Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Jó büntetés, rossz büntetés?!

2015.04.10. 14:12 - ovisvilág

Címkék: fizikai büntetés gyerekek büntetése

Aktuálissá vált mostanában – a pápa ”elszólása” nyomán- a gyerekek testi fenyítésének témája. Sokan mondtak véleményt erről, ki- ki életstílusa, erkölcsi normái, értelmi, érzelmi felfogása, személyisége jellemvonásai szerint.

Számtalan pedagógiai nevelési felfogás, elmélet, módszertan foglalkozik ezzel az egész világon. Bizony fellelhető köztük olyan is amelyik támogatja a büntetés ilyen formáját, van amelyik elveti. Véleményem szerint- joggal!

A gyermekek büntetése és a jutalmazása nagymértékben függ a szülőktől, a családi szokásoktól, nevelési felfogásaiktól. Nevelőcélzattal alkalmazzák mindkettőt.

Azonban bizonyított tény, hogy a büntetés dupla arányban fordul elő a gyakorlatban! A büntetés három fő formáját alkalmazzák a felnőttek gyermekeikkel szemben, amikor bekövetkezik a ”helytelen” tett, viselkedés.Egyik; a tárgymegvonásos módszer /pl. nem kapja meg kedvenc játékait, nem kap időt örömöt okozó játéktevékenységeire/, másik; a még ennél is könyörtelenebb- az énmegvonásos változat /ha a szeretetük elvesztésével fenyegetik a kisgyerekeket és ezzel félelmet keltve benne igyekeznek rábírni a ”helyes” útra, büntetni tettéért/.

A harmadik a fizikai büntetés /a nyakleves, a fenékreverés, az arculcsapás, ütlegelés…/. Még leírni is borzalmas, nemhogy látni, amikor egy dühös felnőtt csépeli kisgyermekét- akár nyilvánosan is- magából kikelve!

Ez a büntetési forma óriási félelmet szül, a testi fájdalomtól való alapvető félelmet. Pedig ”a félelem megeszi a lelket!” és hatalmas károkat okozhat egy kicsi emberke életében, személyiségfejlődésében!!!

A köztudatban elterjedt nézet, hogy ha ”rossz” a gyerek büntetni, ha jó jutalmazni kell.

Nagyon lényeges mérlegelni mikor és miért rossz vagy jó egy kicsi gyerek? Az is fontos, hogy csak helyesen alkalmazott büntetéssel érhetünk el hatékony ráhatást.

Ha már kénytelenek vagyunk büntetni, akkor annak- különösen a kisebbeknél- szinte egybe kell esnie a ”rossz tett” elkövetésével. Akkor és ott szükséges mindig elmondani, hogy miért kapott büntetést és mi lett volna a helyes viselkedés.

A kisgyerekeknek meg kell tanulniuk- tőlünk- különbséget tenni a jó- rossz között! Magyarázatunk nélkül érthetetlenné válik számára és képtelen lesz megitélni mikor viselkedik elfogadhatatlanul!

Meg kell találni a büntetés módját, de az sohasem fizikai bántalmazás legyen!!!

Nem jól beszélnek a kicsi gyerekek?

2015.03.10. 13:55 - ovisvilág

Címkék: beszédfejlődés beszédfejlesztés

Nemrég hallottam egy hírt, miszerint a ma óvodába kerülő kisgyerekek között egyre többen alig vagy koruknak nem megfelelő szinten tudnak még beszélni.

Néhány okot is közölt a hírműsor arról, hogy miért lehetséges ez, megszólaltatva egy- két rangos szakembert. Ám tette ezt olyan kurtán- röviden, hogy mire egy érdeklődő szülő felkapta volna rá a fejét- már vége is volt! Pedig érdemes lenne ezzel sokkal többet foglalkoznia a felnőtt világnak, mert ez a hír bizony nagyon igaz napjainkban! Elszomorító! Az óvodát kezdő apróságoknál sajnos erőteljesen érzékelhetőbbek a beszédkedv, a beszédmegértés, a beszédészlelés, az aktív szókincshasználat hiányosságai. Vagyis sok kicsi tényleg alig tud beszélni!

1411152381seld4.jpg

Ha az egészséges beszédfejlődés alapfeltételei adottak, azaz egy 3 éves kicsi gyereknek ép az idegrendszere, hallása, épek beszédszervei /ajak, fogak, nyelv, szájpadlás/ akkor ezernyi lehetőség van a nyelvi fejlesztésre.

Az 1-3 éves egészséges gyerekekre jellemző, hogy értelmileg általában előbbre tartanak, mint a tényleges beszéd megvalósításában. Sokkal többet megértenek, mint amennyit beszélni, elmondani tudnak. Tehát adottak a fejlesztés feltételei.

A nyelvi fejlődés első színtere a családi környezet, a szülők, az édesanya. Ezt követi a bölcsöde, óvoda beszédformáló környezete.

Elsőként a családnak, az anyának kell megteremteni a beszédet, a kicsi gyerek számára. Sokan és sokszor elmondják, a család, a szülők beszédnevelést megalapozó szerepe milyen fontos. Az otthoni környezet valóban döntően befolyásolja a beszéd,- gondolkodásfejlődés alakítását. A kisgyerekek érzelmeik alapján azonosulnak a családi mintával, modellértékű számukra anya, apa, a nagyobb testvérek beszéde,- beszédstílusa,- tartalma, modora. Bizonyított tény, hogy a kisbabák és a kisgyerekek ebben az utánzó, nagyon fogékony korban sokat tapasztalva igen sokat és mély beidegződéssel tanulnak meg, amit “felkínálnak” nekik. Így a beszédet is.

Felmerülhet a kérdés; hogyan lehet hatékonyabban fejleszteni gyermekük beszédét?

A válasz erre egyszerű: sokat, jót és jól beszéljenek apró gyermekükhöz!

Természetes módon és nem erőltetve! Mivel a kicsik alaptevékenysége a játék, ezért játékosan és odafigyelve, mégis tudatosan adjanak lehetőséget számára, hogy mindennap tudjon meg valami újat, többet.

Konkrét tippek:

- megfelelő beszédpélda mintával szolgál, ezért pici kortól érdemes érthető, tiszta szavakat mondani neki

- mindennapos tevékenységeiket kisérjék szóval /”felhúzom a zoknit a lábadra”… “rád adom a nadrágot”… stb./

- amikor már beszél, mindig hallgassák végig, ne fojtsák bele a szót- beszédbiztonságát erősítik vele

- kérdéseire kapjon választ minden esetben; nagyon fontos kielégíteni kíváncsiságát, érdeklődését, ezzel válik aktívabbá.

- ne beszéljenek hozzá túl gyorsan, ne használjanak számára idegen, érthetetlen kifejezéseket, mert ha nem érti meg, az nem motiválja

- a saját környezetében megtapasztalt, személyesn átélt élményeire alapozva tanítsanak új szavakat neki /pl. játszótéri új játék a trambulin …/

- már csöppnyi kortól ismerkedhessen könyvekkel /leporellók, lemosható könyvecskék, később mesekönyvek/- mondjanak meséket, játékos mondókákat, nyelvtörőket, versikéket- ezek élményükkel, gyakorlásukkal hozzásegítenek szókincs, valamint értelmi, érzelmi fejlődésükhöz

- ameddig csak lehet, ne szoktassák rá a passzív befogadásra kényszerítő, beszédkedvet,- biztonságot gátló technikai kütyük /pl. okos telefon ”meséi”/ használatára! Annak is eljön az ideje, de ne pótolják ezek a személyes szülői kontaktust!!!

- játsszanak, beszélgessenek mindennap legalább egy félórát gyermekükkel- meleg érzelmeket, oldott bizalmat, feltételnélküli szeretetet sugározva akkor is, ha nehéz ezt kivitelezni. Higgyék el megéri!!

Ahogyan édesanyanyelvünkben is fellelhetjük a felgyorsult, türelmetlen, ideges világ nyelvi ”származékait”, úgy óvodai nyelvünk is változik.

Pl: 6 éves kislányok párbeszédéből ebédnél:

- Te kérsz a saliból? (salátából) Én nem, mert olyan uncsi! (unalmas)

- Én sem! Figyi, (figyelj/ talizunk /találkozunk) ovi után?

- Persze, anya hátha megengedi, hogy szelfizzünk. (képet készítsenek önmagukról)

Há- á- át, erről beszélünk!

Itt az óvodai beiratkozások ideje! - Óvodás lesz gyermekem!

2014.04.10. 23:18 - ovisvilág

Címkék: óvoda választása óvodai beszoktatás óvodai beszoktatás menete

Mostanában szembesül sok fiatal szülő konkrétan azzal, hogy hamarosan megtörténik az első nagy változás; az első el-, leválás apró gyermekétől! Bizony torokszorító érzés tudni, hogy az alig pár éves csöppségünk nélkülünk tölti hamarosan napjait! Számtalan kérdés, bizonytalanság, félelem munkál a szülőkben- főleg az anyukákban! Mert mi nők általában érzékenyebbek vagyunk!

És most nagy feladat hárul a leendő ovis szülőkre, anyukákra.

Elsődleges és fontos; a jó óvoda kiválasztása. Olyan intézményt kell keresni, ahol a kicsi gyerek teljes személyiségfejlődése biztosított. Sokféle óvoda, sokszínű, alternatív programja adott.

A kiválasztásban érdemes figyelembevenni a kisgyerek alakuló egyéni tulajdonságait, érdeklődését. Pl. a rajzolni, festeni, gyurmázni imádó kicsi biztos jól érzi majd magát egy művészetekre alapuló programmal bíró nevelést folytató oviban.

A környezetében igen érdeklődő, aktív kisgyereket elbűvölheti az egyéni képességeken alapuló nevelési programmal rendelkező óvodai közeg /Freniet, Montessori óvoda/. A mozgékony, agilis kicsit érdemes olyan intézménybe irányítani, ahol a sport áll középpontban /sportovi/ a muzikális kicsit zeneoviba vinni.

De bármilyen óvoda lehet optimális- az “átlagos”, különösebb már most felismerhető érdeklődés nélküli kicsi számára is,- ha ott középpontban áll a gyermekszeretet, az egyén tisztelete, a türelem, a szakmai elhívatottság.

A beíratkozást követően fel kell készíteni önmagukat a szülőknek.

Mire is? Hát arra, hogy

- érzelmileg el tudják fogadni, viselni a gyermeküktől való első “leválást”,

- megelőlegzett bizalommal adják oda, bízzák a még számukra is idegen felnőttekre kicsijüket,

- tudjanak hinni önmagukban és apróságukban; sikerülni fog ez a változás életükben /de sose ijesztgessék előre az óvodával!/

- pozitivan, reménykedve, természetes egyszerűséggel legyenek képesek kezelni a beszoktatás kezdeti, átmeneti nehézségeit.

A kisgyerek is akkor tud zökkenőmentesebben beilleszkedni élete első közösségébe, ha látja, érzi szülein a magabiztosságot, az erőt. És nem síró anyukája arca sejlik fel előtte, amikor az óvó néni elveszi/!/ tőle.

A jó óvodában már a kezdés előtt lehet látogatásokat tenni, ismerkedni az új környezettel, az ott lévő felnőttekkel. A jó óvónő már ebben az időszakban igyekszik kapcsolatot teremteni a kicsi gyerekkel; családot látogat, hogy megismerje egyéni, otthoni körülményeit, viselkedését, játékait…

Az első héten általában sok óvodában szülős beszoktatással kezdenek a kicsik. A néhány órás jelenlét közösen anyával azt a célt szolgálja, hogy mindketten képet kapjanak az ott történtekről, tapasztalatot, élményt gyűjtsenek az ovis élet mindennapjairól. Aztán a fokozatosság elvének megfelelően pár nap után anyukának “dolga akad”, és először marad egyedül az óvodában a kicsi! Egyénileg változó módon reagálnak erre a kezdő ovisok. Van, aki magában sír, van aki óriás hangerővel! Természetesek reakcióik, mint amilyen intenzívek érzelmeik, amelyek uralják őket!

Az első hetek- olykor hónapok- megviselik a családi környezetből először kiváló apróságokat, de az óvodában eltöltött idő, a türelem, a kitartás, az odafigyelés meghozza a sikert! Óvodás lesz igazán a kisgyerek!

Ovis hétköznapok - 6.rész

2014.03.27. 21:56 - ovisvilág

Címkék: óvoda óvodások óvodai napirend óvodai nevelés óvodában óvodások készségei óvodások képességei óvodai szokások óvodások gondolkodása ovis hétköznapok

2. hét

Egy új hét kezdődik

Heti programunk összeállításában központi helyre kerül most a matematikai nevelés. Óvodai programunk alapján 4-5 hetes ciklusokban vagy környezetismereti, vagy matematikai epochák /ciklusok/ szerint ténykedünk. Most az utóbbit vesszük.

Gyakran van vita arról, hogy - különösen vegyescsoportban, még szakmai berken belül is - miért van szükség az ún. matematikai foglalkozásokra? Kell-e ez egyáltalán? Hiszen szinte lehetetlen mindenféle korú gyerekek számára megszervezni jól egy koncentrálást erősen igénylő foglalkozási formát.

Való igaz, nem könnyű! Nagy összeszedetettséget, átgondololást kíván meg tőlünk szervezése, de igazán jól kivitelezhető. Annál is inkább, mert ha átgondoljuk matematikával szinte mindig találkozik egy kicsi gyerek az életben, az óvodában is. Ugyanúgy, mint az anyanyelvi neveléssel. Átszövi szinte az összes itteni tevékenységünket.

Például; amikor a babaszobában a kislányok egyenlő számban szét osztják a lisztgyurma sütiket kistányérokra babáiknak. Vagy kiválogatjuk a játéktartó kosarakból a nem odavaló játékokat. Vagy testnevelés foglalkozáson átugorják az alacsonyabb-magasabb akadályokat. Ezek mind- mind matematikához is kapcsolódnak. Ha pl. sétálni megyünk és megfigyeljük és összehasonlítjuk a műút, a járda szélességét, az útmenti fák magasságát, az összegyűjtött kavicsok súlyát, számát.

Hát mi ez, ha nem matematika?! Csak mindig ott és akkor fel kell hívni figyelmünket a látott, tapasztalt dolgokra. És így történik ez a nyelvi nevelésben is. Ha már megszólalunk, ritmusos mondókát pergetünk nyelvünkkel, vagy elgondolkoztatjuk a gyerekeket, hogy mi miért történik /pl. a tálkában behozott hóval/, mi az oka a különféle változásoknak?

Világosan látszik tehát, hogy gyerkőceink mindennap találkoznak különféle fogalmakkal, matematikai összefüggésekkel. Ezért természetes úton-módon ismerkednek meg, tapasztalhatnak újabbakat, érthetnek meg bonyolultabb összefüggéseket is koruknak megfelelő szinten.

Mivel 3-7 éves gyermekeink vannak, az nyilvánvaló, hogy nem azonos szinten értenek meg belőle. Ha a könnyebb feladatoktól haladunk és fokozatosan nehezítjük azokat, akkor “jut” megfelelő a kisebbek számára is egy közös “matek foglalkozásnak” nevezett tevékenység során. És amit egy középsőskorú vagy kiscsoportos lurkó még nem ért /het/ meg most, majd elsajátíthatja később.

Van olyan helyzet is ezeken a foglalkozásokon, amikor a hangsúlyt a nagyok ismereteinek fokozására, elmélyítésére fektetjük, de a kisebbek számára is akad fejtörő, megoldandó feladat. Gyakran megfigyelik a nagyobbakat és leutánozzák őket. Így extra ismeretekhez jutnak!

Fontos, hogy nem százig kell elszámolni tudni egy óvodásnak, hanem képessé kell tennünk őket különböző problémahelyzetek megoldására.  Elérni azt, hogy hagyjuk őket önállóan gondolkodni, eltöprengeni, új lehetőségeket találni. Segítünk fenntartani érdeklődésüket, hisz ez a motorja a gondolkodás serkentésének. Oviban még nem nehéz, ha arra gondolunk, hogy milyen varázserővel hatnak rájuk az eszközök. A gazdag eszköztár jó segítség! A csoportban fellelhető összes tárgy, játékszer mellett a régi és új megjelenésű játékoknak /színes korongoktól, pálcikáktól a legújabb logikai játékokig/ nagy szerepe van ebben. De céljainkat elősegítsegíthetik tágabb környezetünk tárgyai, jelenségei is. Amikor hatalmas információhalmaz zúdul gyermekeinkre is a mai világban. Segítenünk kell az ezekben való eligazodásban nekik. Ez sem könnyű!

Erre példák. Amikor két nagy csoportos fiunk összeveszett csúnyán azon, hogy melyikőjük apukájának az autója a gyorsabb, erősebb. Aztán ott vannak a kérdéseik- ami nagyon jó, ha már tudnak kérdezni! A miértek megválaszolása sem egyszerű! Miért arra folyik a Tisza? Miért van a katicabogárnak annyi petty a hátán? Sorolhatnám napestig, és még nem is említettem a tévéből, filmekből szerzett ismereteik “elemzését”, felmerülő kérdéseiket. Ám kérdezni nekünk is kell sokat, sokszor és lényeges, hogy jól tegyük.

Jól elmonfordíroztam! A heti matematikai játékaink a több, kevesebb, ugyanannyi fogalmához  kapcsolódnak. Hálás és jól feldolgozható, körüljárható téma. A gyerekek a mindennapi életük során hamar találkoznak a több, kevesebb fogalmával. Ha arra gondolok, hogy pl. étkezésnél - bár még nem tudatosan - közlik, ebből kevesebbet, abból többet kérnek.

A mai napra azt terveztem, hogy olyan játékokat játszunk, amelyekben ezeknek a fogalmaknak van kiemelt szerepe. Aztán az egyéni feladatok is ehhez kapcsolódnak majd.

Gyülekezési idő van. Lassan felgyógyulnak betegeink. Ma már 22-en leszünk. A nap kicsit álmosan kezdődik. Nehezen lendülnek bele a játékba, inkább beszélgetnek.

Sok a hétvégi élmény, a hó miatt is, bár már olvadozik, javul az idő.

Egyik kisfiam odajön hozzám és látom mondani akar valamit.  “Mondd!- bólint, de nehezen fog bele. “Óvónéni, tényleg van egy törvény, ami védi a gyerekeket?” Meglepetten nézek rá - honnan tudja ez az alig hatéves lurkó, mi az a törvény? -morfondírozok, de sietek felelni. “Igen, valóban van. Mire gondolsz Jocikám!” Belekezd. “Azt hiszem, engem megvédhetne akkor!”- áll meg és rám néz. “Miért, mi történt?”- kérdezek rá. “Hát anyu megvert, pedig a tévében azt mondták, hogy a szülőknek sem szabad megverni a gyereküket, mert büntetést kapnak”.

Kicsit csöndben maradok, aztán szólok - “Ez így van kisfiam! Szeretnél beszélni róla?”

Joci elmeséli a sztorit. Hétvégén anyjának mindig sok a dolga, ilyenkor főz, mos, takarít. És idegesebb, mint máskor. Joci összeverekedett bátyjával, aki már hatodikos iskolás. Csak hangoskodtak először, mert a kisfiú nem segített rendet tenni közös szobájukban. Aztán bátyus “le kishülyézte” őt, nekiugrott és fellökték az üvegasztalkát. Eltört a teteje! Ezért édesanyja dühében elfenekelte, de még meg is pofozta, mert visszabeszélt neki.

“Értem. Szóval így történt,- reagálok- szeretnéd, hogy beszéljek édesanyáddal?” “Nem tudom. De ez nem árulkodás?”- kérdez vissza. “Úgy gondolom nem, csupán elmesélted a veled történteket nekem.”- nyugtatom- “de azért gondold át, Te sem viselkedtél igazán elfogadhatóan! Anyukátok sokat dolgozik még a hétvégén is. Biztos annak örülne, ha segítenétek neki és nem verekednétek.”- Joci rám néz, látom rajta mennyire bántja a dolog! Megsajnálom.

Igaz, már 5-6 éves kortól elvárható, hogy korábbi labilis érzelmek- amelyek irányítják a kicsi gyerekek viselkedését, életkori sajátosságok alapján- differenciálódjanak.

Mostmár kezdik megérteni mit, miért kell vagy miért nem lehet mindent megtenni, amit elsőre szeretnének. Miért és hogyan kell fegyelmezni önmagukat. Elsajátítják- igaz lassan, de előremutatóan- az alkalmazkodni tudást, a megbocsájtást, és bizony még a bűntudatot is. Ezt üzeni nekem most Joci fiam testbeszédével és nagy barna szemeivel! Megigérem, beszélek anyukájával úgy, hogy ő is ott lesz.

Az otthoni történésekbe egy óvónő sem avatkozhat bele, hisz ez a családi élet, a szülők dolgainak minősítése lenne. Amit mi tehetünk, az a tapintatos vélemény közlése, ha a kicsi gyerekek viselkedésében váratlan változást észlelünk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az oviban történt esetleges negatívumokkal, panaszokkal, bombázzuk a szülőket. Úgy vélem ami itt történik - főleg nevelési probléma - annak megoldása a mi feladatunk! Akkor és ott kell döntéseket hoznunk, hisz csak így lehetnek hatékonyak nevelői ráhatásaink. Furcsa volt hallani nemrég egyik kolléganőmtől, hogy “rettenetesen viselkedik az a gyerek. Beszélni fogok a szülővel.” Ha egy lurkóval az óvodai viselkedésében van gond, annak itt kell megtalálni az okait és megoldást találni. A szülőkkel közösen feltárt gondok kezelését pedig együtt érdemes.

Jocit kicsit megnyugtatom. Megy is játszani, de egésznap érzem rajta, hogy nem olyan, mint szokott lenni. Mindenképp fogok beszélni édesanyjával az ő jelenlétében! Az idő szalad.

Az egyéni tanuláshoz korábban előkészített kosár dió felkelti a gyerekek érdeklődését- “diót fogunk törni?”- jön a kérdés. “Most nem. Szeretném, ha számokkal játszanánk és a dió lesz a játékszerünk”- felelem. Rekord létszámban /12-en/ ülnének le a tanulóasztalkához. Alig tudunk helyet szorítani minden érdeklődőnek, így együtt tanulunk. Papírtányérkát kap mindenki és sorolom kérdéseimet, utasításaimat. Pl. vegyetek ki annyi diót a tányérra, ahány fületek, kezetek, szemetek van! Mit vesztek észre? Tegyetek hozzá ugyanannyit! Mikor volt kevesebb? Koppantok, … tapsolok, ennél többet helyezzetek még a tányérra! Kinél van több, kevesebb?...

A tízóraizás után jön az új heti mese; a Csupaháj, Nyakigláb, Málészáj című magyar népmesét választottam erre a hétre. Jót nevetnek a tréfás, jól végződő történeten, cselekményen.

A gyerekek és én is nagyon szeretjük a meséket. Általában fejből mondom, főleg a “sláger” népmeséket, de igyekszem megtanulni mindet, amit betervezek. Így alakul ki olyan mese hangulat, kontaktus, ami még élvezetessebbé teszi a mesélést. Isteni érzés látni arcukat, szemüket, ahogyan követik a fejleményeket, izgulnak, kinevetik kárörvendően a rosszat, izgulnak a jóért- átélik!

Aztán játszik a csapat. Később a “Kör, kör, ki játszik?” hívó szavára jön mindenki, körbeállunk. Ma az ének foglalkozáson a zörejhangokkal ismerkedünk. Ez a hallásfejlesztő gyakorlás. Már reggel tálcára készítettem különböző anyagból készült tárgyakat /üvegpohár, fémdoboz, fakocka, papírlapok/ és letakartam terítővel. A gyerekek tudják, hogy valami érdekeset csinálunk, izgatja őket, mi van a terítő alatt. Először mondókázunk egyenletes lüktetéssel tapsolva, dobbantva, fejbólintva, majd előveszek a zsebemből egy pici csengőt “hunyjátok be a szemeteket- és ha ennek a hangját halljátok, forduljatok arra, amerről szól a hangja”. Még a kicsik is próbálkoznak mindig abba az irányba fordulni- igaz néha félszemükkel lesik merre megyek a csengettyűvel, de ez nem baj.

Aztán a behunyt szem marad és a csoportunkban lévő tárgyakat- mindig más helyen- igyekszem “szóra bírni”. Pl. gyorsan elhúzom a sötétítő függönyt, ollót csattogtatok, papírlapot dörzsölök össze. Bekiabálják mit hallanak. Kérem őket, hogy most ők találjanak ki zajokat. Jönnek is a megoldások; pl. egyikőjük becsapja az ajtót, más megkocogtaja az ablaküveget… .

A tálcás játék következik. Egy jelentkező benyúl a terítő alá és megkopogtatja ritmusbottal az ottlévő tárgyakat. Ki kell találni miből vannak és mire használjuk azokat.

Mivel a hétvégén farsangolunk, elénekeljük és eljátszuk az ehhez illő, táncos népi játékokat. Végezetül az “Én elmentem a vásárba félpénzzel” kezdetű énekes mesével zárjuk a foglalkozást.

De a csoport nem akar szétszéledni, “még játsszunk!”- jön a kérés. Előveszek egy plédet. Már tapsikolnak, hisz tudják, hogy a Medvebarlangos játék lesz. A szőnyeg közepére kupacba helyezettt takaró a medve barlangja, körben ülünk és rámutatással 1-1 lurkó odasettenkedik, kicsit felemeli a takarót és elmondja mit lát- “látok egy lábat, fejet, fület… stb.”- ha egy újabb jelentkező azt mondja “én látok egy szájat!”, akkor mindenki sikítozva szétfut, elbújik, ahová csak tud. Aztán a “medve mama” /én/ megkeresi az elbújt csapatot. Van nagy nevetés, lárma, mire mindenki előkerül!

Már csupán annyi időnk van ebédig, hogy “levezetésként” futkározhatunk a teraszon. Sapka, kabát, cipő és kiiramodik a jó nép. A kicsikkel igyekszünk mi is. Mivel kolléganőm még táppénzen van, Erzsikével a dajkánkkal ketten vagyunk, de győzzük.

Ebéd előtti szokásos teendők, felkészülés pihenésre, délutáni szusszanás. Minden rendben megy. Joci anyukáját el ne felejtsem meghívni a legközelebbi fogadóórára.

Ovis hétköznapok - 5.rész

2014.03.20. 20:38 - ovisvilág

Címkék: óvoda óvodások óvodai program óvodások készségei óvodások képességei óvodai szokások

Péntek reggel

Még éjjel is esett hó, így tényleg tudunk szánkózni, ha hoznak a gyerekek szánkót.

Hát hoztak! Összesen kilencet. Még jó, hogy két anyukát és egy apukát rábeszéltem és itt maradt segíteni, szánkóztatni. Az ovi előtti útszakasz éppen megfelelt erre. Nagy lárma, hóba borulás, sikongatás, élmény mindnyájunknak! Igazán élvezték a gyerekek- főleg azt, amikor szánkónk két kicsivel az ölemben beborult az árokba! A szánkózás végén kipirulva, hótól vizesen indult a csapat csoportunkba. Egyikőjük sírva fakadt, mert átázott a nadrágja. Végül minden vizes holmit sikerült az öltözőben, mosdóban ideiglenesen kifeszített zsinegre kiteríteni. Időbe telik még kialakul a megszokott rend, de sikerül. Kicsit csúszik a napi programunk, ám megérte!

Most mindenki egyszerre leül a tizóraihoz. A nyüzsgés, azt jelzi, hogy az átélt élményeket szeretnék megosztani egymással. Jó hangosan teszik, de engedem. A tizórai; citromos tea és tepertőkrémes kenyér. Az utóbbit több gyerek nem szereti, most is szól Tomi - pedig éhes ő is. Sosem erőltetjük, hogy olyan ételt egyenek meg, amit nem kedvelnek, de itt nincs sok lehetőségünk mást adni. Ezért is beszéltük meg a szülőkkel, hogy ha felajánlanak néha egy üveg lekvárt, azt szivesen fogadjuk. Most is ezzel pótoljuk ki az evést. Nem mindenki kér lekváros kenyeret, de többen ezt választják.

Az étkezés kapcsán gyakran akadnak problémák az oviban.  Gyakori panasz a szülőktől is, hogy nem eszik rendesen a gyerek otthon, válogat. Valóban van több étel, ami általában nem kedvenc; néhány főzelék; pl. a kelkáposzta, sóska, a levesek közül; pl. a bab-, borsóleves. Mindig arra kérem a gyerekeket, hogy ízleljék meg és ha nem igazán ízlik, akkor egyenek belőle kevesebbet, és amit kedvelnek, azzal pótolják. Van olyan kicsink jelenleg, aki szeptembertől jár oviba és két hónapig nem evett csak péksüteményt, kenyeret. Bármivel próbálkoztunk, nem volt hajlandó elfogadni. Ez a pszichés jelenség belső terméke! Amikor otthonosan kezdte érzeni magát, lassan belekóstolt egy-egy ételbe.

Aztán vannak gyerekek, akik sok ételt nem ismernek, ezért tartottak a megízlelésétől. Akadt olyan eset is, hogy az anyuka hitetlenkedve csapta össze kezét, mikor meghallotta, hogy kislánya jóízűen megette a finomfőzeléket! Sokszor a jobb étvágyú gyerekek látványa is segít a kevésbé jól evőknek. Az óvodai étkezési szokások eltérnek az otthoniaktól abban, hogy az itteni körülmények szabályaikkal meghatározzák a táplálkozás idejét, módját /önkiszolgálás- levest, folyadékot egyedül szednek, öntenek/, egyfajta étel áll mindenki rendelkezésére. Fokozatosan sajátítják el a kicsik az evőeszközök, a szalvéta helyes használatát is. Sőt még a helyes rágás technikáját is igyekszünk megtanítani - van erre egy egérke bábunk! A legfontosabb, hogy lehetővé tegyük mindannyiójuk számára, hogy saját biológiai szükségleteiknek megfelelő táplálékot fogyasszanak, erőltetés nélkül.

Persze egyedi esetek előfordulnak, azokat igyekszünk rugalmasan kezelni. Pl. amikor kissé túlsúlyos hatéves fiunk háromszor kér a grízestésztából, megpróbálkozunk ”kevesebbet” merni a szedőkanálba a végén!

A tizóraizást követően játszani kezdett a csoport. Mindig hiányzik nekik, ha elmarad a megszokott reggeli játék. Én a tegnap kidíszített álarcokat gumizom fel, hogy viselni lehessen. Rögtön jönnek néhányan segíteni a játszók közül. Még néhány előre elkészített színes krepp papírcsíkkal is kicifrázzuk. Jól néznek ki a gyerekek, amikor felteszik! Lassan mindenkinek van már, abban is játszanak! Megbeszéljük, hogy délután hazavihetik, amit választottak.

Egyszerre sírás hallatszik az éppen autópályát építők környékéről. Levente /3 éves/, aki a nagyoknak ”fuvarozta” autójával az építőkockát, homlokára tolta az előbb kapott álarcot, de valaki hátulról lekapta fejéről. Elszakadt! Csődület támad nyomban körülötte. Keresni kezdik ki a bűnös. Segítek. ”Nagyon elkeseredem én is, ha egymásnak szomorúságot okoztok!”- szólok- és egyébként is elárulja magát, aki ezt tette, látszik rajta!”- nézek a félkörbenállókra. Rögtön kiszúrom, hogy Lili /4,5 éves/ lányom füle, arca pirulni kezd. Meg is szólal nyomban- ”Óvó néni, én láttam, Tibi tépte le!”. Tibor csak néz, nem védekezik.

Lili elé guggolva kérdezem: ”biztos jól láttad?” Én úgy érzem más tette!” a többiek kíváncsian figyelnek mi lesz. No, ekkor Lili pityeregni kezd, neki is ez az álarc tetszettt a legjobban, de Dorka Levinek adta. ”Elárult a sírásod, meg az orrod is puha!- közli Lilivel Tibor- szerintem óvó néni, ne adj neki másikat!” ”Ha bocsánatot kérsz Leventétől, akkor készítek neked másikat”- vígasztalom meg végül a síró kislányt. Így is történt. Van, amikor a gyerekek nem mondanak igazat. Ennek oka szinte minden ilyen esetben, a félelem. Lili is félt csupán, hogy mi történik, ha kiderül csínytevése.

Óvodáskorú gyerekeknél előfordulnak gyakran valótlan állítások. Egyik szülőnk panaszolja például, hogy bizony kisfia sokat hazudik otthon, fantáziál, mindenféle történeteket kitalál. Ezek nem hazugságok, csak még nincs tisztában a valótlanság fogalmával. Hisz még ötéves! És ebben a korban még nem tud egy kicsi gyerek éles különbséget tenni a külső-belső, az objektív-szubjektív valóság között. Belső vágyait, álmait megtörténő valóságként éli meg! Nem jut előnyhöz, nem fűződik érdeke a valótlan történetek elmondásával. Fantáziájával játszik, valóságként kivetíti- elmeséli pl. hogy tegnap találkozott egy oroszlánnal és legjobb /képzeletbeli/ barátjával leterítette.

Biztos szeretne már egy jó barátot magának, szeretne bátor lenni, önálló, akire mások felnéznek; milyen ügyes, merész és nagy! Ez a fantázia hazugság, de tartalmában egyáltalán nem negatív. A félelem szülte valótlanságok, később már védekezési mechanizmusként működnek egy gyerek viselkedésében. Pl. nem ő törte el el a vázát, hanem a kistestvére lökte le a polcról. Fél a büntetéstől- ezért állít valótlant. Óvodában is sokszor előfordulnak hasonló esetek mindkét fajta gyermeki reakcióra. Mint ez a mai eset is - kicsiben.

A farsangi készülődés részeként sok-sok jelmezt, kelléket készítettem elő. Amikor kicsit ”laposodni” kezd a játék - a fiúk autópályás játéka, a lányok egyrésze már “kisütötte” a babakonyhában a fánkot, épp etették babáikat, néhány kicsink kutyásat játszott, kuckót is építettek a “kutyájuknak”, páran színezőztek, 2-3 kisfiú dömperrel játszott- előveszem ezeket.

Nem telik bele sok idő máris körbevesz a csapat, válogatják, próbálgatják a holmikat. A mesére invitálás mondókáját követően kiveszem a gömböc meséhez való jelmezeket. Azonnal akad jelentkező több is, hogy eljátszák a történeteket. Természetesen nem jut első alkalommal mindenkinek szerep, aki szeretne “színházasdizni”, így a csalódás is megjelenik néhány arcocskán. Megbeszéljük, hogy lesz szerepcsere! Kezdődhet az előadás. A legkisebbek is tudják már a mesét, mégis élvezettel nézik most is. A mese végén, a szétrepedt gömböcből kitódulók táncra perdülnek örömükben. Az egész csoport csatlakozik és együtt táncolunk a Járjunk táncot… és a Hopp, Juliska… kezdetű jó kis ritmusú, ismert dalokra.

A mai, eddigi mozgalmas program levezetéseként a nagy szőnyegre invitálom a gyerkőcöket és arra kérem, feküdjenek le háttal, körben. Közben nagyon halkan belekezdek egy kis történetbe a téli álmot alvó erdőről. Ez kerettörténete a megnyugtató, kissé lecsitító és főleg a helyes légzést gyakorló játékunknak. A kismanók behunyt szemmel hallgatját a nyúlfarknyi történetet és várják mikor kezdjük a légzőgyakorlatokat. Mindenki hasára egy szalvétát teszek, amit lélegezve mozgatnak. Később, most már nyitott szemmel szájukra helyezik azt. Együtt fújják kicsit, közepesen, nagyon többször a papírt. Majd hasukra téve, lassan beszívják a levegőt és gyorsan kifújják- a szalvéta mozgása jelzi, a hasi légzést. Állva, ülve is megismételjük néhányszor.

Érdekes, hogy egy csendesebb elfoglaltság, a halkabb utasítás,  a mélyebb hangszín milyen hatással van a gyerekekre. Megnyugszanak és elcsendesülnek. Olykor némelyikük még izgágábban viselkedik, de elég egy mutatóujj a számhoz és a “metakommunikációs nyelv” működik. A kisebbek - ha néha nem is értik teljesen mit miért teszünk - utánozzák nagyobb társaikat, és tesznek ők is ugyanúgy mindent. Így fokozatosan megtanulnak, elsajátítanak, ismereteket, tapasztalatokat gyűjtenek ösztönösen. Most is így történik, mert még eljátszunk egy néma játékot és a kisebbek is helyesen találják el azt, hogy ki mit mutogat. Pl. egyik kislány babát ringatott, a másik sepregetett, Marci autót vezetett és tankolt, barátja Pisti hóembert épített némán. Szinte mindent kitaláltunk és bekiabáltuk ötleteinket.

Úgy elszaladt az idő, hogy már az ebédhez kell készülődnünk. Péntek lévén több gyerkőcöt haza visznek szülei délben. Így aztán főleg az érintettek igyekeznek minél előbb megebédelni. Gyors kézmosás és máris terítenek maguknak. A mai ebéd gulyásleves, lekváros bukta. Hamar túl vannak még a repeta buktán is. Fogmosás után pihenéshez készülődés. Akik maradnak némi irigységgel nézik társaikat, de hamar elfelejtik. A Csokoládé út ismét választott déli meséjük. Álomport fújok, takarót igazítok és lassan elcsendesül a csoport.

Délutánra megigértem néhány kislánynak, hogy új frizurát kreálunk, ha felkelnek. A folyamatos felkelés, mosakodás után be is sorakoznak hosszúhajú lányaim. Kezdődhet a fodrászat! Némelyik anyuka nevetve kéri a “fodrászt” hétfő reggel otthonra is!

Vége a hétnek.

Ovis hétköznapok- 4.rész

2014.03.12. 21:54 - ovisvilág

Címkék: óvoda óvodai napirend óvodai nevelés óvodai élet óvodai szokások

Csütörtök

Borongós, de enyhébb idő van. Lehet, hogy hó lesz? Kavarogva szállnak a varjak körbe- körbe az ovi fölött. A gyerekek és én is álmosabbak vagyunk.

Ma már 20 a létszámunk.

A reggeli egyéni foglalkozás elég jól sikerült - hét lurkóval sikerült a téli ismeretek rendszerezése. Azt vettem észre, hogy sokkal több tapasztalatuk van, /főleg a nagyobbaknak/ mint amiről beszélni tudnak. Ha pl. a téli időjárás változásairól kérdezem őket, néhány szóval elintézik, /hidegebb van, fúj a szél, fagy, stb./ de az elébük tett képek alapján pillanatok alatt kiválogatják a téli jelenségeket- hópihe, téli fa, jégcsap, zúzmarás háztető, cinke. És ez reális.

A 3-7 évesekre jellemző képi gondolkodás érvényesül és az ún. fogalmi gondolkodás csak az időszak végére /6--7 éves korra/ fog uralkodóvá válni. Amikor már rendszeressé kezd összeállni gondolkodásuk, észlelik az ok-okozat összefüggéseit, logikai összefüggéseket. Sokfajta ismeret,- tudás,- tapasztalatanyagot képesek már összegyűjteni. Ehhez szükséges, hogy vidám, játékos értelemfejlesztő gyakorlatokkal, játékokkal “hozzuk edzésbe” folyamatosan elméjüket. Kit- kit jelenlegi fejlettségi foka szerint. Az a fontos, hogy mindenki önmagához képest haladjon előre; a 3-4 évesek is és az 5-6-7 éves gyerkőcök is.

Minél kisebbek, nyelvi korlátaik még annál nagyobbak. Azaz megértik kérdéseinket, talán a válasz is kész a fejükben, de még nem tudják szóban elmondani. Hisz ehhez egyre nagyobb aktív szókincs szükséges. Ezért tartom én is lényegesnek az anyanyelvi nevelés minden formáját, mindennap az oviban!

Gondolok itt a kérdéseikre adott, koruknak megfelelően érthető válaszokra, a találóskérdésekre, a barkochba játékra, a nyelvtörőkre, a beszédüket fejlesztő játékos elfoglaltságokra /dramatikus, sztituációs drámajátékok/.

Ha valaki megkérdezné, hogy “Rendben van! Tudjuk mit, azt is, hogy miért kell megtanítanunk ovisainknak, de hogyan tegyük?”.

Akkor azt válaszolnám, hogy előre megtervezve, jól megszervezve, de rugalmasan alkalmazkodva a lurkók aznapi hangulatához, a pillanatnyi történésekhez, esményekhez. Ha sok egymáshoz illő játékot, módszert válogatunk össze, akkor azokból naponta tudunk kivenni, válogatni és átadni a kicsiknek!

Egy komplex délelőtt megtervezése, megszervezése nem kis feladat!

De egyik tevékenységünk beleépülhet a másikba, ha jól tervezünk és elérjük célunkat.

Már a folyamatosan zajló tízóraizás közben előkészítettem a bábkészítéshez szükséges anyagokat, néhány kartonból előre kivágott bábfigurát, hurkapálcát, festékeket, ragasztót. Gondolva a kisebbekre kikevert festékeket tálkákba és parafadugókat- ha bábot nem tud valaki vagy nem szeretne készíteni, akkor maszkokat diszithet festékbe mártott dugóval. A korábban, közösen rajzolt és kivágott maszkok /egér, maci, nyúl, oroszlán/ erre készültek.

Jönnek is sorban a gyerekek, nekilátunk a munkának! A farsangi készülődés fokozódik. Már csak egy hét és itt a farsang-farka ünnepünk!

Kézimunka közben sorbavesszük az eddig megismert téli mondókákat, verseket, dalokat. A farsangi mondókák mellett elénekelgetünk egy sor korábban megtanult, tréfás dalt is.

Néhányan,- akiknek már kész a “műve”- Erzsike nénihez mennek, aki leült közben egy kisasztalhoz és almát kezd hámozni. A szorgalmasabb lányok már kérdezik is, miben segíthetnek neki. Hamar előkerülnek a kiskötények és 3-4 kislány segítkezik- tompa végű késsel felkockázni a hámozott almát. Almakompót készül!

Gyakran szoktuk gyümölcssalátával vagy kompóttal “kiegészíteni” ebédünket, amit közösen készítünk el a gyerekekkel. A szülők hetente és felváltva hoznak a csoportnak különféle gyümölcsöt! Amit csak megköszönni tudunk nekik!

A két párhuzamosan folyó tevékenység lassan a végéhez ér. Készült egy csomó báb /a gömböc meséhez/ és sok színes maszk. Ezekkel már holnap játszhatunk is, ha megszáradnak.

Előkészítem a kis bábparavánt. Máris vannak jelentkezők, eljátszani a mesét. Természetesen a nagyobbak közül. A kisebbek nagyrésze leül nézőnek.

Van néhány gyerek, aki játszik távolabb, de elcsendesülnek, ők is figyelik a bábjátékot. Olykor- ha elakad a történet- besegítek. Háromszor játszották el a “gömböcöt”. Úgy érzem kiteljesedett a játék. Még lazításként szinte mindannyian kézbeveszik a bábokat. Ekkor az egyik kislány felkiált; “óvó néni, esik a hó!”

Máris az ablakhoz tódulunk. Valóban, sűrű pelyhekben hull a hó. No, ez felbolygatja a kedélyeket- ugrálva, tapsolva kiabál a csapat, “esik a hó!”

Egy mozgásos népi játékot terveztem be, de ez most elmarad. Máris megszervezzük, hogy kimegyünk az udvarra. Milyen gyorsan feltudnak öltözködni! Most látszik igazán! Levi pityereg az öltözői kispadon csak, nem bírja felhúzni a bélelt nadrágját. Segítek, már kocog is a többiek után.

Erzsike néni alig tudja fenntartani őket a teraszon. Sietek utánuk és lemegyünk az udvarra. A babaház tetejét és a füves részt már belepte a hó. A gyerekek ugrálva, futkosva kapkodják a hópihéket. Nem is csoda, az idén kevés részünk volt a téli örömökből.

Jól eltelt az idő, lassan itt az ebéd. Azt hiszem nem örülnek a kis manók a befelé invitálásnak. A nagycsoportosok még rohangálnak egy nagyot. Mi, többiek már indulunk be vetkőzni. Időbe telik, míg mindenki elrakja kis vállfájára, tasakjába a cuccait. A kicsik segítséggel persze. Aztán fésülködés, kézmosás, és ebéd.

Az alapzaj most sokkal erősebb, a váratlan helyzet, a hóesés rásegített!

A futkározás, a hópihe kapkodás így csapódik le. Hangosabb az ebédhez készülődés is.

Itt- ott egymásnak ütközve, sietve viszik a tányért. Le is esik egy! Már sírás is van. Bettike kezéből valamelyikőjük kilökte a tányért, ezért fakadt sírva. Keresik a “felelőst”, megnyugtatom a rendezkedőket és a kis Bettit is. Az ebéd is zajosabb. Egymással csöndesen beszélgethetnek evés közben, de ez túl hangos. Odamegyek néhány gyerkőchöz és halk szóval kérem, csendesebben ebédeljenek.

Mire a mindennapos déli beszélgetésre kerül a sor, lassan megnyugszik a társaság. A déli mese és “álompor fújás” után elcsendesülünk. Még eléneklek két altatódalt is.

Az ikerpárunk mellé telepszem. Ma nehezebben alszanak el még a kisebbek is. Pedig ma én is fáradtabb vagyok. A szülői értekezlet is sokáig tartott, meg a “hosszúzós” napok is kiveszik az energiát az emberből. Egész nap koncentrálni, figyelni kell a kicsik közt!

Mindig akad valami olyan szituáció, amikor azonnyomban dönteni kell. Ha a helyzet megkívánja naponta többször is. De ez így jó! Szeretem, ha nyüzsög a kiscsapat körülöttem. A megosztott figyelem bizony nagyon lényeges. Észre kell venni az egyéni reakciókat is, hisz nem mindegy kivel, hogyan bánunk.

Erről jut eszembe, beszéltem szülőin Lali anyukájával. Valóban családi gondjaik vannak, ő is észleli, hogy kisfia agresszívabb mostanában. Válnak, a nagyobb fiútestvér apukájához került.

Kéthete költöztek el, azóta Lalival nehezebben bír otthon is. Igen! A gyerekek,- főleg ebben a korban, amikor érzelmeik uralkodnak rajtuk és azokon keresztül látják a világot- sebezhetőbbek.

Belső érzelmeikről igazán még képtelenek beszélni, de a viselkedésük kivetíti lelki gondjaikat. Sokkal tapintatosabb leszek Lalival!

Ezt tanácsoltam édesanyjának is. Meg azt is, hogy emellett azért maradjon vele következetes, a szabályok maradjanak meg, erre szüksége van kisfiának továbbra is. És ha beszélgetni szeretne dolgaikról, jöjjön el fogadó órára a jövő héten. Gyakran már az is jó, ha valakivel beszélgetünk bajainkról. Több szülőnk teszi ezt a csoportban. Még arra is akadt példa, hogy az egyik anyuka tanácsot kért, mit tegyen, mert nem jön ki az anyósával, együtt laknak.

A gondjainkra bízott gyerekek szemponjából sem mindegy mennyire kiegyensúlyozott az otthoni légkör.

A kicsik kérés nélkül sokszor elmesélik az otthoni gondokat, melyeknek bizony tanúi ők is. A szülői veszekedések, anyagi gondokról szóló viták sem maradnak ki “beszámolóikból”. Mindezeket igyekszünk tapintatosan kezelni és segíteni az érintett kicsi gyerekeknek itt az oviban feloldani, amennyire tőlünk tehető.

Délutáni pihenés után már egészen nagy a hó. Mivel a szülők folyamatosan érkeznek értük, kimenni már nincs lehetőségünk együtt. Megigérem, hogy holnap még szánkózni is fogunk. Ez lesz a testnevelés foglalkozásunk!

Az óvodában rövid távlatokat tűzünk ki csak, hiszen a gyerekek csak azokat tudják hatékonyan érzékelni, várni rá. Így vannak az ünnepek is. Most a holnapi szánkózás terve tölti el őket kellemes várakozással, pozitiv érzésekkel. Vége a napnak!

Némelyikük még felöltözve hazamenetel előtt benyit vissza a csoportszobánkba- “kérek egy puszit!”- és indul haza a kiscsapat. “Szánkót hozzatok!”- szólok még utánuk.

Ovis hétköznapok - 3.rész

2014.02.27. 21:41 - ovisvilág

Címkék: óvodás óvodapedagógus óvodás a gyermekem óvodások készségei óvodások képességei óvodás gyerekek óvodások gondolkodása ovis hétköznapok

Szerda van

Mozgalmasan indult a napunk.

Mára két kicsink meggyógyult; jöttek az ikreink, egyikőjük kislány, a másik kisfiú, 3 és félévesek, Petra és Levente. Elég nehezen szokták meg az ovis életet. Igaz később is kapcsolódtak be- novembertől járnak. Azóta viszont gyakran lebetegednek. A sok hiányzás gátolja őket a beilleszkedésben. Most is közel két hétig voltak otthon. Levi nehezebben viseli a változásokat. Alig tudtam elvenni anyukájától, csípett, rúgott, sírt nagyon. Láttam mennyire,  ideges az anyuka, kértem is, hogy menjen nyugodjon meg, semmi gond nem lesz!

Bevittem Levit a csoportba, Petrus is ijedten fogta a ruhám szélét, de nem sírt. A gyerekek odatódultak, a lányok azonnal pártfogásba vették Petrát - kedvenc a nagyoknál, kényeztetik - és kézenfogva vitték magukkal.

Levivel leültem a szőnyegre és simogatva próbáltam csitítani, megnyugtatni. Annyira dobogott a kicsi szive és kapkodott a levegő után. Ilyenkor úgy sajnálom őket! Tudom a beszoktatással járó tipikus gyermeki reakciók, de szívszorító érzés amikor egy csöpp emberke küzd valamiért, valami ellen, ekkora erővel.

Lassan belefáradt a sírásba, de a mellénk telepedő gyerekektől elfordult, hozzám bújt. Időbe telt még megnyugodott. Nem is hagyott ott, egész délelőtt a nyomomban járt. Még a mosdóba is követett.

Azért ez a napunk is az egyéni tanulással kezdődik. Levit magam mellé ültettem és előkészülök a tanuló- sarokban. Főleg a nagyokat várom, téli ismereteiket rendszerezzük.

Készítettem nekik évszak-órát, rajta a négy évszak jellemző ábrájával, és kapnak egy csomó kis képet. Feladat: az óra mellé csoportosítsák a különféle évszakokhoz kapcsolódó képeket és beszéljenek róla. Néhány kisebb lurkó is odajött, ők az évszak-óra helyett állatfigurákból /Minimat-féle műanyag állatok/ válogathatnak csoportokba. Az ugyanolyanokat külön /nyuszi, maci, tyúk…/.

Megfigyeltem, hogy Laura /6 éves/ a héten még nem jött önként foglalkozni. Látom, csak ül a barátnői mellett, akik a kézimunkás asztalnál ragasztanak és nézi őket. Összeakad a tekintetem az övével. Intek neki, hogy jöjjön oda. Már fel is áll. “Szeretnék neked külön egy érdekes feladatot adni”- kiváncsian néz rám.

Előveszek egy tasakot, amiben az évszakhoz kapcsolódó mindenféle papírból kivágott színes ruhadarab van. “Olyan ügyesen kitudnád válogatni, melyiket hordjuk télen”.

A kislány feladatvállalását kell fejlesztenem, mert elég félénk, bátortalan. A kisebbekkel szeret játszani is, gondoskodik róluk, segíti őket, de tart a tanulástól. Úgy érzem fél mindig a sikertelenségtől. Most leül és nekifog igaz bátortalanul, de legalább megpróbálja.

Az iskolába készülő nagyoknak az egyéni foglalkozási forma mellé félévtől már kötelező részvétellel is szervezünk ún. tanulást, 30-35 perces foglalkozást.

Nevelési programunk szerint pedig, a hét utolsó két napján oda kell csábítani valamiért a kevésbé érdeklődő iskola előtt állókat.

Kéthetente az óvoda összes nagycsoportosa számára /28 fő/ együttes foglalkozást tartunk. A négycsoportban lévő nagyok együtt vesznek részt májusig ezeken a kötelező elfoglaltságokon.

Több okból van erre szükség. Főleg azért, hogy képesek legyenek majd az iskolai élethez, a megváltozott körülményekhez és egymáshoz alkalmazkodni. Emellett többek között feladattudatukat, kitartásukat, figyelmüket, emlékezetüket fokozatosan fejlesztenünk kell. Így válhak alkalmassá és felkészültebbé az iskolai életmódra.

Mivel nevelési koncepciónk az egyéni képességfejlesztésre alapul, nagyon fontos az egyéni megismerés, Vagyis, hogy tudjuk, melyik kisgyerek milyen fejlődési fokon áll az adott időszakban. Milyen egyéni tulajdonságai, személyiségvonásai vannak kialakulóban? Milyen családi háttérből érkezett? Testi, lelki, érzelmi,- értelmi téren milyen fejlődési lépcsőfokon áll éppen?

És ezekből kiindulva, hogyan tudjuk egyénenként továbbfejleszteni.

A közösségben elfoglalt helyük is nagyon fontos ismertető jel. Nyitott könnyen barátkozó, vezér-tipusú vagy inkább alkalmazkodó, végrehajtó, szerény, nagyszájú, érzékeny vagy magabiztos… és sorolhatnám… .

Egy azonban biztos. Ha értő figyelmet fordítunk egyenként rájuk, akkor néhány hónapon belül ki tudunk alakítani egy olyan képet róluk, amely segítségül szolgál a továbbfejlesztésükben minden téren. Nem könnyű feladat, de nem lehetetlen!

Nálunk egyéni fejlődési naplót vezetünk. Amikor egy kicsi óvodába jön családlátogatáson igyekszünk képet kapni otthoni életéről, szokásairól, játékairól, a családban elfoglalt helyéről. Ezt követően már a beilleszkedési folyamat kezdetétől összegyűjtjük ismereteinket róla, folyamatosan tesszük és a kiugró, legjellemzőbb változásokat rögzítjük írásban. Nem mindennnap, de minden fontos dolgot - emlékeztetőül magunknak- leírunk róla.

Ez segít abban, hogy mit miért és mikor kell segítenünk az általános testi- lelki fejlődésében egy kicsi gyereknek.

Ma folyamatos tizóraizást követően mozgásos játékra invitálom a csoportot- “Kisbatyumnak ki ad helyet?” népi játékot eljátszuk néhányszor. És máris kérik a mesét. “Ma, hogy fogod elmesélni a Gömböcöt?”- kérdezte valamelyikőjük. “Majd meglátjátok!”- titokzatoskodom.

Aztán máris behozzuk az “igazi” nagy bábos - paravánt és bejön Aranka óvó néni is - akit meghívtam bábozni hozzánk. Még később kezdi műszakját a másik csoportban. Szívesen jön be hamarabb. Imádunk együtt bábozni! A felnőtt bábcsoportban is sokat szerepelünk együtt, félszavakból is értjük egymást.

Szóval ma nagy ún. felnőtt bibábokkal játszuk el a Gömböc meséjét. Kivétel nélkül az egész csoport ül a meseszőnyegen, élvezik játékunkat. Mi is!

A mese hatására felélénkült a csapat. A lányok elkérik a bábokat, énekelve futkároznak:

A “Kör, kör, ki játszik?
Mindenki játszik? ”

- rigmusokkal összeverbuválom a csoportot és előveszek néhány drámajátékot gyűjteményemből.

A bábozás mellett ez a másik kedvenc elfoglaltsága csoportunknak. Hogy beilleszkedjen heti tevékenységünkbe, téli játékokat terveztem be.

Pl. egy ”mintha” játékot. Ez abból áll, hogy egy történettel kezdem; ”felutazunk a hegyek közé, /én: mivel menjünk?- a gyerekek járműveket sorolnak fel/ ott nagy a hó. Lehet sielni, hógolyózni, szánkózni, hóembert építeni. Mindezt eljátszuk, mintha vonattal utaznánk, mintha hógolyót gyúrnánk, sielnénk.

Aztán leülünk pihenni egy túristaházban és eszünk- ”mintha módon”- mit együnk?- ételeket sorolnak fel a gyerekek,- leutánozzuk az étkezést /forró gesztenyét kapkodjuk egyik kezünkből a másikba/, szörpöt iszunk, banánt falatozunk… Közben téli mondókat, dalokat ”hallgathatnak”, ha bekapcsolják az elképzelt rádiójukat”- Hull a hó című dalt szólaltatjuk meg, a Dér, dér, diridér kezdetű mondókát dobbantjuk lábbal ritmikusan a földön.

Kinézünk a képzeletbeli ablakon, esni kezd a hó - egy hópihe - keringőt táncolunk el, majd beül a kiscsapat a vonatba és visszautazunk az oviba, dalokat /Nagy a hó igazán…, Hej Dunáról.., Jaj, de árva ez az erdő…/ éneklek ”útközben”- a nagyobbak besegítenek.

Az óvodai drámajátékok olyan társas örömteli tevékenységekből állnak, amelyekkel még ebben a korban főleg a kicsik érzékszervei, működése finomodik /pl. hallásuk, amikor figyeljük és ”hallgatjuk a csendet”, vagy tapintásuk, amikor bekötött szemmel ismerik fel az eléjük tett tárgyakat/.

Fejlődik a játékok által ön,- és társismeretük /pl. felismerni egymást a ”Kipp- kopp, kopogok, találd ki, hogy ki vagyok? játékban, vagy a ”Hasonlítunk, különbözünk” játékban, ahol szabadon futkároznak és jelre olyan társat választanak, akivel valamiben hasonlítanak egymáshoz- hosszúhajúak, kopogós cipőjűek, stb. Gazdagodik kommunikációs képességük,- közös játék során hamarabb megnyílnak a lurkók, ha szerepet játszanak. Árnyaltabbá válik fokozatosan érzelmi életük, figyelnek jobban társaikra, így elősegíti a játék, szocializálódásukat is.

Nemcsak az 5- 6 évesek, a kisebbek is szivesen bekapcsolódnak ezekbe a játékokba fokozatosan. Van aki először félve áll be, de a közös, az örömmel játszás motiváló erővé válik. Vannak nagyobb fiúk, akik imádnak ”klikkesedni” már- nálunk is van ilyen ”mag”- ők időnként bohóckodásba kezdenek egy-egy ilyen játék során. Rájuk mindig jobban odafigyelek. Számukra ideálisak az aktív mozgással kisért játékok. Szívesen vesznek részt pl. a ”Sziklaemelő” a ”Szekérhúzó”, a ”Tolató” játékban, ahol fizikai erejüket fitogtathatják.

Szerintem ezekkel a játékokkal az együttes pozitiv élményadást, a közös érzelmi motivációt és a közösségi vonásaikat tudjuk igazán erősíteni, formálni.

Fontos azonban tudni, hogy nemcsak szakmai felkészültséget igényel a drámajáték művelése egy óvónőtől, hanem kreativitást, improvizáló képességet, rugalmasságot, és főleg érzelemgazdagsággal párosuló érzékenységet, játszani tudást! Nem is minden óvó néni alkalmas rá, ezért nem is alkalmazza. De ez nem baj!

Az oviba való ”visszaérkezés után” még annyi időnk maradt a délelőttből, hogy a nagyokkal gyakoroljuk kicsit személyi adataikat. Ugyanis ez a heti ”házi feladat” /név, születési idő, hely, lakcím, anya, apa neve/. Az ittlévő nagyok közül még hárman nem tudják, ám van rá idő, hogy megtanulják.

Édesek a kisebbek, amikor odasomfordálva hallgatják, amikor ilyeneket gyakorlunk! Többen kérik közülük, hogy ők is szeretnék megtanulni. A naplónkból sorolom nekik saját adataikat. Ehhez hasonlóan nagyon sok ismeretet hamarabb elsajátítanak, ellesnek a kisebbek. Elvégeznek olyan tevékenységeket, amelyek még számukra nehezebb, vagy kevésbé érthető. Az utánzásból tapasztalatok, élmények születnek. Hasonlóan, mint egy családban. A felnőttek, nagyobb testvérek mintáját követve megtanulnak sokféle dolgot. Itt az oviban is.

Az ebédhez készülődés során kiderült, hogy még nincs itt az ebéd. Elromlott az ebédszállító autó. Az ún. holtidő, vagyis a várakozás valamire, nem igazán jó! Erősödik a zaj, a lurkók unatkoznak, elkezdik egymást piszkálni, konfliktusok kerekednek. Ezért ilyen váratlan helyzetekre mindig akad egy-két játék tarsolyomban. Most egy hangutánzót veszek elő ezek közül, a ”Találd ki!” játékot. Először ki kell találni milyen állatra gondolok, aki kitalálja, utánozza a hangját.

Így hamarosan , i-ázó, röfögő, zümmögő hangokkal telik meg az öltözőnk. Ide ültünk le játszani, amíg a megkésett ebéd megérkezik. Már néhányan türelmetlenek, valószínű éhesek is. A türelmetlenség ki is bukik. Két kislány pityereg a sarokban lévő kispadon, Viki és Bettike. Viki hozott otthonról egy babás kulcstartót, amit a kabátja zsebében tartott. Ezt kivette Betti és kérte adja neki, nem adta.

”Akor nem leszek a barátod!”- közölte Bettike, és ezért sírva fakadt Viki. Mivel a sírás ragadós és ijedtében, hogy sír az egyikőjük, a másik is sírva fakadt. Mint utólag elmondták - ezért sírtak most mindketten.

Érdekes, ha sír valaki, azonnal reagálnak rá a többiek. Kíváncsiak mi történik, ezért körbeveszik a két kislányt. Laura és Dóri tüstént pártfogolják őket, Laura simogatja, Viki haját, Dóri Bettikét vigasztalja, mint egy anyuka.

A csapat lecsendesedik, figyelnek mi történik. A nagyok közlik, hogy a kulcstartó a gazdájáé, de ha kérik, azért kicsit kölcsön adhatná. Ha írigy, akkor ne hozza el!

Nem is szükséges beavatkoznom, megoldották önállóan a dolgot! Viki zsebre rakja ”kincsét”.

Végre itt az ebéd! Igyekszünk, mert jól eltelt az idő. Amikor mindenki ágyba kerül Petrus és Levi ágya mellé teszem a kisszékem. Segítek nekik az elalvásban, Az ”álom por fújás” után altató dalokat énekelek, közben Levi hátát simogatom. Így tud elaludni.

A nagyok még sustorognak, fészkelődnek. Nekik több idő kell az elalváshoz. Nem kötelező aludniuk egyébként sem, csak pihenjenek hangoskodás nélkül. Ilyenkor szokássá vált- főleg a nagyoknál, hogy sűrűbben kéredzkednek ki wc- re. Az is megy, aki csak nem tud elaludni. Ezzel is telik az idő. Már beszélgettünk róla sokszor, de azért 2-3 gyerek most is ”eljátsza”. Nem szólok, csak bólintok- ”menjél!”. Majd csak befejezitek. Aztán tényleg elcsendesül az aprónép.

Holnap szülői értekezlet lesz. Arra kell felkészülnöm. Össze is írom, mit kell megbeszélni velük. Délutánra még kitaláltam egy új játékot, azt majd eljátszuk.

Folyt. köv.

Ovis hétköznapok - 2.rész

2014.02.18. 21:28 - ovisvilág

Címkék: óvodás óvodások óvodás a gyermekem óvodai napirend óvodai nevelés óvodai farsangi versek óvodások készségei óvodások képességei óvodás gyerekek óvodások gondolkodása

Folytatom az Ovis hétköznapok sorozatomat, a legelső részt itt olvashatjátok.

Kedd reggel

Ma kötelező nagy testnevelés foglalkozással kezdünk. Nagyon szeretem ezt a napot. A gyerekek nagy része is. Sok kötetlen mozgás, játékosság!

Hetirendünk - és éves nevelési programunk alapelvei szerint- 2 alkalommal van ún. kötelező foglalkozási forma. Ezen minden kisgyereknek “illik” résztvenni. A legkisebbek közül még mindig akad esetenként, hogy megijednek ettől a foglalkozástól. Először is a tornaruhába öltözködés; a ruhák le- felvétele zavarja meg őket, a másik ok az, hogy még megriadnak a nagyobbak futkározásától, ún. nagymozgásától. Persze van mindkettőnek ellenszere, hiszen az átöltöztetésnél mi felnőttek segítünk a csöppségeknek. A túl gyors, lendületes mozgású nagyok számára meg kissé külön igyekszünk helyet, teret biztosítani az egyik csoportszobánkból átalakított tornaszobánkban.

Ma sem vagyunk sokan, 17 fő a létszámunk. Gyors átöltözködés után már kezdjük is a foglalkozást. Állatutánzó járásokkal “melegítünk be”- utánzunk fókától, zsiráfig, kisverébig sokféle állat mozgását. Az alapvető gimnasztikai gyakorlatok is játékosak - nyújtó, lazító jellegűek. Majd főrészként egyensúlyozó járásokat és mászást gyakorlunk két csoportban. A kisebbek a már előre kialakított kis pályán földre rögzített kötélen “kötéltáncosként” egyensúlyozhatnak, aztán verébugrással /páros lábbal szökdellés/ kerülgethetik a kihelyezett kockákat, a nagyok tornapadon végezhetnek egyensúlyozó járást, lelépés zsámolyra és arról pároslábbal leugrás tornaszőnyegre, mászással tárgyakat kerülgetve.

A középsősök választhatnak melyik gyakorlatsort végzik el. A bátortalanabbak, mint Zsuzsi /4 éves/ a kicsikhez sorol be, Lili /4,5 éves/ a nagyokhoz. Mindkét csapat lendületesen végzi feladatát. Néhányszor megismételjük gyakorló jelleggel a feladatot, aztán játszunk egy jóízűt. A “kismókusok, ki a házból!” mozgásos játékot már a kisebbek is jól tudják, mára ezt választottam. Hatalmas sikongatással, futással igyekeznek elérni a mókus- odút a gyerekek.

Milyen érdekes, hogy néhány nagyobb közülük beengedi maga előtt, segíti a kicsiket. Még így játék közben is.

A levezető járás és légzőgyakorlatok után megdicsérem a csoportot és már megyünk is csoportunkba. Az öltözködésnél Gergő és Zsolt versengve segít a kicsiknek zoknit cserélni, cipőt felhúzni. El ne felejtsem őket délben- közös beszélgetésen - megdicsérni!

Lassan elkészülünk. Már csak a fésülködés, kézmosás van hátra tízóraizás előtt. Mert ilyenkor torna után tízóraizunk. Néhányan nagyon sietnek, éhesek, és már mindjárt 9 óra. A testnevelés foglalkozás általában 25-30 perces, de a le- felöltözés is időt igényel.

Sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy a gyerekek nem kapnak vagy kérnek otthon reggelit. Néhány falat és egy bögre tea, kakaó pedig szükséges lenne. Azért is kezdjük más napokon az első étkezésünket már félkilenc körül, hogy ne éhezzen el senki közűlük.

Torna után jobb étvággyal étkezik a csapat. Ma kicsit zajosabbak, az “alapzaj” nagyobb. Persze a mozgás, a játék felspanolta őket és erős szél is fúj. Ez is befolyásolja a lurkók viselkedését. Az időváltozás rájuk is hat, főleg a szél- ezt évek sora alatt vettem észre. Ma türelmesebbnek is kell lennem hozzájuk!

Hamarabb összekapnak egy-egy játékon, bármin. A reggeli megszokott kötetlen játék is hiányzik nekik. Így most gőzerővel kezdenek hozzá.

Máris gond van! A fiúk- Lali most is ott van köztük- a két nagy dömperen vitáznak. Ki játszon vele először?

Van érvelés rendesen, végighallgatok mindenkit. Aztán próbálok segíteni.

“Számoljátok ki kiolvasóval kik kezdjenek vele! - tanácsolom. Gyorsan elhadarja Lali négyük között az Án-tán-dé-musz mondókát. Messzebbről figyelek rájuk.

“Csaltál!”- kiabál egyikőjük- “nem is rád jutott volna!!”

Ez így nem lesz jó. Várok még egy kicsit a beavatkozással. Egymás szavába vágnak, kiabálnak, mérgesen egymásra- főleg Lali. Tartok tőle, hogy pillanatok múlva ütlegelni kezdi társát.

“Tudjátok mit?- Majd kiszámolom én, és figyelem az órámat ki meddig játszhat a dömperekkel! Rendben?” Elfogadják, elcsitul a csatazaj.

A legfőbb konfliktus oka az oviban a megosztozás, az osztozkodás- különösen a játékszereken. Hisz otthon más a helyzet, ott minden játék a sajátja a gyerekeknek. Legfeljebb testvérrel “harcol” értük. Itt számtalan esetben el kell felejteniük hogy egy-egy kedvenc autó, társasjáték, baba csak azért van, hogy egyedül játszon vele. Igaz, ha a megkívánt eszközük megszerzése lesz a fő cél, akkor a jó játékélmény sérül, és nem érzik jól magukat- mégis előjöhet naponta hasonló konfliktus.

Ezért is törekszünk olyan szokásokat, - rendszert kialakítani, amelyek segítenek. Már a több éve idejáró nagyobbak tudják jól alkalmazni, a kisebbek pedig eltanulják majd tőlük.

Ennek az a lényege, hogy igyekezzenek kulturált módon elkérni és visszautasítani társukat; elkérni lehet szépen, de visszautasítani is- “Még szeretnék vele játszani, de aztán odaadom…”. Először nehezen ment, folyamatosan ellenőrizzük. Valóban átadják egymásnak? Kisebb sikerek mellett kezdett beválni.

Igyekszem figyelni, kissé távolabbról, most sikerül-e az átadás. Egyre gyakrabban lesz jó vége. De ez ma Laliék esetében nehezen ment.

Jaj, hogy elment az idő, rögtön tíz óra!

A kicsik a babaszobában orvososat játszottak- egymást vizsgálták, az orvosi táska tartalmát kiborították és mindenki doktor volt. Csak Tibike nem /3 éves múlt/, ő volt a “beteg”- vizsgálgatták a lányok. Most dolgozzák fel átélt élményeiket. Mostanában gyakrabban voltak betegek.

Az élményeikről még nem tudnak szóban annyit közölni, mint így játékkal.

Érzelmeikre alapozva eljátszák mi történt velük. Olyan édesek!

Van, amikor néhány percre leülök egy sarokba, szőnyegre és figyelek. Szinte észre sem veszik jelenlétem, belefeledkeznek játékaikba. Sokszor ilyenkor derülnek ki számomra ismeretlen titkok róluk.

Az előbb véletlenül fejbekólintotta Lili az orvosi táskával Tibikét, aki addig jó betegként tűrte a “vizsgálataikat”. Nem akarta, ezért elkezdte simogatni a fejét, puszit is adott a kisfiúnak- “nehogy sírj, anya meg ne hallja, akkor beküld a másik szobába és nem játszhatok veled!”

Megvan az információ! Lilinek van egy másféléves kisöccse, lehetséges, hogy a reakciója erre utalt most. Ha bántja öcsit, akkor nem játszhat vele otthon. Erről nem beszél, de a játék közben elmondja.

Itt a mesélés ideje. Ma a heti mesénket /A kisgömböc/ nagyméretű fakanál- bábokkal játszom el. A főszereplők mellé csak egy színes lepel kell /az lesz a gömböc hasa, aki mindenkit felfal. A hívó versikét akkor mondom, ha már látszik, hogy kijátszották magukat a gyerekek. Jönnek is. Tomi az asztalnál maradt, rajzol. Édesanyja szülinapjára. Onnan figyeli a mesét, de aztán ő is leül a meseszőnyegre.

Mese után beszélgetünk a közelgő farsangról. Ez aztán olaj a tűzre! Mindenki egyszerre szeretné elmondani mi lesz a farsangi bulinkon. A legnagyobbak csak egymásnak súgják meg és nekem is- ők már tudják, hogy ezt titokban próbáljuk tartani. Akkor lesz meglepetés! A farsangi szokásokról mutatok az érdeklődőknek képeket. A mese után szétszéledt kis csapat újra visszajön, kíváncsiak. Farsangi rigmusaim viszont tetszenek, kettőt meg is tanulnak rögtön.

Az egyik:
Lesz itt móka, kacagás,
látjuk a tehenet, rönkhúzást,
lépked a gólya meg a kecske
s cammog táncosan a medve.

A másik: 

Itt van- e gazda?
Van- e jó farsangja?
Menjen fel a padra,
hozzon le szalonnát,
hurkát, kolbászt, jó sonkát!

A farsangi ünnepségre való felkészülés mindig nagyon népszerű. Imádnak beöltözködni, mássá változni egyébként is a gyerekek. Még a kisebbek is aktívabbak. Most például két középsős kislányunk a nagy csoda - dobozunkhoz ment, és keresgetni kezdenek.

Ebben a dobozban szinte minden van! Csoda, ha megleljük benne, amit keresünk! De varázslatos dolgokat tudunk készíteni pl. az ősszel közösen gyűjtött magokból, tobozokból /ezek tasakban vannak/ a szülők által behozott régi terítők, kendők, különféle ruhadarabok, masnik, felnőtt ruhák gyűjteményéből. Mivel a gyerekek mindenből tudnak készíteni mindent, mert képi gondolkodásuk, fantáziájuk, érzelmeik segítik, hogy beleképzeljék a hétköznapi eszközökbe, dolgokba a Csodát, így gazdagíthatják játékukat. Olyan szines élményeket szerezhetnek közösen, amelyeket sajátmaguk keltenek életre!

Szóval a két kicsi lány elővett most két virágos kalapot és egy-egy lepelt /színes lepedőből varrtuk/, magukra terítették- ”mi most hercegnők vagyunk!”- büszkélkedtek a többieknek. Természetesen néhányan máris követték példájukat. Percek múlva már forrt a levegő a doboz körül, egymást utánozva, de saját kedvük szerint öltözködtek be. Élmény figyelni őket! A fiúk közül kevesebben teszik, a kislányok azonban élvezettel kutakodnak és díszítik ki magukat. Aztán vannak, akik szerepjátékba fognak és eljátszák a figurájukat; a hercegnők legyezővel kényesen sétálgatnak, illegetik magukat, miközben Marci /5 éves/ mackó álarcot öltve ijesztgetni próbálja őket. Erősödik a zsongás, kicsit hangosabbak, de élvezettel játszanak.

Ilyenkor fölösleges lenne beavatkoznom, kivárom, míg kijátszák magukat. Gyakran esünk abba a hibába, hogy nem vesszük észre, hogy a kicsik játékuk melyik stádiumában járnak- nemrég kezdték, most kezd kiteljesedni, vagy már bomlófélben van, vagyis megunták?- és beavatkozunk.

Ha még aktív a játék és megszakítjuk, bizony nem teszünk jót. Érdemes megfigyelni és felismerni hol tartanak. Mi még akkor sem gátoljuk meg egy-egy spontán módon kialakult játék kiteljesedését, ha emiatt kicsit csúszik a napirendünk. Éppen azért kívánjuk rugalmassá tenni, és olyan időintervallumba elhelyezni tevékenységeinket, hogy mindenre legyen idő. Egy-egy betervezett és elmaradt tevékenység pótolható, de az olyan pillanatok, mint a mostani játék adta élmények nem!

Később mégis beülök a tanulósarokba. Máris jön néhány kis jelentkező és megkapják - egyénre szabott feladataikat. Minden feladvány kapcsolódik a téli ismertekhez. Gyakran sétálunk környékünkön, megfigyeljük pl. az időjárás változásait, a téli utcákat, közlekedést. Mivel kisközségben élnek, lehetőség van a háziállatok, a kinti téli munkák /favágás, hósöprés/, a növények életének alakulását /téli fa/ közvetlenül megtekinteni. Így a tapaszatalatszerzés után igyekszünk kicsit rendszerezni téli élményeiket, a megtapasztalt ismereteket elmélyíteni, elsajátítani.

Ezer lehetőség van arra, hogy miként, hogyan tegyük- figyelembevéve egy-egy lurkó jelenlegi ismeret tudásanyagát, aktuális fejlettségét, életkori sajátosságait. Ebben rejlik munkánk lényege! A jól megismert kisgyerek számára olyan feladatokat, lehetőségeket adni, amelyekkel továbbfejleszthetjük minden téren.

Az idő gyorsan telik. Itt a levegőzés ideje. Igen, de a metsző februári szél miatt ma csak a teraszra megyünk ki mozogni egy kicsit. Játékot kérnek a fiúk - így ”rakétázunk”, azaz játékos mozdulatokkal és jókora hanggal utánozzuk a felemelkedő rakétát. Még szakítunk időt a ”rémes” játékunkra is. Általában a teraszon játsszuk. /évek óta kedvenc!/: elbújok a terasz részünk beugrója mögé, a gyerkőcök tapssal jelzik, hogy arra jönnek- ilyenkor ”kitörök” és zavarni kezdem őket. Akit elkapok, kiesik a játékból. Kettesével-hármasával kapkodom ma is össze a csapatot. Aztán máris megyünk ebédelni. A nagyok még maradhatnak pár percig, a kicsikkel indulunk vetkőzni, fésülködni, mosakodni.

Az ebéd már bent van, Erzsike néni jól végzi mindig a dolgát. Ebéd után fogmosás, előkészületek a pihenéshez… és a beszélgetésünk.

”Légyszi óvónéni, ma ülj az én ágyam szélére!”- szólal meg Zsolt /6 éves/ nagyfiam. Szokássá vált ez is, akinek valami gondja van, mellé ülök a kiságyára délben. ”No, mi a baj?”. Halkan, hogy a mellette levő barátja se hallja, elmondja; rosszul aludt, félt éjszaka a szobájában. ”Este néztél tévét?” kérdezem. ”Igen, az anakondás, tudod a kígyós filmet”- jött a válasz. ”Hát akkor már értem miért féltél!”- simogatom meg kis fejét.

Aztán az ágyban lévő csoporthoz fordulok. ”Ma, az én kedvenc mesémet szeretném elmondani nektek”. Még betakarok néhány apró manót és neki fogok egy történetnek a kisfiúról, aki félt este a szobájában egyedül. Mert a fotelben lévő díszpárnákat rémeknek látta. Szokatlan csend követte a mesélést, majd valaki megszólalt- ”ezt holnap is elmeséled?”. ”Ha szeretnétek, igen. De most pihenjetek, ma délután is velem lesztek!”

Lassan csendesül az aprónép. Ma tényleg itt leszek 4-ig, váltótársam is lebetegedett, így ”hosszúzok”- ahogy szoktuk mondani.

Úgy látszik mozgalmas délelőttünk hatással van a kis csapatra, még a nagyok közül is van aki máris szundikál.

Délutáni programunk, hogy folytatjuk a farsangi álarckészítést. Csendben már elő is készítettem a hozzávalókat.

Ovis hétköznapok- 1.rész

2014.02.06. 21:32 - ovisvilág

Címkék: gyereknevelés óvodások óvodai napirend óvodában óvodai élet óvodai szokások egy nap az óvodában

Új sorozatomat mindazoknak ajánlom, akiket érdekel az óvodások hétköznapi, mindennapos tevékenysége. Egy szeletnyit saját csoportjaink életéből. A mi kis lurkóinkról és munkánkról.

Szeretettel ajánlom azoknak a fiatal szülőknek, anyukáknak, akik gyakran aggódva, félve és féltve engedik kicsijüket életük első közösségükbe. Talán sikerül képet adni számukra is arról, hová kerül gyermekük és mit csinál, hogy érzi magát egész nap az oviban.

Bepillantást kaphatnak a 3-7 évesek legáltalánosabb tulajdonságaik alakulásáról közösségben, tevékenységeik, szokásaik, értelmi, érzelmi fejlődésükről. És rólunk. Ajánlani szeretném olyan fiatal, pályakezdő nevelő társaimnak is, akik mostanában kezdik a pályát és szívvel- lélekkel kívánják végezni ezt a nehéz, de szép munkát.

Hétfő reggel van.

Már 7 órára beértem az oviba, a korábbi buszt is elértem. A szokásos kávé után a gyülekező csoportból átvittem a három korán jövő kicsimet csoportunkba.

Tomit, Tibit és Fannit már 6 óra után hozzák szüleik, rohannak a buszhoz, a közeli városban dolgoznak.

Jó meleg a csoportszobánk. A téli nap sugarai barátságosan végigjárják a babaszobát, a kicsi babakonyhát, a meseszőnyeg párnáit, az építősarkot. Bekukkantanak a rajzolós- festős sarokba és kifényesítik a bábok gombjait a ”bábozós” ágas-fán, meglesve a könyvespolcok könyveit, leporellóit is.

Itt a február. A heti tervezetem kész, milyen elfoglaltságokat szeretnék a gyerekeknek ”beajánlani” erre az időszakra? 

A heti tervek összetétele mindig attól függ, hogy milyen évszakban járunk, hogy folyamatosan és egymásra épülően igazodjon a gyerekek aktuális fejlettségéhez és a rugalmas napirendünkbe beilleszkedjenek a tevékenységi formák.

Ez a hetünk a télről és a farsangról szól. Emellett persze lesz idő az egyéni foglalkozásra és a ”tanulásra” is. Mivel 26 kis lurkó jár a csoportunkba, jól meg kell szervezni, hogy mindenki megtalálja ezen a héten is a nekivaló játékokat, ismeretanyagot, de legfőképpen élményeket, tapasztalatokat. Annál is inkább, mivel csoportunk vegyesösszetételű; 9 kiscsoportosunk, 10 középsősünk és 7 nagycsoportosunk jár ide a Csiga csoportba. Egy népes nagycsalád!

Ideje összekészítenem az eszközöket a tanulósarokba - két sarkával összetolt asztalka és egy polc tele mindenfélével- ahol mindennap tanulunk reggel félnyolc és félkilenc között, később tíztől kb. 11- ig.

Most látom a 3 éves Fanni pityereg. Persze a múlt héten beteg volt! Máris ölbeveszem. ”Beszélgessünk Fanni- Panni!”- simogatom meg kis pofiját. Beszédes, tapraesett kislány, de most kicsit elszokott az ovitól. Ilyenkor szinte mindig segítenünk kell újra beilleszkedni a betegségből visszajövőknek, különösképp a kisebbeknek. Tomi és Tibi fiam már az építős szőnyegen utat építenek az autóiknak. Mindketten középsősek és unokatestvérek. Otthon is gyakran együttjátszanak. Fannit is megnyugtatom.

Lassan gyülekezünk. Sok a betegünk. Mindig így van ez január-február környékén. Mára hat hiányzót jelentettünk. Hacsak hétvégén le nem betegedett még valaki. Kár volt erre gondolni, Erzsike a dajkanénink most szólt. Telefonált két szülő, belázasodott Dorka és Pisti is, akik nagycsoportosak. A most érkezőket Erzsike fogadja- ez minden reggel így történik.

Mi már nekilátunk az úgynevezett reggeli agytornához. Ha leülök a tanulósarokba, máris ott terem valamelyik kisgyerek: ”óvó néni, jöhetek tanulni?”- és kezdjük is. A témája, az anyaga mindig az önként jelenkezőtől függ. Milyen korú, jelenlegi fejlettségéhez milyen anyag, eszköz szükséges? Mivel a héten ”környezetismereti hetünk” van, így ideillő feladatokból szemelgetünk, és egyénre szabottak a kérdések, feladványok. Laura 6 éves, így egy feladatlapot kap. A sok, képen látható, időjárásra jellemző ábrák közül szinezze ki a télieket. Nekilát. Andris is idejött tanulni. Ő egy kicsit csendesebb, visszahúzódóbb 5 éves kis lurkó, de imád rajzolni. Ami a fiúknál nem igazán menő tevékenység. A többségük épít, legózik, autózik vagy ilyenkor a gyülekezési időben ”erősíti” magát az előszobánkban /öltözőben/ beállított trambulinunkon. Erzsike figyel rájuk.

Andrisnak mára egy félig megrajzolt téli képet szántam, ”folytasd…”- a megkezdett formákat kell kiegészítenie, illetve még rajzolni, ami beleillik. Ezt rá bízom. Még egy- két kicsi jelentkezik. Nekik apró maci és nyuszi figurát keverek össze tálcán és az a feladatuk, hogy válogassák ki és rakják sorba az állatokat.

Gyorsan telik az idő. Már mind a 18-an itt vannak a gyerekek. A lányok egyrésze a rajzolós asztalnál helyezkedett el, színezenek, rajzolgatnak, ketten festenek.

A különféle eszközöket mindig ott találják. A kész munkáikra rárajzolják jelüket, vagy a kisebbek megkérik a nagyobbakat, rajzolják rá nekik is, és a falon lévő tasakjaikba teszik. Így nem hánykódik el senki ”műve”. Ezt a szokást évek alatt alakítottuk ki, bevált.

A többiek a játékpolcoknál válogatnak, autókat, játékokat keresgélnek, beszélgetnek. Ilyenkor olyan aranyosak, amikor hétvégi élményeiket megosztják egymással. Imádom hallgatni őket!

Már mindjárt fél kilenc. Erzsike készíti a tízóraizáshoz az előkészítő asztalt, abroszt, szalvétát rak, behozza a bögrés tálcát, kancsókat és végül a tízórait is tálcán. Szalámis vajas kenyér, tejes kávé.

A tízórai étkezés folyamatosan zajlik. Aki már nagyon éhes, máris indul a mosdóba kezet mosni. Mi is az értékelés után befejezzük az egyéni tanulást. Erzsike a mosdóban, én bent felügyelem a zavartalan étkezést. A gyerkőcök önkiszolgáló módszerrel készülnek az evéshez. Tányérra leveszik az ennivalót, szalvétát, helyükre viszik és visszajönnek kávét önteni bögréjükbe. A kisebbeknek természetesen segítünk- közösen a nagyokkal. Élvezettel segítkezik egy-egy nagyobb. Még el is magyarázzák a kicsiknek olykor hogyan kell önteni kancsóból. A reggeli étkezés kb. 9.30-ig lebonyolódik, ekkorra folyamatosan mindenki befejezi és folytathatja a reggel megkezdett játékát.

Hamarosan 10 óra. Ez az az időpont, amikor szinte megérzi a csoport, hogy valami következik. Valóban.

Leülök a mese-székemre és mondani kezdem a rítusként már hagyományos varázs mondókánkat:

”Mese, mese, meskete
bújj be gyerek fülébe!”

Erre szinte az összes kis manó már hozza is a párnát és leülnek körben a meseszőnyegükre. Amikor elcsendesedve érdeklődve felém fordulnak, akkor jön a mese. A heti mesénk most; a Kisgömböc c. magyar népmese Ezen a héten ezt hallják mindennap. Nem. Nem unják meg, mivel több formátumban feldolgozva hallgatják, láthatják is. Ezen a héten megrajzoljuk és kivágjuk a szereplőit, bábokat készítünk, elbábozzuk, eljátszuk a mesét. Péntekre már szinte kívülről fújják, így élő szereplőkkel dramatizálva játsszuk el, vagy vállakozó szellemű nagyobb gyerek meséli el nekünk.

Mese után egy kis mozgás jólesik, ezért mozgásos játék következik. A ”Liccs- loccs, megjött a kishajó” játék, kedvencük. Egy- egy állatot ”hoz a hajó” és utánozzuk hangját, mozgását, viselkedését. Pl. medvét hoz; brummogva, cammogva járunk, nyuszit hoz; hangját és ugrálását utánozzuk.

Ezek után folytatódik a játék. Arra törekszünk, hogy minél több idő jusson a zavartalan játétevékenységekre.

Közben, - mivel farsangra is készülünk- rajzlapokból kivágott álarcokat, bohócalakokat készítek tálcára, festékeket és színes tafettpapírból kivágott formákat /háromszög, kör, virág…/, ragasztót rakok műanyag tányérokra és elhelyezkedem a kézimunkázós asztalnál. 5-6 gyerek már észrevette készülődésemet, oda is kíváncsiskodnak- ”mit csinálunk óvó néni?”. Elmondom a teendőket és én is díszítek egy álarcot a kis színes formákkal, aztán bohócot festek. Többen odajönnek, így megszervezzük, hogy mindenki elférjen és festhessen, ragaszhasson.

Miközben dolgozunk beszélgetést kezdeményezek a télről, a közelgő farsangról. Elmondok egy farsangi verset is a buzgón festegető, ragasztózó lurkóknak, majd tréfás mondókákat mondunk közben és elénekeljük;- a nagyok már tudják végig- a Brumm, brumm, Brúnó című farsangi dalt. Elkészültek a munkák, oszlik az első érdeklődő csapat a rajzolós sarokban, de újabbak jönnek helyettük.

Az építős szőnyegen ekkor hangzavar támad. Félszemmel ki-kinézek ugyan folyamatosan a játszók felé, de ez a zajos csetepaté pillanatok alatt robbant ki. Lali, a 7 éves nagyfiam zokonvette, hogy a kicsik ráléptek építményére. Ezért kiabálni kezdett és már ütött is, az egyik közelebb álló ”bűnöst”, Mátét verte fejbe. Sírás, hangzavar. Jaj, ezek a fiúk! Mivel úgy tünt ezt nem rendezik le maguk, így elindultam konfliktust megoldani.

Mindig igyekszem halk, türelmes hangon beavatkozni. Meghallgatni a feleket és helyes útra terelni megnyugtatva az összezördülőket. Lalit mostanában amúgy is kiemelten figyelgetem. Sokat változott viselkedése, agresszív, hangos, türelmetlen. Biztos rájövök az okára, beszélek is édesanyjával.

Már rögtön 11 óra! A játszók és a festők is befejezik, amit elkezdtek. Közös mozgásos- énekes játékra hívom az érdeklődőket. Erre is van hívó dalocskánk, a ”Kör, kör, ki játszik?” című. Énekelni kezdek. Pillanatok alatt elteszik a gyerekek a szőnyegen útban lévő szétszórt játékokat és máris van helyünk kört alakítani. Az egyenletes ritmusra dobbantó, hajlongó, ökölütögető mondókámnak sikere van /Csiteri- csütöri csütörtök/. A mozgásos tréfás ritmusgyakorlás után a még játszó gyerekek közül is odajönnek hárman. Csak Lali épít duzzogva és két kislány rendezi sorba a babákat a babaszoba heverőjén.

”Ma megismerkedhettek egy új dalos játékkal, farsangkor a medvék is táncolnak. ”/Mackó, mackó ugorjál…/” elénekelem néhányszor, megmutatom a mozgást. Utánozva kezdik velem együtt énekelni és eljátszani. Belemelegedik a csapat, még a ”Tüzet viszek” kezdetű énekes játékot is sorra vesszük. Aztán leülünk a szőnyegre és nagyméretű fakanál bábokkal eléneklem, táncoltatva őket az ”Itt a farsang, áll a bál” című dalt zenehallgatásként. Még kétszer kérték megismételni.

Az idő múlik, ezért kértem, a gyerekeket, tegyünk együtt rendet a csoportszobánkban. Van, aki ilyenkor mosdóba kéredzkedik, inni megy a ”vizes” asztalkához /ott van egésznap a friss ivóvíz számukra/ most szeretné megmutatni új kabátját.

Egyszóval nem népszerű a rendteremtés, de ebben nem engedek.

Amikor végre készen vagyunk, megyünk öltözni és levegőzni ebéd előtt a teraszra. Ma az udvarra is  lemehetünk, fagyos a föld, de nincs túl hideg és köd, szél sincs. A nagyok sebesen öltöznek, a kicsiknek segítünk. Már itt van Anikó néni is, a váltótársam, aki délután lesz a csoporttal. Míg én öltöztetem, igazítom a kicsik ruháját, ő a többiekkel már kint van. Dajkanénink előkészíti a csoporttermet ebédhez és alváshoz.

A kisebbekkel néhány perccel hamarabb bejövünk, hisz nekik több idő kell a vetkőzéshez. A sok téli holmit le- felvenni nem kis feladat. Ilyenkor van időnk megmutatni hogy vegyék fel- le azt a fránya dzsekit, hogy ne forduljon ki az ujja, hova tegyék a hótaposó csizmát, kesztyűt, sálat- sapkát, hogy délután megtalálják.

Lassan az összes gyerek bent van. Aki már elrendezte ruháit /főleg a nagyobbak/ fésülködnek, mosakodnak. Van olyan, aki szedi a levest, ebédel. Kb. háromnegyed óra alatt- így részleges folyamatossággal- mindenki megebédel. Aztán jöhet a pihenésre való felkészülés; fogmosás, pizsamába öltözés, fekvés.

Mindeközben a hagyománnyá vált közös beszélgetés! Vetkőzés közben mindig akad valaki, aki kérdez, vagy beszámol a vele történtekről. Legtöbbször én is elmondom mit csináltam hétvégén, hogy érzem magam ma; minek örülök vagy miért vagyok fáradtabb. Egyszóval, míg készülődünk, beszélgetünk. A kisebbeknek segítkezünk ágyba kerülni.

Éppen Vikit /3 éves/ takartam be, észrevettem, hogy ma csendesebb a máskor cserfes, mozgékony kics lány és gyanúsan csillog a szeme. Megmértük a lázát,

38,4 C. fok. Máris szólunk anyukájának, szóval ő is megbetegedett.

Elcsendesült a csapat. Várják a déli mesét, amit mindig ők választanak. Ma a ”Csokoládé út” című történetre esett a választás. Istenem, hányszor meséltem már el sok év alatt! Okát sem tudom miért kedvelik ennyire a lurkók! Talán azért, mert a szereplők megeszik a csokiból készült tejszínhabos utat?

A mesét követően tenyeremről egyenként mindenkihez odahajolva ”álomport fújok” a kicsi szempillájukra. Ez is napi szokásunk. Aztán a kicsik felől jövő mélyebb szuszogás már azt jelzi; pihen a csoport.

Ez egy sima nap volt.

Szeretetbe csomagolt ajándék

2013.12.17. 10:39 - ovisvilág

Címkék: karácsony karácsonyi készülődés karácsonyi ajándékozás karácsonyi mesék karácsonyi történetek

Hamarosan itt a karácsony, az ajándékozás, az egymásra odafigyelés, a szeretet, szóval az érzelmek ünnepe! Aki fontos számunkra felkeressük, akit kedvelünk, megajándékozzuk. Aztán örülünk örömüknek és ezek a pozitív érzelmek áthatják magát az Ünnepet. Legalább egy évben egyszer közelebb kerülünk egymáshoz és talán mindenkit jobban megérintenek az érzelmek. Hisz a legkeményebb lelkületűek is vágynak arra, hogy szeressék. A legjobban gyermekeink azok, akik kimondhatatlanul, de kérik, óhajtják, várják az önzetlen szeretetünket. Ezért fontos számukra a szeretetbe csomagolt karácsonyi ajándék is! Legyen az drága játék vagy szerényebb kis meglepetés.

Ha egy mesebeli tündér megkérdezne mit kívánok, akkor arra kérném, hogy mindenki kapjon annyi szeretetet, amennyire szüksége van.

Kapjon annyi törődést, simogató kezet, odafigyelő szemeket és szelíden türelmesen szóló szájat, amennyi fontos számára, amennyit igényel!

Ezt kívánom karácsonyra mindenkinek, felnőtteknek, gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek egyaránt.

Áldott, békés és szeretetteljes szép karácsonyt mindekinek!

 

Karácsonyi történeteim

Kislánykoromban kemény idők jártak. Falun éltünk, nehéz volt a megélhetés. Édesanyámék állatokat neveltek és eladták, mint például a hetekig hizlalt libákat is. A fővárosba kellett vinni- vonaton, mert ott jobban fizettek érte. Karácsony szenteste napja már a hajnali vonaton talált minket. Mentem édesanyámmal. Nagyon hideg volt, fáztam a bátyámtól örökölt, átszabott kis télikabátomban, de élveztem az utazást. A piacot, a nagy várost, a sok- sok embert. Sokáig kellett várni, hogy lebonyolítsuk az eladást, így az esti vonatot értük csak el. Már sötét volt, csikorgó hideg - a vonatfülkében is. Egyszer csak énekszó közelített és a kalauz bácsi egy égő gyertyával végigjárta énekelve a vagonokat, boldog karácsonyt kívánva. Már nem fáztam! Felmelegített a kedves ének és az az egy szál gyertya fénye!

Az első közös ünnepeink egyike 2 éves kicsi lányunkkal felejthetetlen számomra. A feldíszített fenyőfával és a nagyapámtól örökölt pici csengő szavával hívtuk be a szobába. Tapsikolva kacagott, boldogan, csillogó szemekkel vette birtokba ajándékait… és elmondani még nem tudta, de átölelt minket…”anya, apa, szeretlek!” mondta ki érthetően, és ebben minden benne volt!

Az évek gyorsan elteltek, a lányunk felnőtt. Már pici unokánkat várjuk- velük együtt haza az ünnepekre- külföldről. Az ünnepi készülődés, várakozás izgalmával tesszük dolgunkat. Díszítjük otthonunkat, ajándékokat vásárolunk és ünneplőbe öltöztetjük a szivünket. Hisz együtt lesznek velünk gyermekeink és apró, imádott, tündérlelkű unokánk! Boldog lesz a karácsonyunk!

1ad213d292f61e4274a1a7c19b4676f4.jpg

A nevelés “édes terhe”- 5. rész - Ezt a hisztit nem birom tovább!

2013.04.09. 16:54 - ovisvilág

Címkék: hiszti dackorszak hiszti kezelése dacmagatartás dacreakció dacreakció veszélye hogyan kezeljük a hisztit dackorszak kezelés hiszti korszak dackorszak hiszti dackorszak kezdete dackorszakok hiszti nyilvános helyen hiszti idegen helyen hisztikorszak hiszti 1 éves korban hiszti roham hiszti 3 éves korban hisztis gyerek kezelése hisztis a gyerek

Tenzin Has A Tantrum

A dacról…

Szakemberek is vitáznak arról, hogy a dackorszak elkerülhetetlen vagy speciális nevelési elvekkel megelőzhető- e kisgyermekkorban. Sokféle felfogás, érv, ellenérv lát napvilágot. Egy dolog teljesen biztos - a kis bűbájos apróságok egyszer csak elkezdenek dacosan viselkedni.

Van olyan család, ahol nem okoz kiemelkedően nagy gondot, de akad bizony sok, ahol egy időszakra szinte megkeseríti a családi életet a dackorát élő kicsi gyerek, akár már egyévesen is!

Van ahol szinte természetes módon, nagyobb problémák nélkül történik meg, de van olyan is, hogy 1-3 évesen feje tetejére állítja egy kisgyerek a világot, és ezzel ámulatba v gy rémületbe ejt i- főleg édesanyját, hisz vele van legtöbbet - közvetlen környezetét, a családot.

Számtalan kérdést kapok folyamatosan tanácsadói tevékenységem során ezzel kapcsolatosan elkeseredett, tehetetlenséggel küzdő anyukáktól.

“Mikor és miért vált ilyenné picim?! Meddig fog ez tartani? Hogyan tudnék segíteni rajta? Meg lehet akadályozni? Milyen módszerek lennének a megoldásra, vagy ez egy szükséges rossz, amit el kell viselni? Ebbe bele lehet őrülni!”

A leírt esetek is azt bizonyítják, hogy a kicsik változatos, egyéni, de korukra jellemző módon igyekeznek érvényt szerezni alakuló akaratuknak.

Mi a célja a kicsiknek a hisztivel?

Nem más először, mint a kíváncsiság, a kutatási kisérletezési vágy - mindent meg akarnak ismerni /ezért másznak fel, kóstolják meg, nyúlnak bele, tépkedik össze, dobják a földre, lehúzzák az asztalról… stb./! Megteremtik saját terveiket, /persze beszélni még nem tudnak róla /azokat önállóan szeretnék megvalósítani. Ám, ha ebben meggátolják őket /tilalmak, korlátok, határok/, akkor “küzdeni” kezdenek saját eszközeikkel. Az első konfliktusok során elszenvedett sikertelenségük, tehetetlenségük miatt “robbantanak”, és jön a sírás, toporzékolás, földre levetős, rövidzárlatos viselkedés, a hiszti. Amely alkalmas lehet a kis méregzsákok számára, hogy saját dühüket levezessék, valamint védekezzenek a felettük magasodó /minden tekintetben nagyobb és magasabb/ tekintélyben levő szüleikkel szemben.

A hirtelen jövő düh, méreg mondatja ki velük először, hogy “nem!”, és ez kedvenc szóvá válik.

Dackor

Általában az első dackorszak 1- 3. év közötti időszakra jellemző. Amikor a gyerekek nemcsak úgy akarnak tenni dolgokat, ahogy mi szeretnénk, elvárnánk. Ütköznek az akaratok, kívánságok, célok.

Kezdik felfedezni saját magukat, mindent akarnak azonnal, érdeklődő kíváncsiságuk erőssé válik, érzelmeik intenzívek. Testi fejlődésükkel párhuzamosan nő önállósági, akarati törekvésük. Minél kisebbek, annál hevesebb hisztis viselkedésük, de szándékaik ártatlanok; nem tudatosan teszik, amit tesznek! A 3-7. éveseknél már olykor megjelenhet a célirányosság is- “ha egyszer sikerült elérnem, amit akarok, megteszem megint!”. És képesek térdre kényszeríteni szüleiket, de még ez sem tudatos dolog! Csupán határaikat, korlátaikat feszegető gyermeki törekvések.

Mégis fontos a dackor!

Ha annyit gondot okoz, ha úgy megszenvedi szülő, gyermek egyaránt, akkor miért lenne fontos? Pedig az!

Jelentősége abban rejlik, hogy a dacolós időszakban szembesülnek a kicsik számos- a fejlődésük szempontjából igen fontos- helyzettel, érzelmi, értelmi reakcióval, amelyből megtanulnak, elsajátítanak ismereteket, tulajdonságaik fejlődését elősegítő szituációk részesévé válnak. Ezek által megtanulnak egészséges becsvággyal, nagyobb önbizalommal, akaraterővel élni! És erre a későbbi életük során igen nagy szükségük lesz- különösen ma!

Mégis valamilyen formában kezelnünk kell a dacosságot ahhoz, hogy elviselhető legyen ez az időszak, ha “robban a bomba”. Vannak olyan helyzetek, amelyek magukban hordozzák a hisztis viselkedést kiváltó általános okokat, és a leggondosabb szülői odafigyelés ellenére is megjelenik a szülők számára gyomorszorító reakció!

Mit lehet tenni?

- Először is minél jobban meg kell ismernünk gyerkőcünket!

“A gyerekek óriásként születnek, de minden egyes nappal egy hajszálnyi elvész erejükből. Mi teszünk valamit, ami kisebbé teszi őket.” /Reinhard Mey/. A német pszichológus kijelentése talán azt sejteti velünk, hogy gyermekünk nevelése során be kell látnunk, esetleg teszünk, vagy nem teszünk meg olyan dolgokat, amellyel “csökkentjük gyermekeink erejét”. Vagyis erőfeszítéseket teszünk, hogy jól neveljük őket, de talán nem mindig értjük meg őket, vagy nem a legmegfelelőbb módszert választjuk meg. Pl. a korlátlan tiltás  kényelmesebb /”ne menj oda… tedd le… fejezd be… gyere már…!/ lehet, mint minden alkalommal elmagyarázni, meggyőzni, elterelni figyelmét, átérezni helyzetét abban a pillanatban, komolyan venni, elfogadni, megérteni érzelmeit egy kicsi gyereknek.

- Ismerjük meg azokat az okokat, amelyek nála általában dacosságot váltanak ki. Mikor szokott és miért, mi irányítja a dacolás során? Tudni kell, hogy nem számításból, tudatosan reagál hevesebben a megszokottnál.

- Ha bekövetkezik a dac, mégis érdemes közelében maradni, nem beszélni hozzá, ha nem akarja nem erőltetni, de ha engedi átölelni és megvárni míg megnyugszik. Ilyenkor a vigasztalás, győzködés nem hat. Úgy kell viselkednünk, hogy sose érezze gyermekünk, hogy dühös kirohanásai miatt eljátszotta szeretetünket! Sok hiszti megelőzhető vagy csillapítható, ha ismerjük az ún. „dacterhes” helyzeteket nála /pl. nem akar még lefeküdni, felkelni, megenni az ételt, abbahagyni a játékot, felvenni azt a ruhát,- akarja viszont egyedül megtenni, mást kiválasztani, megvenni a boltban, önállóan végezni… stb/. A gyerekek azzal dacolnak, akihez a legjobban kötődnek- anya, szülők! És nekünk kell: egészséges határokat szabni, mérlegelni- mi a fontos?!

- többet dicsérni, mint büntetni-, készen állni mindig a megegyezésre,

- támogatni a gyermek önállóságát, bátorítani próbálkozásait

- előretervezni, átgondolni az általunk kialakított napot

- sohasem kiabálni, lelkileg megalázni, kinevetni gyermekünket.

Türelemmel

Mindez igen megterhelő a szülők számára, hisz a mindennapok sorozatos kisebb- nagyobb konfliktusait, a toporzékoló, hisztizős kicsit el kell viselni türelmesen!?!

Ha tudomásul vesszük, hogy dacoló kicsinket el kell viselnünk, kivárni míg elmúlik- nagyon nehéz ugyan, de nem lehetetlen!

- ha megpróbáljuk lazábban, természetesebben kezelni gyermekünk dacos megnyilvánulásait,

- ha felvállaljuk közben saját érzéseinket /akár dühünket, elkeseredésünket/, amelyeket kontrolálni tudunk,

- ha nem vesszük személyünk ellen szóló viselkedésnek reakcióit /”nem fog szeretni!”/

- ha egyértelmű üzeneteket tudunk sugározni felé, ”nem rád haragszom, csak ahogy most viselkedsz, de szeretlek!”

- ha apuka is besegít /a legnehezebb teher is könnyebb, ha többen visszük!/ időnként és ugyanúgy kér, követel, betartat, példát mutat,

-ha őszinték és a nagyobb dolgokban következetesek maradunk- kisebbeket nem fújjuk fel,

- ha közös nyelvet használunk, / a gyermeknyelv sajátossága miatt/ egyszerű, egyértelmű, számára érthető formában, és megértjük őt, aki még képtelen megfogalmazni, tudtunkra adni szóval, hogy- ”félek a sötét szobában egyedül… úgy érzem, nem figyeltek rám… nem tudom megenni ezt az ételt… szeretnék játszani veled anya, apa… úgy érzem kistesómat jobban szeretitek… miért kiabáltok rám, nem akartam rosszat tenni… magányosnak érzem magam… félek a nagyoktól az oviban…” és sorolhatnám.

Akkor az a hisztis kicsi gyerekünk és vele együtt mi a szülei is változni fogunk! El tudjuk viselni a toporzékolás, sírós pillanatokat tőle, látni fogunk a dolgok mögé és elajátítjuk a legnagyobb szülői erényeket: TÜRELEM, SZERETET, MEGÉRTÉS!

Így átvészelhetővé válik a dackor úgy a gyerekek, mint a szüleik számára!

”Én azt hiszem, gyereket úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.” Szabó Magda

Folyt.köv.                     

 

A nevelés “édes terhe”- 4. rész - Miért fél mindentől a kicsim?

2013.03.19. 10:01 - ovisvilág

Címkék: gyermeknevelés gyerekek félelmei mitől félnek a gyerekek

child_afraid_ofdark.jpeg.size.xxlarge.letterbox.jpeg

A félelemről…

Amikor még pici babák, ösztönösen megijednek és félnek, ha bizonytalan kézzel vesszük fel őket. A labilis testhelyzet félelmet kelthet bennük. Ezt válthatják ki az erős, durva hangok, fények és a kellemetlen szagok is. Már nagyon korán érzékelik környezetük hatásait!

A későbbiekben két fő oka kialakuló félelmüknek; a bizonytalanság, a fenyegetés. Bizonytalanságuk az ismeretlen világ miatt erősödik fel. A kicsi gyerekeket leginkább érzelmeik irányítják, határozzák meg cselekvésüket, viselkedésüket. Ezeket az érzelmeket - életkoruknál fogva képtelenek szabályozni, befolyásolni, leplezni. Minden, amit megélnek intenzíven hat rájuk!

Képekkel teli, érzelmileg gazdag világban élnek, és a valóság - képzelet határai még összemosódnak bennük. Egy apró gyerek ”megéli még azt is, ami mégcsak sejtés, ami belül történni fog”- írja Vekerdy Tamás neves nevelési szakember.

Pl. olykor megesik, hogy sajátmaguk sírásától is megijednek. Beszokós kicsi óvodásom kérdezte tőlem könnyes szemekkel ”miért nem tudom abbahagyni a sírást?!”

 - Sok-sok igazi és vélt dologról fantáziálnak a 3-  éves gyerekek, és félelmetes történeteket találnak ki! Gyakori jelenség, hogy ezzel ijesztgetik is egymást.

Pl. a játszó ovis fiaim mellet ülve egyszer ”kihallgattam”, hogy- ”tudok egy olyan varázsigét, amivel Zoliék házát fel fogom robbantani, amiért nem adja ide a piros tűzoltóautóját!”- mondta egyikőjük.

- A kicsik szerint- jellegzetes gyermeki gondolkodásuk miatt minden élő és mindennek van lelke! Pl. tudok egy mesét egy kisfiúról, aki fél a szobájában, mert szörnyekké válnak a sötétben a díszpárnák a sarokban. Ezt milliószor kérik a gyerekek és látom, érzem, hogyan ”élik át” a kis főhőssel a történetet. Vagy az egyik gazdag fantáziájú kislányomra gondolok, aki szerint az otthoni szekrényük tud beszélni, neki esténként elmond egy mesét.

Élőnek ”tartják” a kicsik a bábokat is, amikor bábozunk nekik. Ha ujjamra húzom Brumit, a macit, kedvenc figurájukat, akkor elmesélik ”neki”, hogy voltunk a piacon délelőtt, és együtt bevásároltunk.

- Számtalan esetben bebizonyosodik, hogy a gyerekek gazdag fantáziája kimeríthetetlen, de oka lehet félelmeiknek is.

Félelem a szeretetért

Olyan esetekben, ha ijesztgetéssel, fenyegetéssel párosul a felnőttek részéről pl.: ”ha rossz leszel, odaadlak a zsákos embernek… elvisz a gonosz manó… a kéményseprő!”. Mi felnőttek tudjuk, hogy amivel ijesztgetjük, az nem valós dolog, de a kicsi, átéli és igaznak véli! Ez negatívan hat rá, félelmet ébreszt benne.

- Igazából a legjobban attól fél egy apró gyerek, hogy elveszti szeretetünket!

A szeretetmegvonás, a félelemben tartás, a szorongást okozó szituációk lelki sebeket okozhatnak bennük. ”Ha ilyen rossz maradsz, nem foglak szeretni! Itthagylak, sosem jövök vissza hozzád!”. Nem is gondolja át a felnőtt, mit okozhat ilyen és hasonló fenyegető szavakkal!!

- De fél a kisgyerek az ismeretlentől, az újtól, a változásoktól is. Ezt bizonyítják az először óvodába kerülők példái. Az érzelmileg kevésbé felkészített csöppségeket sokkal jobban megviseli az első leválás az édesanyától, a családtól, otthoni megszokott környezetétől. Ez a félelem ”sokarcú”!  Jobban szorong, izgul, feszült egy kicsi, az óvodába kerülése elején, ha túlzottan féltették eddig. Ha mindentől úgy óvták, hogy önállóan kevésbé tudta magát ezidáig kipróbálni. Ha a szülő mindent megengedett és a kicsi azt tehette mindig, amit akart. De ennek az ellenkezője is igaz! Ha a szülő állandó tiltásával, vagy sürgetésével, szigorú fegyelmezésével kerül szembe egy kisgyerek, ha többet követelnek tőle, mint amire még akkor képes! Ez mind félelmet kelthet, nem beszélve az érzelmi, értelmi elhanyagoltságról. Amikor nem kapja meg azt az ingerekben gazdag környezetet, és abban a lehetőségeket értelmi, érzelmi, lelki fejlődéséhez. Mert sajnos ilyen is van!

A félelem természetes érzés bizonyos mértékben- mi felnőttek is félünk /mennyi mindentől!/. Sőt, kicsi gyermekeinket is ”megtanítjuk” félni elég korán! Erre is rászokhatnak - tőlünk- , mint sok másra is. Ha pl. egy szülő fél, undorodik a hüllőktől, az egértől, kicsije is ezt fogja tenni. Vagy rászólunk a kisgyerekre, hogy ne menjen a cicához, mert megkarmolja, … a kutyához, mert megharaphatja - mindegyiktől félni fog. A szülői félelem, hogy baj érheti apróságát erős, ez természetes. Sok veszélytől kell megóvnunk a gyerekeket, amelyek egészségükre károsak lehetnek /szekrény sarka, lépcső, erkély, közlekedés… stb./. Ám a túlzott féltés képes ”leblokkolni” az önállóságukat; nem mernek egyedül nekivágni semminek, anyától, apától várják a segítséget. Pedig a hétköznapi élet ezernyi lehetőséget nyújt arra, hogy segítsük elsősorban megtapasztalni, érzékelni, felismerni és aztán megküzdeni, felülkerekedni félelemérzéseiken.

Hogyan lehet segíteni a kicsiknek? Mit tehetünk? Leszoktathatjuk- e erről őket?

Lehet és kell is segítenünk, de leszoktatni nem lehet a félelemről! Hiába is magyaráznánk, hogy ”ne félj… nem bánt a sötétben senki,… nincsenek szörnyek!! Mivel a kisgyerekeket érzelmeik irányítják, azokra kell hatnunk ”természetes ellenszerekkel”!

A meséken, játékokon keresztül képesek megérteni, hogy van elég erejük megbirkózni félelmeikkel. Ráeszméltetve őket úgy, hogy megtapasztalhatják, önállóságra szoktatva – nem kell mindentől megijedni, félni!

Ha biztonságérzetüket erősítjük, önállóságukat felépítjük, szeretetünkről biztosítjuk, akkor képesek legyőzni a bennük kialakuló félelmet! Segíthetjük őket abban, hogy eligazodjanak egyre táguló környezetükben, boldoguljanak… nélkülünk, felnőttek nélkül is.

Néhány ötlet a segítségadáshoz:

- A mesék énerősítő hatást gyakorolnak a kicsikre; megnyugtatják, biztonságot sugároznak - a jó győz a rossz fölött - ezt sokszor, ismételve szeretik hallani, ezért érdemes sokat mesélni nekik!

- Ha fél egyedül este elaludni egy kisgyerek, maradjunk vele, míg elalszik, fokozatosan szoktassuk az egyedüllétre! Ne kényszerítsük, ne nevessük ki ezért sosem!

- Soha ne ijesztgessük számára félelmetes dolgokkal, még viccesen sem!

- Ne gátoljuk meg a kicsi gyerekeket a világ felfedezésében - ne zárjuk el előlük, hanem álljunk mellettük készenlétben - mert ezzel tanulhatják meg mit szabad, mit nem /biztonságos feltételek mellett/!

- Adjunk olyan életkoruknak megfelelő önálló feladatokat számukra, amelyekkel kipróbálhatják saját erejüket, képességeiket, és dicsérjük érte sokat, sokszor - önbizalmukat, önértékelésüket, bátorságukat erősítjük ezzel!

- Próbáljunk türelmesen, túlzott aggódás nélkül biztonságot nyújtani, és szeretetünkkel erősíteni félős kicsinket!

Nagyon fontos, mert ” a félelem megeszi a lelket, lélek nélkül pedig nincs élet!”.

Folyt. köv.

A nevelés "édes terhe"- 3. rész

2013.02.28. 20:54 - ovisvilág

Címkék: gyermek türelem gyermeknevelés tippek türelemhez

angry-mom.png

A türelem nemcsak rózsát terem

“ Kezet csak megfogni szabad.
Elveszíteni vétek. Ellökni átok.
Egymásra simuló kezek tartják
össze az eget s a világot!”
/Albert Camus/

 A változások ideje

Az óvodáskorba érkező gyerekek óriási változásokon mennek keresztül! Szemmel láthatóvá válik fizikai fejlődésük; testük megerősödik, arányosabbakká válnak, mozgásuk összerendezettebb lesz. Mindennap egyre többre képesek!  Kíváncsian, egyre nagyobb érdeklődéssel, megismerési vággyal fordulnak környezetük felé. Fokozódik aktivitásuk, önállósági törekvéseik, érzelmeik - amelyek sorsdöntően befolyásolják ebben a korban őket; irányítják tevékenységeiket, reakcióikat.

Láthatjuk, hogy ezek a nagyfokú változások milyen rövid idő alatt történnek. És mindezt bizony testileg- lelkileg, értelmileg fel kell tudni dolgozniuk, mert megterhelő lehet számukra!

Vajon kapnak- e hozzá tőlünk, szülőktől, pedagógusoktól, felnőttektől mindig kellő segítséget?! Adunk-e, hagyunk-e elegendő időt nekik, hogy az őket érő ezernyi új és újabb ingert feldolgozni képesek legyenek?

Valljuk be őszintén nem mindig! Mert türelmetlenül rohanunk!!

A hétköznapok sokszor idegeket felörlő “mókuskerekében” a fokozódó gyermeki kíváncsiságot, az állandóvá váló kérdezgetést, a dacos kitöréseket, a váratlanul kipattanó konfliktusokokat nehezen viseljük. Gyakoribbá válik; a “menj játszani, nagy vagy már!... nem érek rá!... miért nem igyekszel, elkésünk?... fejezd be a hisztit!!... mikor érted már meg…?!” És bizony az oviban is egyre többször hallani a türelmetlen, noszogató, sürgető szót- “ne menj oda… hagyd abba… igyekezz már… siessetek!” Pedig ebben a korban /3-7 év/ dől el, hogy ügyes, önálló, határozott, jó önértékeléssel rendelkező magabiztos, vagy szorongó, gátlásos, kisebbségi zavarokkal küszködő felnőtté válik- e egy kisgyerek.

A környezeti hatások

Meghatározza minden apró gyerek életét saját környezete; anya, apa, a család hatása, később a bölcsőde, az óvoda, a társak és a feléjük irányuló, most kialakuló érzelmek. A kicsik már igen korán átérzik, hogy mi történik velük. Az anyához való szoros érzelmi kötődés nő, és erősödik bennük- az önállóságra törekvés mellett, és ellenére is- a szorongás; nehogy elveszítsék a szeretett személy szeretetét, bizalmát.

Türelemmel

Amikor szembesülnek anya /vagy a megkedvelt óvó néni/ gyakori türelmetlenségével, akkor ettől is félnek. Szakemberek szerint az óvodáskor az ún. “csúcs-félelmek” időszaka. Számtalan dolog miatt alakulhat ki félelem a kicsikben és ezt egyéni vonásaiktól függően reagálhatják le; vagy befeléfordulnak vagy agresszív reakciókat “produkálnak”. Ezért nem mindegy, hogyan fordulunk feléjük; mit sugároz tekintetünk, mit vált ki hangunk, beszédünk, magyarázataink, mozdulataink, viselkedésünk.

Senki sem képes minden esetben nyugodt maradni, ha kicsi gyermekével problémái akadnak. Nem vagyunk, lehetünk mindig a nyugalom szobra! Gyakran elveszíthetjük türelmünket, rossz napunk, gondjaink lehetnek. Mégis érdemes átgondolni,olykor visszafogni, ha kell változtatni módszereinken, türelemre inteni saját magunkat egy- egy nevelési szituációban.

A kicsi gyerekek és nevelőik bensőséges kapcsolata többek között a kölcsönös bizalmon, feltételnélküli szereteten alapul. Ha ezt képesek vagyunk “kiépíteni”,- hisz mindig rajtunk, felnőtteken van a felelősség!- akkor kevesebb türelmetlen hangos szó, ideges rákiabálás és- “nem szabad… nem engedem… megtiltom!”- nélkül is tudni fogjuk a dolgunkat. Ha igyekszünk a tiltásokat, a korlátok okait egyszerű, számukra érthető szavakkal mindig megmagyarázni, rá fognak jönni mit várunk el tőlük.

Akkor a türelemes szó, simogatás, tekintet tényleg nemcsak rózsát terem, hanem egészséges önállósággal bíró, kiegyensúlyozott, magabiztos, a környezetében jobban eligazodó kisgyerekeket.

Ehhez néhány javaslat:

- Ha nekünk nemtesző módon viselkedik gyermekünk, próbáljunk elszámolni tízig, mielőtt reagálunk rá!

- Olykor érezzük magunkat az ő helyzetében- ez segít, mielőtt döntünk, büntetjük!

- Derítsük ki a gyermeki negatív viselkedés okait.

- A sok tiltást magyarázzuk meg számára- ebből tanulhatja meg a helyes utat.

- Gondoljuk át és merjünk változtatni eddigi módszereinken, ha nem elég hatékonyak.

- A lazábban, természetesebben kezelt konfliktuskezelés jobban hat- ne csináljunk “nagy ügyet” apróbb dolgokból!

- Soha ne hagyjuk kétségek között, bizonytalanságban gyermekünket!

- A düh, a harag csillapodása után döntsünk mindig!

- Adjunk időt a kicsi gyermeknek- időritmusuk sokkal lassabb a felnőttekénél!

Folyt. köv.

A nevelés “édes terhe” 2.rész

2013.02.11. 21:22 - ovisvilág

Címkék: gyermek agresszivitás gyermeknevelés agresszivitás okai

Raising a child

Jó gyermekem van? Jó szülő vagyok?

A kisgyerekek igazából nem rosszak!

Szinte minden szülő eltervezi előre, hogyan szeretné nevelni majd kicsi gyermekét. Ki-ki vérmérsékletének, életkörülményeinek, ismeretanyagának, élmény-, és tapasztalattartamának megfelelően lát hozzá! Aztán a cseperedő, eddig még angyali csöppség konkrét ”tények” elé állítja a felnőtteket, a fiatal szülőket.

Mikor már kb. 1 éves kora táján megtanul járni, és mindent szeretne megfogni, szájába venni /hisz ez a ”harmadik” kiskeze!/, ledobál, szétszed, leránt, olyan tárgyakért /távkapcsoló, telefon…/ nyúl, amelyek veszélyesek lehetnek számára. No akkor kezdjük megérteni, nem is olyan egyszerű minden pillanatban ráfigyelni, megvédeni, jól irányítani, tanítgatni, szokásokat kialakítani, szóval egyengetni útját, nevelni!

Első konfliktusok

Amíg azt teszi, amit mi szeretnénk nincs gond, de amikor az első nekünk nem tetsző cselekedetét látva kimondjuk ”nem szabad!”,- megszületnek az első szabályok!

A tiltást követik később a konfliktusok! Hiszen egy kicsi számára érthetetlen, kellemetlen minden tiltó szabály, korlát. Ha útját álljuk éreklődésének, kíváncsiságának nem érti meg az okát és ellenkezni próbál. Sok időnek kell eltelnie, amíg apróságunk fokozatosan eltanulja tőlünk, megérzi, érteni kezdi, mi az amit kérünk, követelünk, megtiltunk, elvárunk tőle.

2-3 éves korban már egyre gyakrabban hallani szülőktől hasonló panaszkodást. ”Nem hallgat rám… mindig rosszat csinál, ha nem figyelek oda… egésznap rajtam lóg…, néha alig bírok vele…”. Van olyan szülő, aki úgy hozza először óvodába gyermekét, hogy „”az én kisfiam nagyon rossz gyerek ám óvó néni!”

A gyerekek valóban nem rosszak!

A rossz gyerek fogalma általánosan elterjedt, pedig valójában nem a gyerek rossz, hanem egy bizonyos viselkedése, ami nem jó a felnőtteknek. Dr. Thomas Gordon angol nevelési szakember szerint: ”a követelményeket érzi rossznak a szülő, nem a gyereket!”.

Tényleg, ha pl. egy kisgyerek földhöz vágja magát visítva a bevásárlóközpontban, mert nem kapja meg a kiválasztott játékot, akkor anyukája már előre szégyelli magát a többi ember megbotránkozó tekintetén- és ez a szülőnek rossz!

Mint ahogyan rossz az óvó néninek is, ha egy-egy kisfia, csoportjában szinte naponta ”végigveri” társait. Mégis azt mondom, a kisgyerekek nem rosszak!! Ha életkoruknál fogva még nincsenek tisztában azzal mi a helyes- helytelen, a jó- rossz /a felnőttek szerint/, akkor hogyan várhatjuk el tőlük, hogy a mi követelményeink szerint jók legyenek?

Ismeretes, hogy eleinte nagy szerepet játszik fejlődő tudatukban a szülői, nevelői tekintély. Felnéznek a hozzájuk érzelmileg legközelebb álló személyekre, hallgatnak rájuk és szeretnének olyanná válni, mint ők, a ”nagy, erős felnőttek”.

Hát akkor legyünk ”mi” jók! Viselkedjünk, beszéljünk, tegyünk úgy, hogy az példa legyen számukra! Mutassuk meg mit és hogyan! Az élet legapróbb, legegyszerűbb dolgaival sincsenek /nem is lehet még/ tisztában. Legyen türelmünk szép fokozatosan megtanítani mindent nekik!

Nagyon fontos, hogy a lehető legalaposabban megismerjük /szülői elfogultság mellett is/ gyermekünket.

Tudvalevő, hogy minden kisemberke más- öröklött, veleszületett és nevelésük során szerzett tulajdonságokkal rendelkező, egyedi fejlődést mutató, érző lény!

Mi alakítjuk, változtatjuk, szoktatjuk már legkisebb korától kezdve az általunk jónak vélt irányba. Ez óriási energiát, toleranciát, empátiát, de főleg feltételnélküli szeretetet igénylő nehéz feladat.

Az a szülő, aki átérzi kicsi gyermeke helyzetét minden téren, és igazán, őszintén, lelkiismeretesen, időt-erőt nem kímélve tesz érte, az jó szülő!

- Aki egészséges féltéssel, vigyázó tekintettel, de engedi önállóvá válni, lehetőségeket biztosít testi-lelki fejlődésére, idejét nem kímélve foglalkozik apróságával az jó szülő.

- Aki nem hisz a ”csodákban”, a divatossá váló ”mágikus kütyük” nevelésben segítő szerepében, hanem saját erejét, idejét, energiáját ”fekteti be” kisgyermeke nevelésébe… és ha olykor belefáradva is, de élvezi gyermeke jelenlétét, élete részének érzi, az jó szülő!

A gyermeknevelés során tudjunk mérlegelni; mi az, ami igazán fontos, erre fektessünk hangsúlyt:

- Jól válasszuk meg a határokat, korlátokat, fogalmazzuk ezeket egyszerűen, a gyermek számára érthetően.

- A túl sok tiltás hatástalanná válhat, gondoljuk át- a kevesebb néha több.

- Indokoljuk meg mindig tiltásainkat, értse meg mit, miért nem szabad.

- Próbáljuk sokkal többet dicsérni, mint büntetni!

- Több megértéssel, kevesebb dühvel kezeljük a konfliktusokat- ne kiabáljunk vele, agressziót vagy félelmet válthat ki.

Az átgondolás, az előretervezés megkönnyítheti a mindennapokat- legyen rugalmas napirend, napi ritmus.

- Támogassuk a kicsik önállóságát, bátorítsuk próbálkozásait, de figyelmünkkel kisérjük közben.

- Fegyelmezés esetén se érezze gyermekünk soha, hogy nem szeretjük, ne keltsünk benne félelmeket!

Folyt. köv.

A nevelés ”édes terhe” 1. rész

2013.01.30. 20:50 - ovisvilág

Címkék: szülő gyermek kapcsolat szülőknek szülő gyerek kapcsolat szülői feladat

Mother & Child

Bevezetésként el kell mondanom, hogy hosszabb hallgatásom nem mondanivalóm hiányából fakad. Az érzelmileg életemben bekövetkezett változások kötötték le energiám nagy részét, emiatt nem volt módom írni. Igyekszem most már visszatérni a ”régi kerékvágásba” és folytatni az írást, az érdeklődőkkel megosztani gondolataimat. Mind ezt teszem máris.

Az évi felméréseinkből az is kiderült, hogy a fiatal szülők közül sokan bizonytalanok gyermeknevelésük során önmagukban, gyermekükben, a pedagógusokban. A folyamatosan átalakuló, változó világ megköveteli, hogy úgy a szülők, pedagógusok, mint nevelt gyermekeik alkalmazkodjanak az újhoz, a jelenlegi változásokhoz. Ez mindig is így történt. De soha ilyen mértékű információhalmaz nem ömlött ránk, mint jelenleg, és ennek ”kiszelektálása” óriási nyomást gyakorolhat egyénileg is mindenkire.

Más elvárásoknak, követelményeknek kell megfelelni; megváltozott a család szerkezete, a nevelési módszerek értelmezése, gyakorlata. A rohanó életmódban, a gyors tempójú, gyakran hajszolt mindennapok felőrölhetik testileg- lelkileg úgy a szülőket, mint a pedagógusokat. Mindez sajnos kicsi gyermekeinken csapódhat le. Pedig gyermeket nevelni ma is - mint mindig - hatalmas felelősség, hiszen a  jövő számára tesszük.

Amikor újszülött érkezik a családba, nem gondolunk ilyen nagy dolgokra, csak boldogan, olykor szorongva, bizonytalanságokkal teli, de várakozva kezdünk bele az apró emberke életének irányításába. Nagy tervek vezérlik a szülőket, ”majd egyszer ő váltja valóra álmainkat”! Aztán telnek az évek, a nemrég még kis magatehetetlen, ránk utalt csöppség érzésekkel, igényekkel, önálló vágyakkal teli lénnyé változik. Úristen, már jár! Már elmúlt kétéves! Hamarosan óvodába fog menni! Mi történik ott vele, ha nem leszünk mellette? Hogyan neveljük, hogy megállja a helyét? Mitől alakul ki önbizalma, magabiztossága? Jól indítjuk útnak? Ilyen és hasonló kérdések vetődnek fel és a féltés nemhogy csökken, fokozódik. Féltjük idegenekre bízni, hisz nem ismerik, óvjuk az új környezettől, ”olyan kicsi még!”. Szülőként megfordul fejünkben; vajon jól neveltük-e eddig? Nem maradt-e el kortársaitól? Hogyan bírja ki, és mi hogyan viseljük el, hogy már óvodás lesz, van tőlünk független önálló kis élete ?!

A számtalan bizonytalanságot tükröző kérdésre aztán fokozatosan választ kapunk. Az általunk imádott csöpp lurkó beilleszkedik új környzetébe. Annak ellenére is, hogy eleinte sírva, hasfájósan, vagy éppen toporzékolva vette el az óvó néni tőlünk, és szívszorongva mentünk érte az oviba. ”Jól bánnak vele..., megkapja amire szüksége van…?”. Ám, ahogyan növekszik, új és újabb problémák akadnak vele és nekünk döntenünk kell- ő és a mi érdekünkben is. Gyakran azonnal! Fegyelmezni is kell, meg határokat, korlátokat is teremteni, mert nem engedhetünk meg mindent neki. Még akkor is, ha egyre okosabb, ügyesebb, önállóbb! Nagy dilemma lehet, hogy mennyit engedhetünk meg, a túl engedékeny vagy túl szigorú nevelés milyen hatással lesz rá, mi ránk, szülőkre?! Annyi mindent hallani mások véleménye eltér, … egyezik.

”Azt írják, hogy… olvastam, de ez ránk nem igaz… most mondta a barátnőm, az ő kisfia már… nagymama szerint helytelen, hogy… az óvónő nem ért egyet…!”.

Folyt.köv.  

A következő részek címeiből:

- A türelem nemcsak rózsát terem…

- Jó gyermekem van?- Jó szülő vagyok?

- Ezt a hisztit nem birom tovább!

- Miért fél mindentől kicsim?

- Ugye fontos vagyok neked?

Nyelvparádé - Nyelvtanulás kisgyermekkorban

2012.09.05. 23:02 - ovisvilág

Címkék: nyelvparádé nyelvtanulás óvodásoknak

Téged is vár a Nyelvparádé!

Nyelvet tanulnál, és keresed a Neked legmegfelelőbb módszert?
Nyelvvizsgára készülsz?
Az egzotikus nyelvek érdekelnek?
Naprakész szótárt, segédanyagokat szeretnél?

Külföldi munkát keresel?
Külföldi vagy, akit érdekel a magyar nyelv?

Tudod, mi az a blended learning?
Távoktatásra, távmunkára lenne szükséged?

Nyelvtanár vagy, akinek fontos, hogy ismerje a legújabb trendeket?

Neked szól a Nyelvparádé - a nyelvtanulási lehetőségek vására, ahol minden kérdésedre választ kaphatsz.


Szeptember első hétvégéjén a szakma legjava várja - immár 13 éve -, hogy hozzájáruljon sikereidhez.

Ha szeretnéd, hogy gyermeked időben kezdjen nyelveket tanulni, ráadásul hatékonyan, hozd el őt a bemutató foglalkozásokra, és hallgasd meg szakemberek előadását a témában!

Tedd fel kérdéseidet az előadóknak, hogy a legjobbat tudd kiválasztani gyermeked számára!

Ott a helyed!

Időpont: 2012. szeptember 7-8-9.

Nyitva tartás: naponta 10-18 óráig

Helyszín: Millenáris B csarnok

Belépés:DÍJTALAN

Gyermeknap 2012

2012.05.24. 13:12 - ovisvilág

Címkék: gyermeknap gyermeknap 2012

 Az életemben bekövetkezett változások miatt már elég régen nem írtam. Az egyik ilyen nagy változás az, hogy lányomék ideiglenesen hazaköltöztek külföldről hosszú évek után, és megajándékoztak egy csodálatos pici Unokával! Anyák napi ajándék egyik legszebbikét kaptam május 6-án Noel Patrikot! Azóta mellette vagyok, amikor csak tehetem, hisz ő az első és egyetlen Unokám!

Most, amikor gyermeknap közeleg, még fokozottabban és újra átérzem, átélem a gyermekekkel való törődést, és azt a kölcsönhatást, amely felerősödve érvényesül köztünk. Figyelem minden mozdulatát, rezdülését és örülök a Csodának! Mint szinte minden nagymama kivételesnek érzem magam, és őt is annak látom.

Úgy gondolom, hogy egy gyermek teszi teljessé a család életét! A feltétel nélküli szeretetünk tárgyává válik, és az óvás, féltés felerősödik bennünk. A mai világban bizony égető szüksége is van minden pici, kicsi és nagyobbacska gyermeknek a féltésre, az oltalomra, az odafigyelésre. Ebben a hangos, rohanó, sokszor zűrzavaros modern életben talán ránk, nagymamákra is tehetnek gyermekeink egy kicsit ”édes terhükből”, a gyermeknevelésből.

A segítségadás közelebb hozza felnőtt korú gyermekeinket ismét hozzánk, és egy pici Unoka erősítheti ezt a kapcsot a családban. Bármilyen sok hétköznapi gond, nehézség terheli is a család tagjait a kölcsönös szeretet, tisztelet és türelem egymás iránt meghozza gyümölcsét, a meleg, kiegyensúlyozott családi légkört, megteremti az otthon melegét, a napi feltöltődéshez, az újrakezdéshez szükséges energiát, erőt tud adni.

Gyermeknapra azt kívánom minden kis és nagy gyermeknek, hogy legyen része ilyenben!

Nyújtsunk számukra mindig közelséget, védelmet, tartsuk fontosnak kérdéseiket, ne nevessük ki válaszaikat, vegyük figyelembe érzéseiket, segítsük önállóságukat és szeressük nagyon szeressük őket! Akkor is, ha még pöttömnyiek, akkor is, ha már ”feleselő” kamaszok.

Hiszen tőlünk függ milyen tarisznyát töltünk meg nekik életútjukra!

Boldog gyermeknapot kívánok minden gyermeknek!

A bábozásról - Játék a bábbal otthon 1. rész

2012.02.23. 10:50 - ovisvilág

Címkék: bábok bábozás bábozás otthon bábozás az óvodában játék bábszínház bábok gyerekeknek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kisgyerekek nagyon szeretik a bábozást. Az óvodában is minden alkalommal örömmel fogadják a megelevenedő bábukat. A bábbal való játék ezernyi varázslatot rejt számukra, és élvezik azt a néhány percet, amikor akár egy fakanálból, kesztyűből, vagy színes zokniból készített bábu életre kel, megszólal és beszél hozzájuk. Játszik nekik!

Szívből ajánlom - a játékot, a játszást még el nem felejtő szülők részére is - hogy próbálják ki gyermekük és talán saját szórakoztatásuk érdekében ennek egyszerű formáját otthon is. Megéri!

A bábjáték ősi ága a művészeteknek. A nem csupán gyerekeknek szánt műfaj hatalmas irodalommal, hagyománnyal bír. A világon sokféle bábtípussal játszanak ősidők óta művészi fokon bábelőadásokat; a különböző stilizált figurák groteszk mozgásával maradandó, különleges élményt nyújtva a felnőttek számára is

Természetes, hogy a kicsik bábélménye teljesen más, mint a felnőtteké. A 3- 7 évesek számára a báb élőlény, ”aki” saját hangján beszél, mozog, akkor is, ha látják ki mozgatja azt. Mert így akarják látni. A gyermeki gondoskodás, világkép sajátosságánál fogva ”meglelkesíti” /Ranschburg Jenő/ tárgyi környezetét, a kicsi gyerek megilletődve, de nem meglepve figyeli a felnőtt kezében életre kelő bábot. Ezt mindenki megtapasztalhatja, aki bábot húz kezére és játszik gyermekének.

A kisebbek /2-3-4 évesek/ a népi mondókák, rövid lüktető ritmusú versikék mellett főleg olyan kis történeteket, jeleneteket kedvelnek, amelyek saját családi vagy óvodás életükkel kapcsolatosak, mindennapos eseményekhez kötődnek /fogmosás, alvás, tornázás…/. Fontos számukra, hogy a kis történetek hőseinek élete, hasonlítson az övékéhez.

A nagyobbak már képesek azonosulni az alakokkal /pl. egy népmesében, ők a legkisebb királylány, királyfi vagy a jó tündér, erős, bátor főhős…/- mélyen ők is hiszik, hogy a játék idején a bábok élnek.

Első alkalommal érdemes olyan bábot megmutatni a kicsi gyereknek, amelyik maga is kicsi /pl.. gyűszű báb, újbáb/ és ezzel közismert mondókákat, pl. ”Cini- cini muzsika, táncol a kis Zsuzsika, jobbra dűl meg balra dűl, tücsök koma hegedül”- eljátszani neki. Lehet kis dalra megtáncoltatni pl. egy fakanál bábot, ”akit” együtt öltöztetünk fel apróságunkkal /pl. színes szalvétából vagy textilből ragasztva ruháját, haját tarka fonálból, arcát kirajzolva/. Kiválóan alkalmas táncoltatásra pl. a Hopp Juliska… című gyerekdal. Vagy a Brum, brum Brúnó kezdetű dal ”bábosítható” egy kesztyű- báb kislánnyal és egy maci bábbal. Sok gyerekdal, mondóka eljátszható hasonló módon odahaza is.

Még élvezetesebbé válik a szabadidős közös tevékenységünk, ha gyermekünkkel együtt készítjük el a bábokat. Sok bábfajta létezik /zsák, marionett, botbáb, gyűszű-, lépegető-s, stb./, ezeket ismert anyagokból /textil, papír, bőr…/ szabással, varrással, ragasztással alakítjuk ki. De lehet egyszerűbb eljárással is pl. színes kendőből, akár papirzsebkendőből, különféle zöldségfélékből, vagy kartonból kivágott figurákra hurkapálcát ragasztva készíteni bot-bábokat. Ezek ruháját apróságunk színezheti, festheti be vagy segíthet ”összeállítani” a sárgarépából, karalábéból, káposztából együtt kitalált alakot a bábozásban.

Az otthoni spontán bábozás lényeges, hogy az elkészítést is már játéknak megélő apróságunk izgalommal várja az ”életre keltést”, amely kapcsolódik is hozzá, eggyé képes válni az anyuka vagy apuka által megszólaltatott és mozgatott kis bábbal. Kérdéseire válaszol, beszél hozzá és akár együtt mondja vele a mondókát, versikét is. Folyt. köv

Átadható segítség - Pályakezdés az óvodában

2012.01.25. 12:24 - ovisvilág

Címkék: óvoda gyermeknevelés óvónő pályakezdő óvónő pályakezdés az óvodában

Nagy örömömre, egyre több fiatal óvónő társam ír és kér szakmai segítséget, gyakorlati tippeket, módszertani ötleteket mindennapos óvodai munkájához. Több évtizedes gyakorlati tapasztalataimat szívesen megosztom az érdeklődő kolléganőkkel! Ha az általam kipróbált és bevált módszereket is ötvözik egyéniségük, szakmai tudásuk és gyermekcsoportjuk sajátosságaival, talán hasznos lehet.

Tapasztaltam pályám során magam is, hogy milyen nehéz a kezdés! Amikor maximálisan szeretnénk eleget tenni a munkahelyi elvárásoknak, amikor pozitív képet igyekszünk kialakítani magunkról a szülők, a gyerekek, a vezetőink előtt. Amikor lelkesen szeretnénk bebizonyítani magunknak és másoknak is, alkalmasak vagyunk erre a pályára, képesek vagyunk biztosítani a ránk bízott kicsi gyerekek alapvető szükségleteit, érzelmi biztonságát.

A kezdeti nehézségek, a tapasztalatok hiánya, igencsak próbára teszik a pályakezdőt! Hiába tudjuk elméletben mikor mit kell tenni, módszertani ismereteinket ”élőben” és azonnal kell gyakorlatban alkalmazni. Úgy, hogy ott nyüzsög körülöttünk a sok kicsi gyerek, a sírós, a visszahúzódó, a hangos, a hisztis, a kíváncsi, a figyelmes, a csendes… szóval egy egészséges kis csapat - akikért felelősek vagyunk.

Kezdő, velem dolgozó, fiatal munkatársaimnak mindig azt javasoltam elsőként, hogy ne tegyenek semmi különöset csak /!/ üljenek le a gyerekek közé és figyeljék őket. Ismerkedjenek velük, szívják magukba a kicsik hangulatát, szavait, játékukat- tudjanak meg róluk minél többet. Mindennap tűzzenek ki egy- egy apró célt velük kapcsolatosan, és örüljenek az elért kis sikereknek. Aztán fokozatosan, önmagukat motiválva, egyre több tapasztalatot összegyűjtve kezdjenek önállóan tevékenykedni, és próbálják kialakítani folyamatosan saját nevelői magatartásukat.

A szakmai felkészültség gyakorlatban történő alkalmazása sem megy ám, egyik napról a másikra! Ezt tudomásul kell vennie az ”idősebb” kolléganőknek és a mindennapos ”mezei” munka során minden gyakorlati lépést átadni egy pályakezdő fiatalnak- türelemmel, értő figyelemmel és építő kritikával illetni adott esetben. Ez sem könnyű, hiszen a kicsik között nem kisérletezetünk, akkor és rögtön kell döntéseket hoznunk /pl. egy konfliktus esetén/. Ám tapintattal, empátiával és jóindulattal minden jó nevelési módszer, segítség átadható fiatal nevelőtársainknak. Azoknak a pályakezdőknek, akik igazából szeretnék megtanulni ezt a gyönyörű szakmát!

Végül néhány fontos óvodapedagógusi személyiségjegy- amelyek szükségesek a kisgyermekeket nevelők munkájához:

- gyermekszeretet,- központúság

- elhívatottság

- felelősségérzet

- empátia

- kreativitás

- tolerancia

- szervezőkészség

- rugalmasság

- tudatosság, tervszerűség, következetesség

- megosztott figyelem

- önbizalom,- kritika,- képzés

Ne legyen szülők kontra óvoda!

2012.01.19. 11:08 - ovisvilág

Címkék: gyermek óvoda gyermeknevelés óvodás óvónő óvodai problémák óvónő problémák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mostanában - sajnos - egyre több olyan történetet hallok, írnak le a szülők, amelyekből az derül ki, nem elégedettek az óvodával, ahová gyermekük jár. Szakértői tevékenységem során egyre gyakrabban kérnek tanácsot, ötletet, vagy csak véleményt, mit szólok hozzá?

”Az óvó néni szerint nem való óvodába gyermekem, nem tud 3 évesen önállóan enni, öltözni”, ”felhívott az óvónő délben és odatartotta a mobilját, hallom-e hogy sír a kicsim, nem tudja elaltatni,, zavarja társait”…”biztos nem készítettem fel jól az óvodára gyerekem, mert nem akar velünk kapcsolatot teremteni, mondta óvó néni”…”nem akar oviba menni a kisfiam, fél a dajka nénitől, mert mindig kiabál.rá”…”vigyem el pszichológushoz kislányomat, mert nem lehet hatni rá, passzív, nem érdekli semmi, csak sír, közölte az óvónő”… ilyen és hasonló dolgokban kérik ki véleményem a szülők. Olykor olyan megdöbbentő és elszomorító esettel találkozom, hogy magam is azt tanácsolom, próbáljanak másik óvodát keresni apróságuknak.

Pedig tudom, tapasztalatból, gyakori a szülői túlzás, az agyonféltés, a bizalmatlanság az ovi, az óvónők iránt. Átérzem mégis a felvetődő, néha talán kissé felnagyított, indulatosan megfogalmazott szülői véleményeket. Mint ahogy átérzem a 25-30 kicsi gyerekkel ”vesződő”, jót akaró, de a sok sikertelenségtől elfásuló, bizonytalanná váló óvónő társaim esetleges reakcióit is.

Nincs jogom bírálni egyik felet sem, de véleményem van a kialakult, egyre gyakoribb esetekről! Ismerőseimmel beszélgetve erről sokféle nézet kialakult, ki-ki saját egyéniségének megfelelően reagált, és meggyőzött arról, hogy ennek én is hangot adjak. Nem szeretnék pálcát törni óvónő társaim felett, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy van probléma, és emellett nem mehetünk el szó nélkül.

A szülők és az óvoda kapcsolat minősége óriási mértékben meghatározza a kicsi gyerekek mindennapos óvodai életét, ahol kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben kellene nevelődniük napjainkban, amikor az emberi kapcsolatok fellazulnak, felszínesebbé válnak, egymáshoz való viszonyukban sok- sok konfliktus támad. Tapasztalható ez sokszor otthon, a munkahelyen, a boltban, az utcán, a villamoson is. 

Türelmetlenség, bizonytalanság, egymástól való elfordulás érezhető. Érzelmi elszigetelődés uralkodik gyakran az emberek között. Sajnálatos, de mindez érezteti hatását még az óvodákban is! A megváltozott életminőség, tempó kihat a legkisebbekre is? Igen!

Ám a változásokat mégis úgy kellene irányítanunk- bármilyen nehéz is- hogy pozitív irányúvá váljanak a velünk történő események, történések. Talán kicsit jobban át kellene gondolnunk előre tetteinket, azok várható következményeit. És mivel a mi, a felnőttek élete a gyerekek előtt zajlik, ők azonosulnak velünk, leutánoznak minket, átveszik erkölcsi normáinkat, világról, embertársakról alkotott véleményüket, ítéleteinket és viselkedésünket is.

Ezért kiemelten fontos, hogyan élünk, beszélünk, viselkedünk előttük! Jó lenne, ha megtanulhatnának tőlünk türelmesebbek, odafigyelőbbek, toleránsabbnak lenni, ha nem tanulnának tőlünk veszekedni, ellenségeskedni, durvának, kicsúfoltnak, megalázottnak lenni. Csak élhetnék- a mi életünk gondjai- bajai ellenére is- felhőtlen játékkal teli, erőszak nélküli, igazi gyermekéveiket!

Új év, ”régi” célok

2012.01.11. 12:56 - ovisvilág

Címkék: gyermek gyermeknevelés

Egy új év elé mindig várakozással, reményekkel nézünk.

Számot vetünk az elmúlt esztendei életünk történéseivel; értékeljük, összegezzük dolgainkat, és kitűzzük új céljainkat. Megfogalmazzuk elvárásainkat a világ és önmagunk elé, aztán éljük tovább életünket. Ki-ki egyéniségének, életkorának, alkatának, életszemléletének, erkölcsi normáinak megfelelően, sajátos módon, de alkalmazkodva a családhoz, a kisebb-nagyobb közösségéhez, az embertársakhoz.

Mindemellett neveljük gyermekeinket! Azokat a kicsi emberkéket, kiknek élete, testi-lelki fejlődése tőlünk függ. Minél kisebbek, annál inkább ránk vannak utalva minden szempontból, hisz számukra még minden új és kevésbé követhető, érthető. A legapróbb hétköznapi dolgoktól, az önmaguk elfogadását és környezetük megismerését segítő értelmi, érzelmi vonások kialakulásáig. Hiszen elsődlegesen mindent a mi modellünk alapján sajátítanak el! Ezért is óriási, a felnőtt világ, a család, a szülők felelőssége - amit oly sokszor emlegetünk. Nagy terhet ró ez, és olykor félelmet is egy kezdő szülőre, óvónőre. Félelmet, bizonytalanságot attól, hogy vajon jól teszi- e dolgát kisgyermeke nevelése során, meg képes- e védeni a külvilág negatív hatásaitól? Helyes irányban egyengeti-e fejlődése útját? Számtalan kérdés vetődik fel egy apró gyerek testi- lelki életét egyengető szülőben!


Ezt bizonyítja számomra az a számtalan sok kérdés, amelyeket - főleg anyukák - tettek fel folyamatosan az elmúlt évben is, és amelyekre igyekeztem - tapasztalataim alapján - mindig válaszolni. Célom, hogy a most beköszöntött új évben is folytassam a tanácsadást. Próbáljak minél több anyukának megnyugtató, segítő gyakorlati módszert, ötletet adni kicsi gyermeke neveléséhez.

A pályám során összegyűjtött tapasztalatokból, az apróságok megismerésével kapcsolatos élményeimből minél többet megoszthassak az ez iránt érdeklődőknek.

Bízom benne, hogy sikerül!

Minden olvasómnak boldog, eredményes, sikeres új évet kívánok, és sok erőt, energiát, főleg  a gyermekneveléshez!

 

Karácsonyi szeretet

2011.12.21. 12:44 - ovisvilág

Címkék: karácsony karácsonyfa hellókarácsony karácsonyi készülődés karácsony az óvodában

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket.jpg

Ilyenkor ünnepek előtt számtalan hírt kapunk a rászorulóknak nyújtott adományozásokról, a szűkős helyzetben élők megsegítéséről, iskolás, óvodás gyerekek karácsonyi ajándékozásáról. Most fontosabb jelentést kap, az önzetlen segítség, az odafigyelés, a kívánságok teljesítése, a meghittség, az ünneplés, a szeretet. Milyen nagyszerű, hogy vannak ünnepek! Segítenek ráterelni figyelmünket egymásra és gyermekeinkre!

Ezekben a napokban egyre többet hallhatunk, olvashatunk- időnként még elkopottá is válik- a szeretetről, az egymás iránti érzelmekről.

”Szeretni művészet, éppen úgy, ahogy élni is művészet!”- E. Fromm szerint, és valóban a  mai világban igen nehéz is. A szeretet megtanulását kevésbé akarjuk elsajátítani mostanság! Pedig égető szüksége van rá mindenkinek - ha bevallja, ha nem. Hisz a szeretet csodákra képes; feloldja az indulatokat, csökkenti fájdalmainkat, segíti az egymás iránti érzelmeink kinyilatkozását, bizalmat ébreszt.

Minden életszakaszban más és más megnyilvánulási formában alakulnak, változnak  érzelmeink. A kicsi gyerekeknél sokáig meghatározzák még cselekedeteiket, viselkedésüket is, hisz még nem képesek úgy befolyásolni, leplezni, fékezni, szabályozni, mint a felnőttek.  Tőlünk lesik el, minket utánozva tanulják meg az érzelmeket, és a szeretetet is!!

A közelgő ünnep kapcsán azt kívánom, hogy minden felnőttnek legyen ideje, energiája, ereje a tiszta, egyszerű, őszinte szeretet kimutatására, tanítva a gyerekeket is erre! Kívánom, hogy a karácsony megünneplését, az ajándékozás örömét, a meghittség érzését szeretet övezze mindenkinél, és jusson ebből a hétköznapokra is!

Boldog, békés, szeretetteljes ünnepeket kívánok Egyed Emese: Mi a fontos című versével minden kedves olvasómnak

Nem királyok, pásztorok,

égi-földi állatok;

nem a csillag, nem a fa,

nem istálló kapuja,

nem arany és nem  tömjén,

nem a szigorú törvény,

nem a megtörtént dolog,

nem életunt gazdagok,

hanem fontos, hogy te jó

legyél, hozzá hasonló,

segítsd, aki rád szorul,

aki nehezen tanul,

szeresd, aki maga van,

kinek nem jut oltalom,

hadd töltse el békesség,

s várja véled Istenét!

· 2 trackback

Novemberi tarisznya - Versek, mondókák az őszről óvodás gyerekeknek

2011.11.17. 11:23 - ovisvilág

Címkék: őszi versek óvodásoknak őszi gyermekversek őszi gyerekversek ősz az óvodában őszi hangulat oszi versek õszi versek ovisoknak őszi gyermekversek óvodásoknak őszi versek őszi versek gyerekeknek

 ”Jön immár a széllábú deres ősz…”

 

A kicsi gyerekek számára nagyon fontos, hogy születésüktől fogva hallhassanak kis mondókákat, verseket. Ezért a gyerekeknek szánt versirodalom szinte egyidős az emberiséggel. Az ősi altatók dallama, a ritmikus kis mondókák játékossága gyönyörűséggel tölti el a kicsiket. Nem véletlenül kérik, hogy ”megint”, és nem unják meg a régi korokból ránk maradt népi ihletésű, szinte ”klasszikussá” vált mondókákat /Csipp, csipp csóka…, Ecc- pecc…, Cini- cini muzsika…/, azok dallamát, ütemét, és az olykor a mai felnőttek szerint érthetetlen, kissé ”butának” tűnő szövegét.

A költészet legnagyobbjai is szívesen szólnak az apróságokhoz, hisz a felnövő nemzedékek érzelmi, erkölcsi nevelésében nagyon nagy szerepet játszik egy jó gyerekvers. Hozzájárulnak a versekben nyújtott élményeikkel ahhoz, hogy a nyelv gazdagabb megismerése mellett érzelmeiket tegyék gazdagabbá! Tőlünk, felnőttektől függ milyen mértékben!

 

Drégely László: Ősz végén

Kert alatt

Út halad

Erdőre,

Mezőre

Kert felett

Fellegek

Készülnek

Esőre.

 

Madarak

Csapata

Útrakél

Messzire,

Maholnap

Hull a hó

Erdőre,

Mezőre.

             

Udud István: A szél

Szél, szél

fut a szél,

fakó felhőn

vágtat,

odacsördít

ostorával,

csapkodja a

fákat.

 

- Szél, szél,

   hova szállsz?

- Hét határon

   túlra!

- Ha odaérsz

   mit csinálsz?

- visszajövök újra.

    

Donászy Magda: Őszutó

Búcsúzkodik a tarka ősz.

A rozsdamarta lomb

a földre hull. A föld hideg,

kemény, akár a csont.

 

Agg ágakon a cinkepár

Fejét behúzva vár.

Ki tudja, ki: hová repült

a fény, a dal, a nyár?

 

Hová repült a sok barát,

madárka- ismerős?

Ki tudja, mért, hová repült

a nyár után az ősz?

               

Kányádi Sándor: Felleg hátán felleg

Felleg hátán felleg

mendegélnek, mennek.

Északról le Délnek

mennek, mendegélnek.

 

Délről napkeletnek,

onnan napnyugatnak,

térülnek, s már újra

északra vonulnak.

 

Elfödik a Napot,

este el a Holdat.

Ólmos esőt visznek,

porka havat hoznak.

           

Kányádi Sándor: Ősz volna még

Ősz volna még,

s a varjak már közhírré tették

a dermesztő tél

közeledtét.

 

Károg az ég

éhenkórász nagy csapat csóka

ricsajog, hussog

reggel óta.

 

Tócsára jég,

Virágra, fűre harmat dermed,

Megöregedtek

Mind a kertek.

 

Jó volna még

sütkérezni, de jó is volna,

ha az égen

pacsirta szólna.

           

Pákolitz István: Szél

Siri- súr, siri- súr,

a fa ága lekonyul,

erre hajlik, arra hajlik,

sudarában már aranylik

a levél,

fiúú, fiúú, fúj a szél.

 

Siri- súr, siri- súr

kökénybokor alá túr,

dombon, árkon söpör végig,

kinyújtózik, föl az égig,

fifüfűű,

a kéményen befütyül.

 

Siri- súr, siri- súr,

mindenütt a szél az úr;

földre zúgva, égre kelve,

sűrű hófelhőt terelve

tekereg,

jól kisöpri az eget.

         

Tordon Ákos: Őszi mondóka

Arany hintón jött a Nyár,

hintója már messze jár.

Ezüst szánon jön a Tél,

erről dalol most a Szél.

Lám a Tűz is erről pattog.

Gyerekek, ma bent maradtok.

Kint esik.

Bent a meleg

jólesik.

                 

Kisfaludy Károly: Fogy már a nap melege

Fogy már a nap melege,

Kertünkben a cinege.

Csípős szél fúj a mezőn,

Róka kullog az erdőn.

                

László Gyula: Szálló levelek

Lehullott egy falevél

szelek hátán útrakél,

hegyen- völgyön átrepül

ha elfárad, lecsücsül.

 

Elszunyókál, szendereg,

aztán jönnek új szelek:

libeg, pörög, messze száll,

világ végén majd megáll.

              

Weöres Sándor: Marasztalás

Ó ne vidd el

két szemeddel,

a napsugarat!

Ne menj, várj még,

mert e tájék

sötétben marad.

 

Ág nem himbál,

fecske nem száll,

béres nem arat.

Ó ne vidd el

két szemeddel

a napsugarat!

                 

Tordon Ákos: Rossz idő

Kácsa, kácsa,

pogácsa,

szomszédasszony,

ne bántsa

a rossz időt,

mert a szegény

lyukas dézsát

hord a fején,

előbb az ő

nyakába

dől a víz, csak

utána

zubog a sok

tócsába.

Ne szapulja,

ne is szidja,

hisz a levét

ő is issza:

ázva, fázva

botorkál,

tengertóban

álldogál.

Szívesebben

otthon lenne

kályha mellett

melegedne,

ám ehelyett

sarat dagaszt,

ne halljak hát

többé panaszt

hogyha esik,

fúj a szél

s akkor se, ha

itt a tél.

         

Zelk Zoltán: Varjú nóta

Elmúlt a nyár,

kár érte, kár

Sárgul a táj,

kár érte, kár.

 

Repülni kél

Nagyszárnyú szél,

Messzire száll

E csúf madár.

 

A hegy mögül

felhő röpül-

meg-megered,

már csepereg.

 

Őszi eső,

fát verdeső-

fázik a táj

kár érte, kár.

       

Fésűs Éva: Nyuszik őszi verse

Elrepült a fecske,

messze jár,

őszi tücsöké már

a határ.

 

Fülelnek a tarlón

a nyulak:

vadászkutyafalka

hol ugat?

 

Fintori kis orruk

szimatol,

nem mozog-e róka

valahol?

 

Szagolják a szellőt,

mit hozott?

vihart-e, vagy békés

illatot?

 

Ágaskodik egyik,

Óvodai beszoktatás - ”Mikor jön anyu értem?!”

2011.09.26. 16:37 - ovisvilág

Címkék: óvoda óvodás óvodakezdés óvodai beszoktatás ovodai beszoktatás óvodai beszoktatás menete

Az első óvodás napok történéseiről, a beszoktatásról, az óvodás gyerek beilleszkedéséről…

Két fiatal anyuka párbeszédét hallottam egy bolt pénztára előtt.

”- Rég láttalak, hogy vagytok?

 - Jaj, ne is mondd, olyan ideges vagyok! Ma hagytam ott először egyedül délig a kislányomat az oviban. El sem tudom képzelni mi van vele nélkülem! Bocs, sietek is, nehogy későn menjek érte. Majd hívlak!”

 

Valóban nehéz időszak a beszoktatás ideje, az élethelyzet megváltozása szülők és gyermekeik számára egyaránt.

Sok anyuka tesz, fel mostanában ezzel kapcsolatos kérdéseket, mond véleményt, és kér tanácsot első benyomásai, tapasztalatai alapján. Gyakori a bizalmatlanságot, kételkedést, bizonytalanságot sugalló vélemény is, ami természetes most!

Az erős érzelmi kötődést féltve, még nem mernek bízni eléggé azokban a nevelőkben, akikre rábízzák apró gyermeküket, vagy attól tartanak, hogy más képtelen olyat és úgy nyújtani neki, mint ők. Ez így is van! Az óvodában mást és másképpen kapnak optimális esetben a kicsik. Új környezetben új szokásokat, szabályokat, a közös játékhoz társakat, új élmények, tapasztalások lehetőségét, sok- sok mesét, verset, dalt és sorolhatnám, nem említve az odafigyelő empatikus, gyermekszerető nevelést követő óvó nénik tevékenységét. Gondok, egyéni problémák, szemléleti különbségek, szülői elvárások persze vannak, ezek alakíthatják, módosíthatják a kialakult képet egy- egy intézményről, óvodapedagógusról.

A legfontosabb mégis a kisgyermek kell, hogy legyen! Őróluk szóljon most minden!

Életükben először jelenik meg a lelki egészség egyik alapját szolgáló szociális igény, a társak utáni vágyás. Még akkor így van ez, ha most a beszoktatás kezdetén, a beilleszkedés miatt, sírva visszavágynak inkább az otthon melegébe. Ez szintén természetszerű és érthető, mint a reggeli elválások sírásai, a ”nem akarok itt maradni”, a közös félelmek, szorongások, feszültségek.

Az első napokról

 Több anyuka,- mint az említett is,- alig tudja elképzelni mi történik akkor apróságával, amikor egyedül hagyja az óvodában. Ezért írok erről. Általában az új ovisok egy része, az esetleges reggeli könnyes búcsúzás után, csendben szemlélődik, ismerkedik mindennel. Baj akkor van, amikor mosakodás, evés, alvás következik, ugyanis akkor eszükbe jut az otthon és anya! Ilyenkor némelyik elpityeredik, magába zárkózik és olyan védtelennek tűnik, hogy nagyon megsajnálja az ember őket.


Vannak olyan kicsik, akiket már érkezéskor úgy kell szinte lefejteni anyáról, sírás, rugdosás közepette. Ők percekig sírva ülnek, állnak egyedül, vagy kapaszkodnak belénk. A délelőtt során gyakran sírva fakadnak, alig vagy nem is esznek, isznak, nem érdekli őket a sok játék, a társak. Százszor is megkérdezik ”mikor jön anya értem?” és rémülten bennünk látják a segítségadót. 
Akadnak befelé síró, szinte megbénuló hangnélküli csöppségek, akik félnek egy simogatástól is, elfordítják kis fejüket- látható ”szenvedésük”.


Az óvodát kezdő kicsik közt vannak, akik az első napokban bátran, vígan veszik birtokukba az újat, a csodát- a sok játékot, a nagy teret a csoportszobában, nem zavarja őket a társak jelenléte, sírása- ismerkednek mindennel. Persze néhány nap után ők közlik először, hogy nem akarnak oviba jönni- az újdonság varázsa, a csoda, már elvesztette erejét, jön a sírás.


Vannak olyan kisgyerekek, akik csupán addig sírnak, amíg anyukát látják, ha már nincs ott, akkor kíváncsian, érdeklődve fordulva felénk, az új társakhoz, előveszik a játékokat- és játszanak. Ha anya megjön értük, akkor fakadnak sírásra csak ismét. Olyan kisgyerek is akad, aki azért sír ilyenkor, hogy miért jöttek érte, mert ő játszani szeretne még, és itt akar maradni. Persze akadnak egyéni, egyedi esetek, olyan kicsik is, akiket pl. még a felnőtt öltözőbe, a mosdóba is vinni kell  magunkkal, van aki egész délelőtt az ölünkbe szeretne lenni, de olyan kis lurkó is akad, akihez nem lehet hozzáférni az első napokban, csak a társainak, vagy csak a felnőttnek engedi meg a közeledést.


Aztán az sem furcsa, ha egy csöpp manó közli, ő csak úgy ebédel, ha megetetjük, vagy visszahozza az étkezéshez hozott szalvétát, ”nem használtam, jó lesz holnapra”, vagy a ”mákos kalácsot nem szeretem, sütöttetek diósat?”, az sem ritka, hogy kéri egy- egy kicsi feküdjünk déli pihenőben mellé, simogassuk a hátát, haját, esetleg ő teszi ezt a miénkkel. Ez még a ”nyugodtabb” eset, mert előfordult az is, hogy úgy félt egyikőjük az ovis ágytól, hogy csak az ölemben aludt el napokig, vagy elalvásig ”dunnyogni” /duruzsolni/ kellett a fülébe. Vége-hossza nincs az évek alatti bájos kis eseteknek!

Aztán, ahogy telik az idő a kicsik lassan,- ki- ki egyéniségének, vérmérsékletének megfelelően- egyéni ritmusban és időben beilleszkedik, elsajátítja az ovis szokásokat, elfogadja az itteni szabályokat és kezdi élni óvodás éveit játékkal és sok érdeklődéssel, örömmel.

A beilleszkedés folyamata még sok kicsinél /és szüleinél/ most zajlik, és ehhez bizony idő, türelem, kitartás kell. A felnőttektől a gyerekekig!

Néhány kis történet a beszoktatásról munkám során:

Első napoktól imádtam egyik roma kislányomat, aki jött velem mindenhová, és tízpercenként könyörgött: ”Vigyél mán hazsa te hosszú!”- utalt 171 cm magasságomra napokig.

- Volt egy 3 éves kisfiam, aki néhány napos oviba járás után beállított egy üveg tejjel mondván: ”Azért nem bírsz sokáig vinni a kezedben, mert olyan rossz sovány vagy! Nagytatám küldi neked ezt a kecsketejet, hogy erősebb legyél!”

- Csabi elmúlt 4 éves, mikor ovis lett, nagyon nehezen vált el édesanyjától. Még megfogni sem volt szabad, egész délelőtt futott- futott. Az udvaron percekig tartott, míg el tudtam kapni, ha mentünk pl. ebédelni, és csúnyán káromkodott, szidott, amit később nem hitt el, amikor elmeséltem neki!

- Mónika az ovi szomszédságában lakott, ”haza látott” a kerítésen /neki duplán nehéz volt beszoknia ezért!/. Napjában 3- 4 alkalommal át is mászott, úgy kellett sorozatosan visszahozni őt!

- Egyik csöppségem zokogva könyörgött, hogy szóljak anyukájának telefonon, jöjjön érte azonnal. Kivittem az irodába a vezetékes telefonhoz és imitáltam a hívást. ”Beszélni kezdtem” anyjával /aki maga is óvodásom volt évekkel ezelőtt/, de az okos kis tücsök rám förmedt ”Becsapsz, nem is ütötted be anya számát!” Össze-vissza pusziltam könnyes pofiját és tényleg igazából felhívtuk, beszéltünk édesanyjával. 

 

Szívből kívánom az óvodát most kezdő apróságnak, szüleinek és óvónő társaimnak is, hogy sok pozitív élménnyel gazdagodva kezdjék ezt az évet!

 

· 2 trackback

Szeptemberi kezdés

2011.09.08. 13:07 - ovisvilág

Címkék: iskolakezdés óvodakezdés szeptemberi kezdés óvodakezdés 2011

 Ismét itt az ősz, kezdődik az óvodai, iskolai nevelési-oktatási év! Nemcsak a szülők anyagi, érzelmi teherbírását próbára tevő időszak ez. A kisgyerekek számára sem könnyű az új élethelyzetben helytállni, különösen ha először lépik át az óvoda, vagy az iskola küszöbét. Sok feszültség érződik ilyentájt szülőkben, gyerekekben egyaránt. Minél kisebbek a gyerekek, annál inkább érzelmeik irányítják tevékenységeiket. Érzékenyen reagálnak a velük kapcsolatos szülői viselkedésekre is.

Ha anya remegő szájjal, sírással küszködve ”adja át” az oviban a mindkettőjük számára még ismeretlen óvó néninek aprósága kis kezét, az máris feszültséget kelt az amúgy is bizonytalan, izguló kicsiben is. A felnőttek idegessége, bizonytalansága átragad, és hatni kezd gyermekeikre is. De ki ne féltené először otthagyni  csöpp gyerkőcét idegen környezetben? Melyik szülőnek nem szorul össze a torka, amikor először sorakoztatja be a tanító néni az elsősök közé 6 éves kislányát, kisfiát? Még az érzelmileg legjobban felkészült szülők, gyermekeik számára sem könnyű ez a helyzet! Különösen nem napjainkban, amikor amúgy is sok gondot okozó, problémával teli életet élünk.

Bátorításul, biztatásul mégis azt kívánom, hogy nehézségek ellenére legyen minden óvodás, iskolás szülőnek, pedagógusnak ereje, energiája, türelme óvni, védeni, nevelni és tanítani szeretettel a jövő felnőttjeit, gyermekeinket!


 

süti beállítások módosítása