A kicsi gyerekek először a családban, később a bölcsödében, óvodában, majd az iskolában sajátítják el az ”együttélést”, a társegyüttlét írott és íratlan szabályait, a társas viselkedés alapvető formáit /alkalmazkodást, mások megértését, az osztozkodást, egymásiránti tiszteletet, szeretetet/.
Az otthoni élet szabályait, a családi értékrendet tőlünk szülőktől lesik el, utánozzák le modellszerűen.
A 3-7 évesek nagyon jól és érzékenyen észlelik a családban történő dolgokat; lelkiállapotunkat, véleményünket másokról, az egymáshoz fűződő kapcsolatainkat /anya, apa érzelmi kötődését/ és még számtalan dolgot, amit mi talán észre sem veszünk felnőtt fejjel. /Nagyon gyakran ezekről be is számolnak ”bizalmasan” az oviban nekünk - pl.: hogyan veszekedett apa anyával/.
Egyértelmű, hogy a kisgyerekek kivétel nélkül szülői mintáról tanulnak meg viselkedni először és ezt befolyásolhatják olyan tényezők, melyek agresszív vonásokat is kialakíthatnak bennük. Sok példa mutat erre; pl.: nagyon fiatal vagy túl leterhelt szülők esetében, amikor a gyermek úgy érzi nem kap elég figyelmet, nem jut kellő idő, energia, szeretet számára. Emiatti elégedetlensége, tehetetlensége lehet oka agresszív megnyilvánulásainak. Ám hasonló tulajdonságok alakulhatnak ki a túlzott féltés, az elkényeztetés, a családot ”irányító”, uraló kisgyerekek esetében is. Az az apróság, aki megszokja, hogy otthon minden úgy történik, ahogyan ő akarja, ahol korlátok, szabályok nem kötik - vagy túlzottan is tiltott sok minden - így reagálhat. Később számukra sokkal nehezebbé válhat a beilleszkedés társaik közé, új közösségeikbe, az életbe!
Miden gyermeki agresszió célja – és ezt tudomásul kell vennünk felnőtteknek- a frusztrációk csökkentése /a csalódások, a bizalom hiánya, az önértékelési gondokkal küszködés/. A kicsik még nem képesek egyértelműen megfogalmazni, ők maguk sem értik a frusztráltságot. Érzik a belső feszültséget, szorongást, félelmet, az estleges lelki elutasítást, a kellő oda nem figyelést, cinikus beszédmodort, a bizalom hiányát, a féltékenységet, stb., és ezek ellen viselkedésükkel ”válaszolnak”. Dühüket elkeseredett haragjukat agresszióban fejezik ki.
Nagy kárt képes tenni az oly gyakran emlegetett (méltán!) mértéktelen gyermeki ”médiafogyasztás”is!
Egy amerikai felmérés szerint a 6-8 évesek 35%-a több mint 30/!/ órát tölt tévé előtt. Szülőpótlék? /Menj nézd a tévét, kicsit nyugtom lesz!”/. Szenvedéllyé válhat az egyre kevesebb élő kommunikálás /beszélgetések, közös játékok/ helyett! Tartalmáról nem is szólva, hisz gyakran az agresszió ”süt” a kicsik számára készült ”mesefilmekben” is! Mi lehet a teendőnk? Megtiltani képtelenség ezt az információs özönt! Valóban nem megtiltani, hanem jól átgondoltan kellene megszervezni a tévézést, a számítógépes játékokat. Pl.: a közösen kiválasztott filmeket nézheti, vagy nézze együtt velünk gyermekünk. Lehet kedvet ébreszteni benne más tevékenységek iránt /játék, barkácsolás közösen, bábozás anyával, apával, társasjátékozás, sportolás- foci a kertben, stb./. Ha szükséges a felnőttek is változtassanak szokásaikon - horror, felnőtt filmet ne akkor nézzenek, amikor gyermekük ”közelben van”! Sajnos erre is van példám; mikor egyik kisfiam a csoportban suttogva ”ecsetelte” fülembe az esti felnőtt film jeleneteit bizalmasan!!
Az internetes programok szabályozása is fontos gyermekszempontból, hisz egyre több ovis kap olyan játékprogramokat, amelyek ártalmasak lehetnek, kárt okozhatnak lelki fejlődésükben. Az amúgy hatalmas értéket képviselő világháló ”rossz kezekben, rossz eredményt szülhet!!!”
A durva, véres játékok hatása sokszor vezethet éjszakai felsírásokhoz, nyugtalan alváshoz. Pl.: délutáni pihenő alatt az oviban a sírva felébredő kicsit simogattam és mikor teljesen felébredt, elmesélte szörnyek zavarták álmában - kitudódott később, hogy szüleivel együtt nézett egy óriáskígyóról szóló thillert!. Ám a durvaság, az agresszió szinte jelen van manapság mindig életünkben - az utcán, a buszon, a rádióban, a kirakatban - és ez ellen nagyon nehéz szülőként gyermekeink ”védelmében” tenni, hatni!
De mégsem lehetetlen! Segítenünk kell nekik megszűrni a látott, hallott durvaságokat, a feléjük áradó agresszív jelenségeket. Kialakítani olyan lelki védőfunkciót bennük, hogy magyarázataink segítségével képesek legyenek megérteni, átértékelni az érzékelt durvaságot, feldolgozni azokat - korukhoz mérten, érthető, egyszerű nyelven. Erősíteni bennük, hogy pl.: a divattá váló csúnya beszéd, a tiszteletlenség, az egymás figyelmen kívül hagyása, az agresszív magatartás értéktelen, nem követendő számukra.
Mindezekre idő szükséges, ezért lényeges, hogy szenteljünk mindennap gyermekünkre belőle! Figyeljünk arra mit tesz, hogyan beszél, gyakoroljunk egészséges mértékű ellenőrzést felette /gondjai esetén így megtanul beszélni nekünk róluk/. Igyekezzünk megérteni apró problémáit is, komolyan venni belénk vetett bizalmát és szeretetteljes együttlétek alatt beszélgetni, véleményét formálni folyamatosan!
Nyújtsunk gyermekeink számára közelséget, megértést, példát. Őszinte beleérző képességgel, mert napjainkban hatalmas szükségük van rá akkor is ha 4-5 évesek, akkor is ha 14-15 évesek!
Folyt. köv