a szakmai tudásunk segítségével- megismerni minden kisgyerek egyéni tulajdonságait, aktuális érzelmi fejlettségét, szociális családi hátterét. Csak így tudjuk kialakítani az óvodai élet együttélési szabályait, szokásait. A pozitív viselkedési formákat megalapozzuk, erősítjük, a negatívokat igyekszünk tompítani.

Szinte minden csoportban megjelenik az agresszivitás; mindig van egy-két kisgyerek, akinek magatartása ezt jelzi .Tör-zúz és verekszik, nagyhangon követel, nincs nap, hogy nem ”követne el” valamit, ami rossz hatással van a többiekre is.

Tudnunk kell, hogy minden apróság más vérmérsékletű, jellemű, egyéni adottságú, kora  meghatározza viselkedésüket, melyre nagy hatással van a minta, a modell /a családi, az óvodai/. A gyermeklélektan sokat foglalkozik ezek elemzésével és különféleképp tagolja a gyermeki, az emberi személyiségjegyeket típusokba.

Melyek ezek a típusok, amelyek keveredve, egymással ötvöződve megnyilvánulhatnak a gyerekekben is?

Szangvinikus típus: jellemzője az élénkség, kissé kapkodó viselkedés, aktivitás, víg kedély

Flegmatikus: lassabb, megfontoltabb, jóindulatú, hajlítható, engedékeny

Kolerikus: lobbanékony, hirtelen reagál mindenre, gyakran előbb tesz, aztán gondolkodik

Melankólikus: csendesebb típus, félénk, elfogadó

Ezek mind megtalálhatók egy emberben, de tipikus jelekből már következtetni tudunk; mi jellemző gyermekeinkre leginkább aktuális helyzetekben.

A kicsi gyerekek érzelemmel teli világban élnek, a rájuk ható kisebb-nagyobb dolgok, jelenségek, befolyásolják viselkedésüket. Koruknál fogva még képtelenek uralkodni érzelmeiken, amelyek intenzívek, változóak, gyors lefolyásúak, labilisak. Nem tudják befolyásolni, leplezni, szabályozni és fékezni sem érzelmeiket. Ez a fékezni nem tudás lehet az oka annak az erős, viharos indulatnak, ami egy kisgyereknél fellép, mikor dühös, haragszik. Ha valamilyen külső vagy belső inger miatt feszültebbé válik, nem tud magán uralkodni./ Hány felnőtt sem!!/

Ám a gyerekeknél, ha a feszültség eluralkodik, gátlásosság lép fel, tehetetlenség érzés vesz rajtuk erőt. Ez fokozhatja a rossz közérzetet és kiválthatja a haragot, a dühöt, indulatosságot. A haragos állapot még nem  agresszivitás, de az agresszív cselekvés /tör-zúz, verekszik/ fenntartja a  haragot és ha ez állandósul, azt mondjuk ”milyen  agresszív ez a gyerek!”

A kislányoknál  ez általában rejtett, szóban megnyilvánuló viselkedésben érezhető általában /egymás ellen fordulás, veszekedés, piszkálódás/. A fiúk pedig általában  nyíltan, közvetlenül, testileg fordulnak egymás ellen /verekedés/.

Mi miatt történhet az óvodákban agresszív viselkedés?

Erről bővebben a következő részben, tehát folyt.köv!

 Szeretném megosztani veletek, hogy kaptam egy díjat Brigittától, amit nagyon szépen köszönök.

A DÍJAM:

A kicsi gyerekek először a családban, később a bölcsödében, óvodában, majd az iskolában sajátítják el az ”együttélést”, a társegyüttlét írott és íratlan szabályait, a társas viselkedés alapvető formáit /alkalmazkodást, mások megértését, az osztozkodást, egymásiránti tiszteletet, szeretetet/.

Az otthoni élet szabályait, a családi értékrendet tőlünk szülőktől lesik el, utánozzák le modellszerűen.

A 3-7 évesek nagyon jól és érzékenyen észlelik a családban történő dolgokat; lelkiállapotunkat, véleményünket másokról, az egymáshoz fűződő kapcsolatainkat /anya, apa érzelmi kötődését/ és még számtalan dolgot, amit mi talán észre sem veszünk felnőtt fejjel. /Nagyon gyakran ezekről be is számolnak ”bizalmasan” az oviban nekünk - pl.: hogyan veszekedett apa anyával/.

Egyértelmű, hogy a kisgyerekek kivétel nélkül szülői mintáról tanulnak meg viselkedni először és ezt befolyásolhatják olyan tényezők, melyek agresszív vonásokat is kialakíthatnak bennük. Sok példa mutat erre; pl.: nagyon fiatal vagy túl leterhelt szülők esetében, amikor a gyermek úgy érzi nem kap elég figyelmet, nem jut kellő idő, energia, szeretet számára. Emiatti elégedetlensége, tehetetlensége lehet oka agresszív megnyilvánulásainak. Ám hasonló tulajdonságok alakulhatnak ki a túlzott féltés, az elkényeztetés, a családot ”irányító”, uraló kisgyerekek esetében is. Az az apróság, aki megszokja, hogy otthon minden úgy történik, ahogyan ő akarja, ahol korlátok, szabályok nem kötik - vagy túlzottan is tiltott sok minden - így reagálhat. Később számukra sokkal nehezebbé válhat a beilleszkedés társaik közé, új közösségeikbe, az életbe!

Miden gyermeki agresszió célja – és ezt tudomásul kell vennünk felnőtteknek- a frusztrációk csökkentése /a csalódások, a bizalom hiánya, az önértékelési gondokkal küszködés/. A kicsik még nem képesek egyértelműen megfogalmazni, ők maguk sem értik a frusztráltságot. Érzik a belső feszültséget, szorongást, félelmet, az estleges lelki elutasítást, a kellő oda nem figyelést, cinikus beszédmodort, a bizalom hiányát, a féltékenységet, stb., és ezek ellen viselkedésükkel ”válaszolnak”. Dühüket elkeseredett haragjukat agresszióban fejezik ki.

Nagy kárt képes tenni az oly gyakran emlegetett (méltán!) mértéktelen gyermeki ”médiafogyasztás”is!

Egy amerikai felmérés szerint a 6-8 évesek 35%-a több mint 30/!/ órát tölt tévé előtt. Szülőpótlék? /Menj nézd a tévét, kicsit nyugtom lesz!”/. Szenvedéllyé válhat az egyre kevesebb élő kommunikálás /beszélgetések, közös játékok/ helyett! Tartalmáról nem is szólva, hisz gyakran az agresszió ”süt” a kicsik számára készült ”mesefilmekben” is! Mi lehet a teendőnk? Megtiltani képtelenség ezt az információs özönt! Valóban nem megtiltani, hanem jól átgondoltan kellene megszervezni a tévézést, a számítógépes játékokat. Pl.: a közösen kiválasztott filmeket nézheti, vagy nézze együtt velünk gyermekünk. Lehet kedvet ébreszteni benne más tevékenységek iránt /játék, barkácsolás közösen, bábozás anyával, apával, társasjátékozás, sportolás- foci a kertben, stb./. Ha szükséges a felnőttek is változtassanak szokásaikon - horror, felnőtt filmet ne akkor nézzenek, amikor gyermekük ”közelben van”! Sajnos erre is van példám; mikor egyik kisfiam a csoportban suttogva ”ecsetelte” fülembe az esti felnőtt film jeleneteit bizalmasan!!

Az internetes programok szabályozása is fontos gyermekszempontból, hisz egyre több ovis kap olyan játékprogramokat, amelyek ártalmasak lehetnek, kárt okozhatnak lelki fejlődésükben. Az amúgy hatalmas értéket képviselő világháló ”rossz kezekben, rossz eredményt szülhet!!!”

A durva, véres játékok hatása sokszor vezethet éjszakai felsírásokhoz, nyugtalan alváshoz. Pl.: délutáni pihenő alatt az oviban a sírva felébredő kicsit simogattam és mikor teljesen felébredt, elmesélte szörnyek zavarták álmában - kitudódott később, hogy szüleivel együtt nézett egy óriáskígyóról szóló thillert!. Ám a durvaság, az agresszió szinte jelen van manapság mindig életünkben - az utcán, a buszon, a rádióban, a kirakatban - és ez ellen nagyon nehéz szülőként gyermekeink ”védelmében” tenni, hatni!

De mégsem lehetetlen! Segítenünk kell nekik megszűrni a látott, hallott durvaságokat, a feléjük áradó agresszív jelenségeket. Kialakítani olyan lelki védőfunkciót bennük, hogy magyarázataink segítségével képesek legyenek megérteni, átértékelni az érzékelt durvaságot, feldolgozni azokat - korukhoz mérten, érthető, egyszerű nyelven. Erősíteni bennük, hogy pl.: a divattá váló csúnya beszéd, a tiszteletlenség, az egymás figyelmen kívül hagyása, az agresszív magatartás értéktelen, nem követendő számukra.

Mindezekre idő szükséges, ezért lényeges, hogy szenteljünk mindennap gyermekünkre belőle! Figyeljünk arra mit tesz, hogyan beszél, gyakoroljunk egészséges mértékű ellenőrzést felette /gondjai esetén így megtanul beszélni nekünk róluk/. Igyekezzünk megérteni apró problémáit is, komolyan venni belénk vetett bizalmát és szeretetteljes együttlétek alatt beszélgetni, véleményét formálni folyamatosan!

Nyújtsunk gyermekeink számára közelséget, megértést, példát. Őszinte beleérző képességgel, mert napjainkban hatalmas szükségük van rá akkor is ha 4-5 évesek, akkor is ha 14-15 évesek!

Folyt. köv 

Bizony nagyon sokszor hallottam ezt a kérdést 
anyukáktól, apukáktól óvónői pályafutásom során.
Igen, ez nem egyszerű. Hiszen  kicsidnek sem
könnyű megbirkózni a körülötte egyre bonyolultabbá
váló világgal és Neked is kínos elviselni az emberek 
rosszalló pillantását, amikor kicsid nyilvánosan.
hisztizni kezd. 

A gyermekkori agresszió okai 

                                               

Az idő múlását a gyermekek növekedése, folyamatos fejlődése jelezze minden szülő számára ebben az évben is. A problémák ellenére is tudjunk örülni a meghitt pillanatoknak és értékelni a legapróbb sikereket is. A nehézségek ellenére is úgy és annyit nyújtsunk gyermekeinknek érzelmileg, hogy azzal elősegítsük fejlődésüket minden téren az új évben, az új évtizedben. 

Jusztina

Először is boldog új évet kívánok minden kedves blogolvasónak!
Egy kedves vendégblogger, Hajnal Anett cikkét ajánlom most a figyelmetekbe a híres Suzuki-módszerről. 

A karácsony és az évvége megünneplése, az érzelmek ünneplése is. A napjainkban nagyon gyakran hiányolt, óhajtott, meleg, egymásra odafigyelő érzelmeké is! A hétköznapok ”Szia, hogy vagy? Jaj ne haragudj, sietnem kell!”- jelenségek után most alkalom nyílik- ha néhány napra is - arra, hogy kicsit jobban egymás felé forduljunk.

Mi felnőttek is, a családban is, és főleg gyermekeink felé is. A kicsi gyerekek számára varázslatossá tudjuk tenni az ÜNNEPET, és ettől mi felnőttek is sokkal jobban érezzük magunkat. A legnehezebben elviselhető körülmények, helyzetek is megenyhülhetnek, ha apróságaink igazi, őszinte örömét érezzük!

Ha a karácsonyfa alatti drága vagy szerényebb ajándékok mellett még több pozitív érzelmet adunk nekik, még meghittebbé válhat az ünnepi időszak számukra és nekünk is. A feléjük fordulás, az őszinte figyelmünk, érdeklődésünk, hogy mit mondanak, mit kérdeznek, mit éreznek adja az ”igazi ajándékot”! A közös együttlétünk, az idő közös eltöltése megszépíti az ünnepet, jobb ízűvé válik a karácsonyi vacsora, szebben csillog a gyertyafénye és illatozik a család fenyőfája! Ezúton kívánom mindenkinek, hogy gyermekeikkel együtt éljék meg ilyen ”igazi” ajándékkal telis-tele, az idei Karácsonyt!

Boldog békés ünnepeket kívánok: Jusztina

Téli versek Utassy Józseftől, Kiss Dénestől, Csanádi Imrétől, Király Lászlótól, Zelk Zoltántól, Áprily Lajostól, Nemes Nagy Ágnestől, Jancsik Páltól és Cseh Katalintól.

Utassy József: Vadászdalocska

Róka, terítsd le a bundád!

Hideg a föld, minden havas.

Hová  térdeljen, ha jön a

hóvirágbűvölő tavasz?

             -

Kiss Dénes: Mondóka- részlet

Tél, tél, tél, tél,

Honnan jöttél?

Tereld el a szeleket

ne fújjanak hideget!

            -

Csanádi Imre: Farkas üvölt

Tél, tél,

zúg a szél,

havat kavar

 kinn a szél;

 éjek éjén,

 erdők mélyén

őzike tib- láb

 jaj, hogy fél!

 Ágak,

 durrognak

vad árnyékok

 forognak.

 Holdas

 hegy- élen

ordas üvölt

 kevélyen.

      -

Kiss Dénes: Jön a fagy

Jön a fagy,

jön a fagy,

jégpatkós

lovakon.

Jár a fagy

kopogóst,

kipi- kopp

ropogóst.

Ember is

didereg,

toporog,

táncot rop.

Jár a fagy,

kipi- kopp,

deresen bekocog.

Lova csönd,

lova köd.

Nyomában

jég ropog.

Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon

Kendervászon, lenvászon,

ezt a hegyet még megmászom.

Kendervászon, lenvászon,

hogyha járok, nem fázom.

                -

Nemes Nagy Ágnes: Ezt a villamosmeg-

állónál kell mondani, télen

Álldiga és várdiga

Járdiga és tánciga.

Erre, arra,

arra, erre,

nincs semerre,

nincs semerre.

Álldiga és várdiga,

járdiga és tánciga,

seje- huja- haj!

         -

Jancsik Pál: Hideg, meleg

Szakad a hó, fúj a szél,

kabátomba bújt a szél.

Orrom piros paprika,

hólé folyt a zokniba.

Átjártak a hidegek,

a lelkem is didereg.

Azt hiszem már, megfagyok,

végül mégis itt vagyok,

itt, ahol a kerek kályha

valóságos meleg bánya.

Nyúlok érte tíz körömmel,

táncot járok friss örömmel,

Tüzet nyelek, fagyot fújok,

a bőrömből majd kibújok.

Szeretem én a telet,

Csak ne volna oly hideg!

                -

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,

Veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

Hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!

Deszka madáretető!

            -

Cseh Katalin: Télbe fordult…

Télbe fordult a világ,

lámpása a hóvirág,

polgára a hóember:

Hó Márton, Hó Demeter…

Hópalota, hóálom,

röpülünk a hószánon,

a kezünkben hólabda,

mellettünk ül Hó Kata.

Hósusogás, hóharang,

hógiling és hógalang,

hótündérnyom, hóözön,

hónyugalom, hóöröm.

              -

Áprily Lajos: Hóban

Az erdőszélen lopva róka jár

s csapás végén havas bozótba fordul.

Mint holt kastélyon bűvös mese- zár,

a hó a sí alatt halkan csikordul.

A köd mögül rekedten szól a ”kár”,

jeges bajusszal ballag a favágó;

az útnál megváltó napokra vár

s vércseppeket hullajt a kecskerágó.

Felborzolt tollal ül a hím- pirók,

hózuzmarát szitál az ág le rája,

félálomban lát nyár- illúziót

s olyankor szól althangú fuvolája.

                  -

Zelk Zoltán: December

Az udvaron vaskalapú,

krumpliorrú hóember

hirdeti, hogy megérkezett

szélparipán December.

Az ajtóban, a küszöbön

lapul a házőrző eb,

nem szereti ő sem a vad

decemberi hideget.

Az ablakon cinke kopog.

”Jóemberek, jó napot,

nincs eleség az erdőben,

kérek egypár falatot!”

Az ereszről csüng a jégcsap,

a háztető csupa dér-

ha már itt van, azt se bánjuk,

majd elmegy megint a tél.

              -

Király László: December

December szegény,

békétlen ember.

Szomorú legény.

Melege sincsen,

madara sincsen,

bejönne, de megfagy

keze a kilincsen.

Hogyha énekelget,

recsegnek az ágak,

és december szegény,

a békétlen ember

még szomorúbb legény.

De gyúrok én reggel

hóembert a hóból,

kinek fazékkucsmája lesz,

s répaorral orrol.

Összebarátkoznak majd

fehér decemberrel,

s vidám tél lesz,

jégvirágok

virágzanak reggel.

Téli versek óvodás gyerekeknek versek a természeti változásokról, állatokról

”Tél, tél, zúg a szél, havat kavar kinn a tél”

 /Csanádi Imre/

Eörsi István: Barackfa télen

Barackfa a hóban

jobbra-balra dűl.

Papír-takaró van

a törzse körül.

Gyökerét mint a fejsze

fölsebzi a jég,

porhóval beverte

ágait az ég.

De még reszketése

sem vígasztalan,

akad olyan része,

ahol védve van.

         -

Weöres Sándor: Tél

Hó a mező takarója,

hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, a gólya

gondol- e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,

károg a varjúsereg.

Mégis a szán fut a jégen,

gyerekek!

            -

Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,

a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!

meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd

borít rá lepedőt.

Méteres bunda- hó,

az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott

valami keveset.

Reggelre szétrúgták

azt is a verebek.

          -

Weöres Sándor: Kapuban zörget a tél szele

Kapuban zörget a tél szele,

ilyenkor édes a vadkörte, berkenye,

savanyú az egész éven át,

csak ha dér csípte meg, ontja zamatát.

Bényei  József: Hó

Rigók fáznak a lombban,

fényes a friss hó, roppan.

Mosd meg benne az arcod!

Ropog a friss hó, hallod?

A fák között az őzek

elbújnak, kergetőznek.

Utánuk minek futnál?

Friss hóban lemaradnál.

Markolj a puha hóba,

s reggelig álmodj róla!

           -

Kányádi Sándor: Hulldogál, fújdogál

Hulldogál, hulldogál, hull a hó,

lesz belőle vastag takaró.

Egy arasz, két arasz. Növöget.

Tart a búzának jó meleget.

Fújdogál, fújdogál, fúj a szél.

Szimatol, kotorász, keresgél.

De vajon talált- e egyebet,

három- négy megfagyott levelet.

                 -

Kányádi Sándor: Veréb

Hipp- hopp

itt vagyok,

azt eszem,

amit kapok:

Ha nem kapok:

csip- csirip!

Koldulgatok

egy kicsit:

Morzsát, maradék

kenyeret,

Megrakom jól a

begyemet.

                 -

Székely Dezső: Ezüsterdő

Szél kavart,

vén avart

zsákos felhő havat hordott.

Hűs vackában

egymagában

egy torzonborz borz borzongott.

Nyúl nyomán

túl sovány,

horpadt hasú róka iszkolt;

varjú-néne

fáról nézte:

hogy fut az a vörös színfolt!

Szél kavart

kék vihart,

tűlevélen csillag porzott:

ezüst ágak

muzsikáltak

altatták az árva borzot.

          -

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó!-

ott sétálgat egy feketerigó.

Jár a szeme; oda néz, ide néz:

sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó!-

nem fuvoláz a feketerigó.

Egyet- kettőt csitteget, csetteget,

kifizeti ennyivel a telet.

              -

Kányádi Sándor: Csóka

Ághegyről a csóka

pislog a hóra,

ott üldögél már órák óta.

Nincs egyéb dolga,

mert ha lett volna,

valami dolga,

elrepült volna.

          -

Kormos István: Téli álom

Nos, ugye tudni való,

hogy a fák sűrűjében,

erdő mélyén,

mikorra télen

először lehullna  a hó,

barlangba bújik a medve,

s bármi vihar kerekedne:

hó,

szél,

jég,

medvének mind kicsiség,

mert alszik édesdeden,

s elő

se jő,

míg föl nem süt víg- ékesen

a nap egy igazi

tavaszi

szép reggelen.

Angol nyelvű karácsonyi dalok  

A dalok meghallgatásához kérlek, kattints a "kék hangjegyre".
A dalok szövegét el is tudod olvasni vagy ki is nyomtathatod.

Ha szeretnéd a számítógépedre is letölteni a dalokat, akkor a
kis négyzetekben kattints az egered jobb gombjával a letöltés/download
feliratra.
 

Rudolph the Red Nosed Reindeer

Rudolph, the red-nosed reindeer 
had a very shiny nose. 
And if you ever saw him, 
you would even say it glows. 

All of the other reindeer 
used to laugh and call him names. 
They never let poor Rudolph 
join in any reindeer games. 

Then one foggy Christmas Eve 
Santa came to say: 
"Rudolph with your nose so bright, 
won't you guide my sleigh tonight?" 

Then all the reindeer loved him 
as they shouted out with glee, 
Rudolph the red-nosed reindeer, 
you'll go down in history! 

It must be Santa

Who's got a beard that's long and white?
Santa's got a beard that's long and white. 

Who comes around on a special night?
Santa comes around on a special night. 

Special night, beard that's white, 

Must be Santa must be Santa, 
Must be Santa, Santa Claus. 

Who wears boots and a suit of red?
Santa wears boots and a suit of red.

Who wears a long cap on his head?
Santa wears a long cap on his head.

Cap on head, suit that's red, 
Special night, beard that's white, 

Must be Santa must be Santa,
Must be Santa, Santa Claus.

Who's got a big red cherry nose?
Santa's got a big red cherry nose.

Who laughs this way:
HO HO HO?
Santa laughs this way:
HO HO HO!

HO HO HO, cherry nose,
Cap on head, suit that's red,
Special night, beard that's white, 

Must be Santa must be Santa,
Must be Santa, Santa Claus. 

Who very soon will come our way?
Santa very soon will come our way. 

Eight little reindeer pull his sleigh, 
Santa's little reindeer pull his sleigh. 

Reindeer sleigh, come our way,
HO HO HO, cherry nose,
Cap on head, suit that's red,
Special night, beard that's white, 

Must be Santa, must be Santa, 
Must be Santa, Santa Claus. 

Dasher, Dancer, Prancer, Vixen,
Comet, Cupid, Donner and Blitzen. 

Reindeer sleigh, come our way,
HO HO HO, cherry nose,
Cap on head, suit that's red,
Special night, beard that's white, 

Must be Santa, must be Santa, 
Must be Santa, Santa Claus!

White Christmas

I'm dreaming of a white Christmas 
Just like the ones I used to know 
Where the treetops glisten, 
and children listen 
To hear sleigh bells in the snow 

I'm dreaming of a white Christmas 
With every Christmas card I write 
May your days be merry and bright 
And may all your Christmases be white 

I'm dreaming of a white Christmas 
With every Christmas card I write 
May your days be merry and bright 
And may all your Christmases be white

***

The Little Drummer Boy

Come they told me, pa rum pum pum pum 
A new born King to see, pa rum pum pum pum 
Our finest gifts we bring, pa rum pum pum pum 
To lay before the King, pa rum pum pum pum, 
rum pum pum pum, rum pum pum pum, 

So to honor Him, pa rum pum pum pum, 
When we come. 

Little Baby, pa rum pum pum pum 
I am a poor boy too, pa rum pum pum pum 
I have no gift to bring, pa rum pum pum pum 
That's fit to give the King, pa rum pum pum pum, 
rum pum pum pum, rum pum pum pum, 

Shall I play for you, pa rum pum pum pum, 
On my drum? 

Mary nodded, pa rum pum pum pum 
The ox and lamb kept time, pa rum pum pum pum 
I played my drum for Him, pa rum pum pum pum 
I played my best for Him, pa rum pum pum pum, 
rum pum pum pum, rum pum pum pum, 

Then He smiled at me, pa rum pum pum pum 
Me and my drum. 

Itt jelentkezhetsz a Mini angol sorozatra, amely a következőkből áll:

• hallgatható és letölthető angol gyermekversek, mondókák
• letölthető angol gyerekdalok és mesék
• ötletek játékos angol nyelvtanításhoz

 Ha szeretnéd megkapni a Mini angol sorozatot, kérlek add meg adataidat, és kattints a Kérem a sorozatot gombra:

Kedves Anya!

Olvasd el kicsidnek ezt a mesét, le is rajzolhatjátok közösen, hogy miket csereberéltek az állatok az erdei tisztáson.

Jó szórakozást kívánok!

Egy szép őszi napon Süni Soma elégedetten tekintett végig éléskamrájának polcain.

- Remek nyarunk és őszünk volt. Ennyi tartalékot még soha nem sikerült eltennem- állapította meg vidáman, mivel a kicsi kamra zsúfolásig volt piros almával, zamatos körtével és illatos szőlővel.

- Talán meg se bírok ennyi gyümölcsöt enni- gondolta magában, és tovább szorgoskodott. Éppen még egy láda almát szuszakolt be a már meglévők mellé, amikor Ugri nyuszi érkezett látogatóba.

- Úgy látom, neked is nagyszerű termésed volt. Én is most pakoltam tele a kamrámat, és mondhatom, alig érek el a rengeteg sárgarépától és káposztától, nem is beszélve az óriási zellereimtől. Talán rá is fogok unni erre a finomságra.

- Nahát, én is pont ezen gondolkodtam az előbb!- mondta a süni.

- Mondd csak, mi lenne, ha cserélnénk? Én adnék neked gyümölcsöket, te pedig adnál nekem zöldséget. Így mind a ketten jól járnánk, és nem unnánk rá hamar a téli tartalékainkra.

- Ez aztán a pompás ötlet!- lelkesedett a nyúl, s már épp haza akart rohanni pár zellerért, amikor az egyik fa tetejéről Rágcsa, a mókus ugrott eléjük.

-Hallottam, hogy miről beszélgettetek. Az a helyzet, hogy én is jó termést takarítottam be. Alig férek a sok diós-, mogyorós- és makkos zsáktól.

Nem csereberélhetnék veletek én is?

- Miért is ne?- mondta a sün.- Bár nekem még jobb gondolatom támadt! Mivel az összes erdőlakó több gyümölcsöt és zöldséget szüretelt, mint amennyit meg bír enni, ezért talán legjobb lenne, ha mindenki mindenkivel cserélgetne. Talán mások is örülnének ennek a lehetőségnek- folytatta, majd papírt vett elő, amelyre hatalmas betűkkel felírta;

”Minden erdőlakónak! Holnap az erdei tisztáson csereberét rendezünk. Akinek fölösleges gyümölcse, zöldsége van, hozza el, és cserélje olyan termésre, amilyenre szüksége van!”

- Lett is nagy izgalom a felhívásra, s másnap reggel a tisztás csak úgy nyüzsgött a sok erdőlakótól, akik ládából, zsákokból, szekerekről kínálták bőséges terméseiket. Soma almát és körtét vitt, Ugri rengeteg káposztát, a mókus pedig természetesen mogyorót. A vaddisznó egy zsák gesztenyét, a hörcsög búzaszemet, a rigó áfonyát hozott, de akadt ott napraforgómag, sütőtök, sőt még ízletes eperlekvár is. Mire dél lett, mindenki elégedetten pakolta össze a terméseiért elcserélt portékákat.

- Ezt jól kigondoltad!- fordult Ugri Somához, miközben a szekerére pakolászott.- Van most már gesztenyém, gombám, makkom, és almát is kaptam.

- Nekem pedig sikerült szert tennem sütőtökre és áfonyára- örvendezett a sün.- Így aztán nem kell aggódnunk amiatt, hogy ráununk a csemegékre.

- Úgy bizony- helyeselt a nyuszi- S mivel mindenki elégedett, talán jövőre is megismételhetnénk az erdei csereberét.

Így is lett. Ezentúl az erdő lakói minden ősszel kicserélték fölösleges élelmüket egymás között, s valamennyien változatos termésekkel teli kamrával várták a hosszú téli napokat.

 Találd ki! Mi az!

Szegényt, gazdagot egyformán melegít?   / a Nap/

Hol vizet önt, hol havat hint,     

hol jeget szór fejedre,

s elszáll- pedig szárnya sincs-

nyugatra, keletre.   /felhő/

Folt hátán folt, benne tű sose volt.   /káposzta/

Négy kis tipe- tupa,

két kis file- mile,

hátul hosszú rúd?    /macska/

Éjjel- nappal mindig jár,

mégis csak egyhelyben jár.   /óra/

Elöl megyen fényeske,

utána meg fehérke,

Fel van a farka kötve.    /tű és cérna/  

                                                                                                                                                      Mindig nyílik, sose virágzik.  /ajtó/

Rokona a harmatnak,

hideg idő társa.

Fehér csipkés ruháját

mindenki csodálja.        /zúzmara/

Varázsbotja nincsen neki,

de a tájat eltünteti.

Mikor ”leszáll”, azt sem tudod,

merre van a pisze orrod.           /köd/

Nincsen kezem, nincsen fejem,

csak palástom és hosszú nyelem.

Napsütésben otthon hálok,

de ha esik, utcán járok.         /esernyő/

Mondókák a természetről, őszutóról:

Hova tegyem a sapkát,

hogy megleljem reggel,

reggel,

mikor a nap felkel?

Tedd ide, tedd oda

tedd az ágy lábára,

ott megleled reggel,

mikor a nap felkel.

                         /magyar népköltés/

        ***

Őszre fele van az idő,

tarjasodnak a kis felhők,

sírdogálnak a bárányok,

mert nincs nekik édesanyjok.

Ne sírjatok, kis bárányok,

van még nektek jó juhásztok,

jó gazdátok, jó juhásztok,

aki gondot visel rátok.

                     /magyar népköltés/

         ***

Hull a dér, jön a tél,

daru, gólya útra kél.

         ***

Ősz a szomorú,

Tavasz a mosolygó,

Nyár a nevető,

Tél a didergő.

         ***

Kár, kár, Varga Pál,

Nem kapál, nem kaszál,

Csak a lányok után jár.

        ***   

Október borhozó,

November télelő,

December télidő.

        ***

November őszutó

December havazó.

         ***

Morcos, borús, vén november,

de azért csak rendes ember!

         ***

Vadludak úsznak sorjában,

tolluk reszket a tócsában.

Hullik, roppan a fák lombja,

mókus búvik az odvakba.

 Fésűs Éva: Nyuszik őszi verse

Elrepült a fecske,

messze jár,

őszi tücsöké már

a határ.

Fülelnek a tarlón

a nyulak:

vadászkutya-falka

hol ugat?

Fintori kis orruk

szimatol,

Nem mozog-e róka

valahol?

Szagolják a szellőt,

mit hozott?

Vihart-e vagy békés

illatot?

Ágaskodik egyik,

úgy figyel,

legelső legyen, ha

futni kell.

Tölgyfaágról kipp-kopp,

hull a makk,

a sok nyuszi-uccu!-

úgy szalad,

mint a szél a dombok

oldalán…

szégyen a futás, de

hasznos ám!

Szalai Borbála: Erdei séta

Az erdőt jártuk nagyapával

egy novemberi

                        reggelen.

A fák utolsó levelüktől

búcsúztak csöndben

                        nesztelen…

Az ősz aranyló falevélből

terített elénk

                         szőnyeget:

s lábunk alatt a száraz avar

csöndháborítón

                        zizegett.

De most e zajtól nem röppent föl

riadt madár                      

                       fák között;

üres volt minden madárfészek:

azokba zord ősz

                      költözött…

Weöres Sándor: Mi volnék?

Tűzben fa parazsa volnék,

vízben puha moha volnék,

szélben jegenyefa volnék,

földön apám fia volnék.

Csoóri Sándor: Hívogató

Ide bújj,

ide bújj hozzám!

Zöld barlangra találtam

bodzabokor alján.

Ha szél fúj,

ha esik,

elalszunk itt reggelig

leterített szalmán.

Weöres Sándor: Duna mellett

Duna mellett kopár fa,

rászállott a madárka,

rászállott a madárka,

vízre hajló ágára.

Kettőnket, te madárka,

csak elbír a kopár fa,

ráülünk az ágára,

fütyülünk a világra.

Szilágyi Domokos: Eső

Láncos- lobogós,

ez a makk, kopogós,

hazafut a mókus,

ha az ég zokogós.

Ázik a tölgy is,

fürdik a völgy is,

halkan muzsikál

künn az esővíz.

Kisfaludy Károly: Fogy már a nap melege

Fogy már a nap melege,

kertünkben a cinege.

Csípős szél fúj a mezőn,

róka kullog az erdőn.

 Gyermekversek őszutóról ovisoknak.

”Ember, ember, november, hideg morcos medve,

sűrű ködöt pipálva kiült a hegyekbe.”

Tamkó Sirató Károly: November

Komor fellegek között

jön az eső, jön a köd.

Cidrizik már a világ.

- Jól vigyázz, hogy meg ne fázz!

Kanizsa József: Ősz-tél vers

Ma reggel a

deresem

Háta fénylett

deresen,

Hej, halihó,

hol jártál

kicsi ló??

Mily deres a

hátad,

ősz- tél jött

utánad?

Pető Sándor: Didergő

Szél didereg,

eső fázik,

harmatos hold

virágzik.

Madár ázik,

sír a tó,

könnye

hangos

békaszó.

Tamás Mária: Rövid nap, hosszú éj

Fúj a szél, hull a dér

hull a fáról a levél.

Megy az ősz. Jön a tél.

Rövid nap, hosszú éj.

Tordon Ákos: Őszi mondóka

Arany hintón jött a Nyár,

hintója már messze jár.

Ezüst szánon jött a Tél,

erről dalol most a Szél.

Lám, a Tűz is erről pattog.

Gyerekek, ma benn maradtok.

Kint esik.

Bent a meleg

jólesik.

Lévay József: Késő ősz

Őszre hajlott az idő

az egész vidéken.

Tőlünk már elvándorolt

fecske, gólya régen.

Ami még nálunk maradt,

akármerre nézek,

egy-két sárga őszi lomb,

egy-két üres fészek.

Zelk Zoltán:Varjúnóta

Elmúlt a nyár,

kár érte, kár.

Sárgul a táj,

kár érte, kár.

Repülni kél

nagyszárnyú szél,

messzire száll

e csúf madár.

A hegy mögül

felhő röpül-

meg-megered,

már csepereg.

Őszi eső

fát verdeső-

fázik a táj,

kár érte, kár.

Hárs Ernő: Hétalvó napsugárka

Akárhogy is erőlködöm,

nem láthatok át a ködön-

mondta ágyából kiszállva

egy őszvégi napsugárka.

Tejfüggönyös minden ablak,

legokosabb lesz a paplant

fülig húzva, visszabújni

a jó meleg ágyba- uzsgyi-

s telet, ködöt átaludni.

Jean- Luc Moreau: A mókus

Egy platánfa mély odvában

senkitől sem látott ház van.

Küszöbén egy mókus ül,

egymagában, egyedül.

Cseresznyézett eleget

most mindenfélét kötöget.

Amíg eszi a diót:

köt közben egy szép trikót.

Mogyorót is ropogtat,

kesztyűt köt, meg zoknikat...

Tőle jöhet a hideg!

Az se baj, ha jön a Tél!

Napszálltáig kötöget,

a küszöbön üldögél.

Pulóvert köt ügyesen,

s nem fog fázni sohasem!

"Nem vagyok szuperanya, de tudom, nagyon sok múlik rajtam is."

Ezt egy fiatal édesanya mondta, akit személyesen nem ismerek ugyan, de gyakran reagál írásaimra és időnként beszámol 2 éves bűbájos kicsi lánya nevelése során szerzett tapasztalatairól, nevelési módszereiről, mindennapjaikról.

Nemrég a dackorral kapcsolatos véleményét osztotta meg velem, melyből szó szerint is szeretnék idézni. Náluk eddig még nem okozott gondot ez az időszak:

"Ha figyelmes vagyok vele, játszunk, foglalkozunk, együtt vagyunk és sikerül időben elaltatni, megetetni, akkor nem tapasztalok semmilyen problémát.

A dacoló, hisztis gyerekek szülei szerintem nem fordítanak kellő figyelmet gyerekeik felé és talán ebből alakulhat ki a feszültség, ami később hisztivel, dacos viselkedéssel csapódik le a gyerekből."

Végül kérdése:vajon leírt szülői hozzáállásával tényleg elkerülhető-e a hisztis viselkedés?

Egyetértek vele! A hiszti valóban kialakulhat, ha biológiai szükségleteiben hiányt szenved pl, ha éhes, szomjas, fáradt, álmos, beteg akar lenni egy kisgyerek. Akkor is, ha fel szeretné hívni magára jobban szülei figyelmét, mert elhanyagoltnak érzi magát. Vagy ne adja ég, úgy érzi nem szeretik eléggé- pedig a szeretet olyan biológiai szükséglet számára, mint az evés, alvás! Ám ezen kívül még számos ok miatt lehet dacos, kerülhet felnőttek számára gyakran érthetetlen érzelmi állapotba, amikor kitör rajta a hiszti.

A kisgyerekekben testi-lelki fejlődésük következtében erősödnek önállósodási törekvések, fejlődnek akarati tulajdonságaik. Érdeklődésük, kíváncsiságuk az egekbe szökik! Egyre erősebb késztetést éreznek arra, hogy egyedül tegyenek meg sok mindent, és ki akarják próbálni magukat! Ha ennek, és még sok más egyéb dolognak mi, szülők gátat szabunk, akkor kialakulhat egy dühös reakció.

A hisztiző magatartásnak viszont nem kötelező megjelennie. Ám ha mégis hisztizni kezd gyermekünk, szülőként mindig tudjuk mit kellene tennünk? Ismerünk olyan ”praktikákat”, módszereket, amelyek pont nálunk beválnak? Erre is választ ad a most induló online Hiszti-tanfolyamunk.

Összegezve a választ az édesanya kérdésére: nem kötelező a hiszti, ha szeretetteljes családi légkört biztosít csöppsége számára, de ennek ellenére előfordulhat.

Viszont ekkor sincs ok az aggodalomra!

Nekünk, felnőtteknek kell megfelelően reagálnunk rá és akkor kiegyensúlyozottabban élhetjük meg, át gyermekeinkkel együtt ezt az időszakot!

Mások-e a mai gyerekek, mint régebben? Ha igen miért? Próbáljuk megvédeni őket a világtól, a rossztól- sikerülhet? Számtalan kérdés vetődhet fel a felnőttekben ma. Mert valamit tenni kell! Erre figyelmeztetnek mindenkit azok a jelek, amit tapasztalhatunk; megjelennek az utcán 8-10 évesekből álló ”gyerek-szabadcsapatok”, akik rongálnak, verekednek - ne adj ég - rabolnak, megtámadják a kisebbeket, öregeket! Félelmetes képek ezek!

Csakúgy torokszorítóak, mint a pedagógust inzultáló, fizikailag, lelkileg megalázó vagy az egymást drasztikusan ütlegelő iskolások. Pedig ők is voltak édes, rózsaszín csöppségek, tipegő, kíváncsi apróságok! De hát mi történt velük? Miért váltak ilyenné?! Minden ok hozzánk, a felnőttekhez vezet vissza, bármennyire is szörnyű ezt kimondani! Mert tényleg mások a mai gyerekek abban az értelemben, hogy környezetük, környezetünk nagy változásokon ment át /más a családok életvitele-, módja, sok esetben értékrendje/. Nincs fokozatos átmenet a gyerekek világából a felnőttek világába! Kicsi kortól azt sugalljuk szülőként, hogy ”ne hagyd, védd meg magad,.. üss vissza, ha bántanak.. ne árulkodj, inkább oldd meg magad, legyél erős!” 

Agresszió lesz ez vagy önvédelem? Önbizalmat szülhet ez vagy erőfitogtatást? Ki tudná ezt előre megmondani? A mai modern világ ”vívmányai” az internet virtuális világa, a videó, dvd mérföldkő az új információk fejlődésében. Gyakran azonban az ellenőrzés nélküli, korlátlan gyermeki elfoglaltság fő része. Ezekből, az ezernyi pozitív és fejlődést segítő jó tartalom mellett sokszor csak képi, virtuális ismerethez juthat egy gyermek és tényleges valóságismerete torz, hiányos lehet. Hatása viszont intenzív egy fejlődő gyermek világában! Akár negatív irányban is.

Meggyőződésem, hogy mégis tudunk tenni a negatív benyomások ellenére is gyermekeink érdekében. A legkisebb kortól kezdve; egyszerű, apró szokások kialakításával, otthoni szabályok betartásával és mérhetetlen türelemmel, figyelemmel, szeretettel.

Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek! Ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Akkor nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a világtól! De ha, addig is arra neveljük apró gyermekünket, olyan jelzéseket erősítünk benne, hogy sok rossz kivédhető az életben, vannak dolgok amit elviselhetőbbé tudunk vele együtt tenni, csak beszéljen róla - mi megpróbálunk segíteni mindenben - eredményes lesz!    

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?

Sok szülő kérdez arról, hogy hány éves kortól ”várható el” a kicsi gyerekek önálló játszása, egyedüli játéka. 

Nagyon fontos mindig hangsúlyozni, hogy a kis manók játéka rendkívül fontos tevékenység fejlődésük során. Nemcsak könnyű, jelentéktelen szórakozás, hanem igen komoly dolog! Sajátosan gyermeki forma a világ megismerése. A legtermészetesebb megnyilvánulási módja a gyermeknek, lényeges ismereteket szerez környezetéről; a tárgyakról, anyagokról /összeütögeti a műanyag,- fa- kockákat, papírcsíkokat ”gyárt” az újságból, ”megkóstolja”, végigtapogatja a különféle anyagból készült tárgyakat, stb./. Később /1,5-2 éves kor táján/ megjelenik az ún. szimbolikus játék – amikor a kisdobozt hajónak nevezi ki, megeteti a babáját, a ceruzája puskává válik, vagyis szabadon, kötöttségek nélkül helyettesíti be a tárgyi világot. Goethe szavaival; mindenből mindent tud csinálni a gyermek.

Lényeges pillanat a játék fejlődésében, amikor a csöppség személyeket helyettesít be önmagával és megjelenik a szerepjáték. Ekkor már gondolkodik a világról, környezetéről, leutánozza anyát, apát, a tevékenységeiket /úgy tesz a babájával, mint anya vele, olyan kifejezéseket használ- lehet nem is érti-, mint apa/, felnőtt embert testesít meg játéka során. Óvodáskorban a játéktevékenység ”kollektivizálódik”- először csak egymás mellett, később egymással együtt, többen is, elmélyülten képesek játszani sokféle játékot /szerep,- szabály,- konstrukciós, építő-, értelemfejlesztő, versenyjátékokat/. Ám addig, amíg oviba nem járnak, a szülők feladata, hogy a játékra helyet, időt, alkalmat, lehetőségeket biztosítsanak, pl.: egy-egy játékszerrel /társasjáték,lego/ megtanítsák játszani apróságaikat. Ez igen sok családban természetes is, és a kicsi is szívesen játszana anyával egész nap- hisz vele van a legtöbbet- de mivel egy felnőttnek ezen kívül ezernyi feladat adatik naponta, felvetődik a jogos kérdés. Meddig és mennyit játsszon gyermekével? Az optimális válasz az lehetne, amíg ideje engedi és amennyit igényel gyermeke.

Ám idő,- energia hiánya miatt ez sajnos nem mindig kivitelezhető. Az tény, hogy az 1-2-3 éves gyerkőcök- egyéni eltérések természetesen vannak- még erőteljesen igénylik a szülőt, mint ”játék- partnert”. A 3-4 éveseknél már gyakran elegendő - játékuk fejlettebb már! - ha a játék kezdetén vagyunk együtt velük. Megbeszéljük, hogy most folytassa egyedül, mert dolgunk van és kérjük - szoktassuk folyamatosan és fokozatosan- az önálló játékra. Az évek számával önállóságuk növekszik a játékban is!

Törekedjünk arra, hogy ne próbáljuk befolyásolni a játék menetét, eszközeit, történéseit, engedjük hogy a kisgyerekünk szabadon gondolkodva, irányítás nélkül kifejezhesse önmagát játékában. A családban kialakult szokások és szabályok betartása mellett kb. 4-5 éves korban ”várhatjuk el” igazán, hogy felnőtt nélküli, önálló játék kialakuljon és elmélyült tevékenységgé váljon a gyermek életében - természetesen egyéni eltérések mindig lehetnek.

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?

A gyermeki játék már nagyon korán elkezdődik, a piciknél az ún. funkcionális játékkal; a ”ledobálósdi”, a ”tépkelősdi”, a ”kukucs” játék ismerős minden szülőnek. Amit a kezükbe vesznek, szájukhoz emelik, majd eldobják újra és újra, mi visszaadjuk és ezt élvezettel folytatják csakúgy, mint a ”tépkelősdit”- bármit vesznek kicsi kezükbe azt gyűrögetik- gyúrogatják, tépkedik- és percekig ”jól elvannak” vele. Az arcát két kezével eltakaró csöppség jóízűen kacag, ha anya is így tesz és elkapva kezét mondja ”kukucs!”

Mindezekkel érzékszerveik, izmaik, idegrendszerük ”lép funkcióba” és válik játékká. Emellett derűs biztonságban tudva magukat tevékenykednek anya vagy apa mellett. Fejlődik érzékelésük /látás, tapintás, ízlelés, hallás/- ekkor szoktuk mondani, hogy amit meglát, kézbefog, megszagol, meg is ízlel.

Vagyis játék közben kezdi megismerni a világot.

Később a fejlődés során a gyerekek játéka bonyolultabbá, fejlettebbé válik.

Nagy élvezettel játszanak mozgásjátékokat /1-3-4 éves korban/, futós, ugrálós, forgós játékokat. Ha megismertetjük őket ezekkel- mert mozogni szeret minden kisgyerek, de önállóan még nem tudja, mit hogyan játsszon - örömmel veszik.

Ilyenkor jó, ha anya, apa vagy nagyobb tesó kéznél van és segít ”rávezetni” a kicsit.

A ”Sétálunk, sétálunk,- /séta/

"egy kis dombra lecsücsülünk. Csüccs!" /hirtelen leguggolás/ kis játéktól a bonyolultabb mozgást megkívánó, szöveget utánzó mondókázásig;

mint pl:

Hipp- hopp haja- hopp,

erre van a haja- hopp,  /páros lábbal szökdécselés/

erre ki,                        /kifelé fordulás/

erre be,                       /befelé fordulás/

erre kanyarodjunk be! /magunk körül szökdelés/

De másféle játékok elkezdésénél is jól jöhet a felnőttek iránymutató segítkezése. Nem szükséges egy játékban végig ott maradni anyának vagy apának- így fogja megszokni az egyedül játszást is jobban, és nem hívja állandóan szüleit, hogy játsszanak vele- ám a játék kezdetén lehet szüksége a nagyokra! 

De;

- ha apa megmutatja néhányszor a fakocka-torony építését /alulra nagyobbakat, felülre kisebbeket tegyen/,

- ha anya pár percet szán arra, hogy együtt öltöztessék fel a babát, vagy megmutatja hogyan terítsen meg ebédre csöpp lánya babaedénykéivel babáinak,

- ha alkalmanként együtt mondókáznak, mikor pl.: esik az eső az oviba menet:

Esik eső, juj, juj, jujj,

Hozzá még a szél is fúj.

Ha fúj- esik mindhiába,

el kell menni óvodába!

- ha egy röpke félórát találós kérdésekkel, barkochba játékkal töltünk el együtt a nagyobb gyerkőccel- élvezni fogja!

Folyt. köv.

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?

Nemrég ismerős anyuka állított meg kérdéseivel: ”azt mondd meg, miért nem játszik önállóan 4 éves Csenge lányom otthon? Képtelen magát lekötni, mikor haza jövünk az oviból! Pedig tele van a szobája játékkal. Mégis engem nyaggat, hogy játsszam vele! Vagy nem játssza ki magát az oviban? Már teljesen kiborulok, ha nemet mondok, bevágja a hisztit!”

A gyerekek legfőbb tevékenysége a játék                                                                        

Elemi joguk is, hogy játszhassanak, ebben ismerik meg a világot, ebben fejlődhetnek. Széleskörű szakmai irodalom elemzi a játék fontosságát, jelentőségét. Sok neves szaktekintély mondja el véleményét a gyermeki játékról; ”ha a kisgyerek játszik, ez azt jelenti; idejét jól, teljes és hasznos tevékenységben tölti el”- Wekerdy Tamás tanár úr szerint.

De a játszást is meg kell ”tanulni” az apró manóknak! Szóval meg kell őket tanítani; játszani!

Úgy mint enni, öltözködni, fogat mosni.                                               

Kinek? Hát, mint első, ”természetes” játszótárs- a szülő, ezért szülői feladat kell/ene/, hogy legyen.                                                                                           

Persze sok anyuka, apuka számára nem is jelent ez gondot- sőt élvezettel tölti szabadidejét /ha van!/ csöppségével és természetes a játék otthoni megtanítása.

Ezért válaszom első részében visszakérdeznék és kérném, hogy figyeld meg ő maga, tud- e elmélyülten, önállóan valami tevékenységet elvégezni, amihez nem ért tökéletesen? Biztos vagy benne, hogy apró lányod tud játszani azzal a szobányi játékszerrel?

Kapott elegendő ismeretet, élményt, amit önállóan ”kijátszhat” magából?           Az lenne az igazi, ha legalább naponta egy csekély félórában, előszedegetnél abból a sok játékból egyet-egyet és megtanítanád vele játszani imádott kislányod. Pl: gyöngyöt fűzni, babát felöltöztetni, társasjátékozni, vagy a kis póni ”sörényét” - ami nagyon közkedvelt a kislányok körében - befonni.                                                                                      

Véleményem szerint nem is csak a játék kedvéért ”követeli” játszótársnak édesanyját ez a kistündér! Más oka is van.

Hiányzik neki anya közelsége; a csak vele való foglalkozás, a beszélgetés, az érzelmei ”kérik anyát”, a kötődés, a szeretet belső igénye, hisz már nincs vele egész nap, mint korábban.

Az oviban ott vannak társai, akikkel játszhat, ott az óvó néni, akire számíthat- remélhetőleg és ott kaphat önfeledt játékra lehetőségeket /hely, idő, játékszerek, kis kuckók, ahová el lehet húzódni a kis barátnővel…/. Az a közeg más, de a gyerekeknek ebben a korban még nagyon fontos szüleik fizikai- érzelmi közelsége, szülői szeretetük meg - átérzése is!

Végül el is mondtam ezeket az anyukának. És azt javasoltam -magam példájából- hogykicsit szervezze át az otthoni délutáni ”munkarendjét”, szánjon időt kicsijére is. Aztán Csengi is megnyugszik és ő sem fogja idegesen, lelkiismeret fordulással elkészíteni a vacsorát, betenni a mosnivalót a gépbe, vagy porszívózás közben arra gondolni ”jó ég, hát milyen anya vagyok én?!”.

Folyt. köv.

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?